A hónapban, mikor dübörög a Szellemírtók- és a Bíboreső-láz, a hónapban, mikor kiadták a teljesen elborult Nyomul a nyolcadik dimenziót, Client Eastwood bekopogott, hogy ő meg hozott egy velejéig romlott, sötét thrillert. Na jó, erre én is kíváncsi lettem volna. Érdekes hónap lehetett.

Viszonylag kevés "modern" kori Clint Eastwood filmet láttam, de ez az elképzeltekhez képest, elégé explicit volt. Sötét és mocskos. És lassú.

Vizualitásában, fényképezésben, színészi játékban egyfajta múltidéző klasszikus kora 70es thriller hangulata van, semmi újszerű nincs benne. Viszont a szövegkönyv ritkásan szörnyű, a zene pedig bazári.

Ami jócskán ront a hangulaton.

Ami még furcsa volt, hogy a főszereplő lányát, ténylegesen Eastwood lánya játsza (a másikat meg a Troll kislánya), és kicsit utána olvasva a színész magán életének (ami nem kicsit Trónok harcás), ez a film, mintha csak egy családterápia akarna lenni.

Már ha terápia az, ha a kislányod egy olyan filmben játszik, ahol kurvákat erőszakolnak és gyilkolnak le.

Mindenesetre, talán ezek a családi részek, melyek a legjobban működtek.

A nyomozás viszont bőven hagy maga után kívánni valót, mert ez, hogy a főszereplő végig sétál a városon, és 1 mondatos kérdés után végigpróbálja az összes örömlányt, azt nem nevezném éppen nyomozásnak. Cserébe a gyilkos is felfigyel eme válogatás nélküli élvezkedésre, úgyhogy legalább ő a nyomozó után ered, hogy a végén történjen is valami.

Nem volt rossz, egyszeri megnézésre elment, de csak főleg, mert ilyen sötét krimire nem számítottam. De ezen felül, nyugodtan kihagyható.

Értékelem: 5

Műfaja: krimi, misztikum, thriller

Mivel az Alien univerzum rajongójaként volt szerencsém sorozatosan csalódni az elmúlt évek során elém tett filmek tekintetében (de ugyan ez vonatkozik a Star Wars, Predator, világára is), úgyhogy trailer nézés nélkül, maximum egy annyi elvárással ültem be rá, hogy legalább szórakozzak jól.

És még milyen jól szórakoztam te!!

Nincs világmegváltás, nincs franchies megújítás. Éppen ezért, aki eleve úgy áll hozzá, hogy csak egy újabb rókabőr, tinihorror, minek az ilyen töltelék, az maradjon otthon. A "Nem vagyok rasszista, de.." és a "minden woke" emberek, nyugodtan kihagyhatják, pont azt kapnák, pont az jönne le nekik, mint amit bebeszélnek magukba.

Mindenki másnak meg: ez egy jól működő (és a hibái ellenére is), szórakoztató, feszült és guszta Alien horror. Mozi minőségben, ötletekkel, történettel, de legfőképpen hangulattal. Irány a moziterem!

De hogy ne csak ömlengés legyen belőle, nézzük mi az ami félre sikerült. A legnagyobb probléma, a tempója. A forgatókönyv egyszerűen képtelen kezelni az időintervallumokat, és mivel rohanni kell, így minden, amire napok, de legalább órákra lenne szükség, az lényegében instant, másodpercek alatt történik meg.

Ami nagyon zavaró, és kifejezetten dühítő. De cserébe, a kezdeti építgetés után, nem rabolja az idődet (sajnos, mert egy fél óra még minimum kellett volna neki).

Viszont, a hangulat, a háttér, a díszletek, lenyűgöztek. Az első másodperctől kezdve berántott ebbe a világba. A bányász kolónia, a hajók belseje, a zene, a hangok, a számítógép, a szerviz aknák, olyan részletességgel vannak jelen, hogy szinte kedved lenne kinyúlni és megfogdosni azt a koszos, rozsdás, olajos fogantyút a képernyőn. Pont ezért is érthetetlen, hogy az egyik legnagyobb easter egg-et, hogy sikerült ilyen mocsokszarul megjeleníteni. A lelkes sikongatások helyett csak egy fájdalmas hörgésre futotta tőlem. De legalább, ott volt.

És még mennyi minden ott volt. Ez az alkotás, konkrétan mindent megidézett.

Az első film minden percét, de még az elfelejtett forgatókönyv ötleteket és az abból készült első könyvet is. Jó sok guszta jelenet helyett kapott ez (és Giger beteg álma a női vaginákról és férfi falloszokról) által. De nem állt meg itt, konkrétan sorba megy a játékokon, és az ÖSSZES további film folytatáson (igen, helyet kap a második, harmadik de még a negyedik rész is, nem is említve a Prometheust és a Coveszirszart).

Ez egy kicsit hiba is, mert a saját lábán az utolsó harmadában, már nem nagyon tud megállni. Az addig remekül felépített hangulatot, fojtogató légkört még megtartja, főleg ezzel a kreatív "zuhanás" szekvenciával. De mellette elkezdi halmozni a hülyeségeit (a felnővések másodperc alatt zajlanak le, de bezzeg ha a plot-armor azt kívánja, akkor a felnőtt xeno inkább elmegy nyaralni az üldözéses jelenet közben; de fájt a savalagút, és igazából a szereplők agyának a lenullázódása is a végére).

Ami még kicsit furcsa volt, az az egyik főszereplő android, Andy (ND). Kicsit kilógott a filmből, a főszereplő maga is kicsit furcsa volt, de a karakter is. Nem rossz, csak furcsa. Mondjuk még mindig jobban működött, mint az egymás furulyáját szopkodó David és Walter.

És ha már furcsa... na, erről a végről, erről.. beszélni kell. Az nem volt egyszerű. De ezt megtartom pár korsó sör mellé. Meg majd talán az újranézés után, kicsit módosítom az itt leírtakat.

Mert hogy, ez mindenképpen újra nézős lesz. Ha a munkarend is úgy akarja, moziban is, de otthon mindenképp.

Értékelem: 7

Műfaja: horror, sci-fi, thriller

1984 júliusában Prince álmodott magának egy filmet, amit le is forgattatott. És utána olvasva, odakint egy klasszikus született. Már csak azt nem értem, hogy miért?

Ez a film nem nekem készült. Ezzel még nem is lenne baj. A megvalósítással viszont annál több a gond.

Az önéletrajzi elemekkel áthatott történet szerint, a főszereplő a Kölyök, aki a zenei iparban küzd a sikertelenség ellen. A nyilvánvaló ellenségei mellett, a saját fóbiái is rendre visszahúzzák. Az apja mentális beteg (szintén a sikertelenség által megbetegedett zenész), akinél néha átkattan valami, és dühkitörésének az egész család, de főleg a szereplő anyja lesz az áldozat. És úgy tűnik, a Kölyök is magán hordozza ezt a védjegyet.

Egy öntelt beképzelt szarházi, akinél amúgy szintén el-elgurul a gyógyszer. Csak ő menő, mert motor, meg a csajok. Közben meg gyötrődés.

Majd a fater fejbe lövi magát, spoiler, és hirtelen, már ő sem lesz tovább gyökér. Gondolom. A film még ennyit sem mond ki, történik egy kórházi látogatás, majd Prince szó szerint ráélvezz a gitárjával a közönségre.

The End.

Jó, kicsit gonosz vagyok a filmmel kapcsolatban, de könyörgöm, a legelső percektől kezdve kitaláltam, hogy a "jellemfejlődés" itt annyiban ki fog merülni, hogy a film végén, lejátssza azt a bizonyos számot, melyet az addig lenézett és háttérbe szorított leszbikus bandatagok írtak. És ezzel le van minden tudva.

Na, és mi lett a vége?

A színészi játék,.. hát, adjuk meg nekik, próbálkoznak. A forgatókönyv ellenben szörnyű, a párbeszédek kínosak. A történet, némileg a Purple Rain album köré font alibi. A csajok szépek, a zenék jók, a rengetek előadás látványos. Megvan az a fülledt erotikus Soul - R&B hangulata, az elégé explicit zene szövegek és a néha már majdnem szoftpornóba hajló jelenetek, mely szerintem a maga korában és a Prince rajongó tábor számára, ezt a filmet eladhatta.

Úgyhogy igen, a rajongóknak vagy a műfaj és zenésszel ismerkedőknek talán még ajánlott is lehet, de mindenki másnak nyugodtan kihagyható.

Értékelem: 4

Műfaja: dráma, zenés, romantikus

Ötletes kis film a gyógyszerre ivás ősi kultúrájáról. Csak itt nem teleport a mellékhatás, hanem idő visszatekeredés.

Nem indult túl jól az ismerkedésem a filmmel. A legeslegelső mondatnál meg kellett állnom, és be kellett kapcsolnom a feliratot. Végtelenül kiakaszt, hogy magyar színészeink nem tudnak vagy nem akarnak beszélni. Pedig tök jó jelenet volt.

Aztán folytatódott egy olyan főszereplővel, akivel nagyon nehéz volt azonosulni. A töketlensége túlságosan is ismerős, jelleme pedig túl gyáva ahhoz, hogy szimpatizáljak vele. Aztán az első gyógyszerre ivás, azért segített ezen a problémáján.

A színészi játéknak, beszéd stílusnak végül azonban teljesen meg tudtam bocsájtani. Egyrészt, valamelyest javul a helyzet, másrészt a pár veterán színészt leszámítva, java részt kezdő és amatőr színészekkel vannak a jelenetek eljátszva. Cserébe a történet meglepően ötletes, a forgatókönyv, egész ügyesen végig vezet a történeten. 

A hangulat viszont kínosan feszengős. Direkt feszengős, de én ezt akkor sem szeretem.

Minden esetre ilyen történetet magyar megvalósításban még nem láttunk (én legalábbis, legfeljebb a szintén remek Hurok című filmet tudom egyedül hozzá hasonlítani). A feszengős hangulat mellett, van egy sajátos humora, mely némileg visszafogott ugyan, de tök jól áll neki.

A történet sincs túlcsavarva, sőt, de a fordulat ha nem is volt kiszámíthatatlan, de kifejezetten tesztet.

Főleg, az utolsó visszatekerésben történtek, fergeteges volt, ahogy a rendező beleírta azt, amit mi mindannyian pontosan ugyan így megtennénk. Jót röhögtem rajta.

Valahol a 6 és 7 pont közé tenném, de most a szívemre hallgatok inkább.

Értékelem: 7

Műfaja: vígjáték, krimi, romantika

40 évvel ezelőtt, a Vissza a Jövőbe városkájában, Steven Spielberg támogatásával, elszabadultak a szörnyek. És gyerekként, egyszerre hatódtam meg rajta, és rettegtem a félelemtől.

A Footloose mellett, ez volt az a film, ami miatt valójában a Mindig 40! sorozatot elindítottam. Már nagyon rég újra akartam nézni, úgymond szembe akartam nézni fiatal korom emlékeivel, csak valahogy az alkalmat nem találtam soha hozzá. Hát itt van. 1984 júniusi termése között, ez a film is ott szerepel, ráadásul előkelő harmadik helyen.

Mára már nem sokra emlékeztem belőle, a korábban említett két érzelmi állapoton kívül. Inkább csak a jóval később látott második rész agymenése maradt meg, pedig ebben, már itt sem volt hiány.

A történet szerint, kisvárosi apuka, egy titokzatos kínai öregembertől "vásárolt" lénnyel tér haza, melynél 3 szabályt kell csak betartani: ne érje erős fény, ne érje víz, és ne kapjon enni éjfél után. Különben a cuki kis ártatlan szőrmók, valami kevésbé ártatlanná változik át (pontosabban osztódik szét).

Teljesen család barát kis kaland film hangulattal indul, majd jönnek az átalakultak, mely gyerek korom rémálmait okozzák. Tény, a filmhez rettentően erős maszk munka és praktikus effekt arzenál társul, úgyhogy az Alien filmekre hajazó átalakulásos szekvencia, elég erősre sikeredett.

Aztán beindul az ámokfutás, és onnantól, valami végtelenül szórakoztató hülyeségbe fordul át, az addig sem túl normális film.

Ennyit még nem (/már rég) röhögtem egy fél város kiirtásán.

A díszleteket egy évvel később, ténylegesen a Vissza a Jövőbe használta újra (igaz, a mozi helyére egy szép nagy toronyóra került). A városlakók között, még Mike is felismerhető a Better Call Saulból, és hiába játszik itt is rendőrt, rendet tennie neki sem sikerül.

A kocsmás jelenet egyértelműen a film fénypontja, és hiába laposodik el a vége felé, végig szórakoztatott. Voltak üres járatok, például az apuka szála ténylegesen a film eleji családbarát stílushoz tartozik, mely elégé kilógott a későbbi történésekből, illetve a vége is olyan, hogy felejthető.

De minden más, emlékezetes, és meglepő módon, jól öregedett a mai napra is. Jó volt így a magam részéről 30 évvel később újrázni.

Értékelem: 7

Műfaja: vígjáték, fantasztikum, horror

Sajnálom, hogy ez a szomorú hír kellett hozzá, hogy én is megismerjem ezt a klasszikus thrillert.

Nem is értem, hogy maradt ez ki nekem, pedig a témáját tekintve, fiatal korom egyik kedvenc témájához nyúlt. Második világháborús kém film.

Egy feszült hajsza, mely úgy képes végig érdekfeszítő maradni, hogy végig tudjuk, mi lesz a vége.

A remek forgatókönyvet a még remekebb Donald Sutherland teszi még érdekesebbé, és ezt még az eredeti utószinkron munka sem tudta teljesen elrontani. Pedig azért rendesen próbálkozott vele.

Az eltelt 44 év ugyan érződik a filmen, de ez a valós helyszínen, valós kaszkadőri és színészi munkával való forgatás, nagyon jó nosztalgikus ízt ad neki.

Nem mondom, hogy a kém-thriller szál, túl sok újdonságot hordozott volna, de a megvalósítás jó volt, a fordulat, helyszín váltás a film közepénél pedig adott egy másfajta, némileg betegebb hangulatot az addig látott meneküléshez.

Értékelem: 7

Műfaja: romantikus, thriller, háborús

Az első rész után, nem is volt kérdéses, hogy újráznom kell a folytatást is. Főleg, ahogy azt már megjegyeztem, ez az a rész, melyre valamiért jobban emlékeztem.

Meg kell hagyni, mint film, jobban meg van szerkesztve. Sokkal egységesebb, kerekebb, van egy felépített váza. -Vagy csak most volt egy nyugodt 2 órám, és jobban rá tudtam figyelni. Viszont az előnyei mellett, pont megvannak a hátrányai ennek is annyira, hogy a két film nálam közel hasonló megítélés alá kerüljön.

Az első részben ugyanis maga a szellemirtó kultusz jobban működik, még akkor is, ha panaszkodtam rá, hogy kevés. Itt még kevesebb. Bár tény, ötletesen reflektál a korábbi rész sikereire (ahogy behozzák a reklám zenét, vagy az, ahogy piaci árúnak használják a Szellemirtó nevet), de az egész mégis sokkal családiasabb, sokkal giccsesebb, nyálasabb lett.

Ez utóbbi mondjuk szó szerint.

És bár ténylegesen a Szabadság-szobor és Vigo számomra sokkal emlékezetesebb "karakter" maradt, mint a kulcsok őre és a mályvacukorember, azért ez a szeretet mindent megold és NY együtt énekel jelenetek, nálam is kiverték a biztosítékot.

Sigourney Weaver ismételten csodálatos, bár a szerepe pontosan ugyan annyi, sőt még kevesebb is mint az első részben. A főszereplők ismételten jól elvannak, a játékuk talán egy hajszálnyival kevésbé hakni szagú, mint korábban.

Az effektek ismételten látványosak, de érthetetlen módon, most sem lettek túlhasználva. Lehet hogy csak a 2000 évek utáni érzés dolgozik bennem, de én azért erre jobban rámentem volna, látván a háttér munkát, az elkészített vázlat rajzokat, bábukat.

Mindenesetre ismételten jól szórakoztam rajta , és még biztos meg fogom nézni az első résszel együtt, nem egyszer.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, vígjáték, fantasztikum

84 Június. Beköszöntött a nyár, jöhetnek a blockbusterek. És mi más szólt volna nagyobbat, ha nem a Szellemirtók?

Bár a Corvin mozi, ezt a filmet is behozta nagy vászon elé, és nekem is az volt a terv, hogy ott nézem meg, a sors viszont közbe szólt, úgyhogy kicsit sem ideális, laptop képernyős, zavaró környezetben megnézős filmezés lett csak belőle. Lehet, ez rá is nyomta most a bélyeget.

A film, kicsit suta. Aranyosan bénácska. Nincsen igazán felépítve, nincsen körülötte nagy mítosz építés. Ami, nagyon meglepő, annak fényében, milyen minőségű (és alig-alig kihasznált) animációs és praktikus effekt lett felhasználva hozzá. Na meg nem elfelejtve, mekkora klasszikus lett belőle.

Simán lehet, hogy ez utóbbi oka elsősorban a folytatások, spinoffok és maga a reklám marketing. Nekem is inkább a második rész maradt meg. Na meg a főcímdal.

Ami viszont az első rész előnye, ami erősen hatott rám belőle, már gyerekként is, az nem más, mint New York City!

Úgyhogy mikor tavaly volt szerencsém NY-ba utazni, a kötelező helyek egyike nem lehetett más, mint az ikonikus tűzoltóság.

Mindenféle előkészület nélkül vettük utunkat a HQ felé. Aztán szembe jött velünk egy szellemirtó. Aztán még egy. És még egy. Aztán ráfordulva a célegyenesre, egy kisebb tömeggel, fiatal és öreg szellemirtók garmadájával, rögtönzött "ECTO-1"-ekkel, és hatalmas hangulattal találtuk szembe magunkat.

Mint kiderült, pont az éves találkozó napján sikerült, teljesen véletlenül arra járnunk. Nagy élmény volt!

De hogy magáról a filmről is legyen néhány szó, a már említett effektek mellet, a színészek láthatóan jól szórakoztak. A főszereplő férfi brigád inkább csak haknizott egyet, nem lepődnék meg (és mintha rémlene is ilyen), hogy a szövegkönyvük nagy része imprózott és összehülyéskedett.

Sigourney Weaver viszont mindent beleadott. Jó volt látni őt ennyit mosolyogni.

És igen, azt a testet, mindenki elfogadta volna (ez egyfajta utalás a filmben elhangzottakra). Kár, hogy ennél sokkal több szerepe neki sem volt.

A mályvacukor ember, lehet a fent említett nem ideális körülmények között, nem volt túl epikus, sem röhejes, a történet is volt inkább visszafogott, sem mint odaszögező.

Kicsit kevésnek éreztem, de ettől függetlenül is, remekül elvoltam a filmmel. És nem először. Úgyhogy:

Értékelem: 7

Műfaja: akció, vígjáték, fantasztikum

És lett relevanciája.. a film közepéig.

Fogta az első, 68-as film kaland jellegét, áthozván az előző reboot trilógia elképesztő látvány világát, aztán végül úgy döntenek, hogy ennél tovább, nem merészkednek. Kár érte.

Úgy látszik az a tiltott zóna, továbbra is feltáratlan maradt.

300 évvel az előző reboot trilógia után járunk, egy aprócska főemlős kolónia hétköznapjaiban. Aztán konfliktus, halál, bosszú, felderítés, misztikum, és .. válaszok.

Az út, amíg eljutunk táborba/"birodalomba", nagyon jól működik. Behozza az új, elsőre érdekes karaktereket, egy rejtélyt, Nova (ez is Nova, mert mindegyik Nova) személyében. Elindul egy road movie, mely helyenként megidézi a klasszikus film hangulatát, megtámogatva egy nagyon erős vizualitással, mind az emberi romokkal tűzdelt háttérrel, mind az eszméletlenül látványos arc közelikkel (és vizes szőrme szimulációval).

Aztán ami rejtély lehet volna, felfednek, a történet átfordul egy kevésbé érdekes irányba (mármint, lehetett volna az is érdekes, csak nem lett), és befejezik valamivel, ami messze kielégítetlenül hagyja a nézőt, engem legalábbis. Jó, persze, minek vártam egy Mars kolóniát vagy egy Hold bázist, de legalább egy visszatérő űrhajót, mikor ezekre max azért tippelhettem volna, mert hogy látszólag az első film felé próbáltak meg vissza kanyarodni a készítők.. egy ideig.

Igen ám, csak hogy 1600 évvel korábban járunk, gondolom/remélem/talán, ez még lényeges. Gyanítom, egy duplacsavarral majd a 9. film végén, előkerül újra az a baba, a klasszikus körülmények között.. vagy tesznek rá.

Majd kiderül.

Elég negatív lettem a végére, pedig a film, nem volt rossz. Szórakoztatott, látványos volt, és kaland filmként, félig meddig jól is működött. Nem bántam meg a megnézését, bár lehet, nem is hagytam volna ki sok mindent, ha nem nézem meg.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, kaland, sci-fi

Az eredeti film háborús feszültségét lecserélték a vírus elleni félelemre, mely a 9 évvel később történtek fényében, talán nem is volt teljesen egészében megalapozatlan. Úgy látszik, mindkét film, relevánsabb jelenkorunkban, mint ahogy azt hittük volna.

De nem csak ezt változtatták meg, az egész történetet új alapokra helyezték, és egyfajta előzmény filmet csináltak. Rebootot a remake helyett. És milyen jól tették.

Emlékszem, már a bemutatás évében mekkorát ütött a film.

Nem csak a történetbeli frissítés, de a technikai részletek, a mozgás, az animáció, a majmok arcának részletei, az emberi érzelmek, tekintetek leképzése, egyszerűen már akkor lehengerlő volt.

És az, hogy ez a technika azóta hova fejlődött, az pedig már filmtörténelem.

A történet megható, minden szereplő és minden karakter emlékezetes.

Bár, a magam részéről is, egy apokalipszis bemutatására számított mindenki, mégsem azt kaptuk (a vége creditsben a vírus terjedése mint az atombombák hullásának bemutatását kivéve), hanem egy sokkal személyesebb, sokkal érzelmesebb történetet. 

És ezt átvették a folytatások is. Jól állt neki(k).

Az utalások az első részre, már akkor is szembe tűnőek voltak, nem kellett ehhez most az eredeti részt megnézni. A szabadság szobor legó, "Bright Eyes", az elveszett űrhajó témakört már akkor észrevettem. Talán csak Charlton Heston "szerepeltetése" és az állatkerti gondozó beszólásai kerülték csak el a figyelmemet.

De majd a következő film miatt, melyet megnézek, talán nagyobb relevanciája lesz a nosztalgia filmezésemnek. Vagy nem.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, dráma, sci-fi

Még fekete fehér TV-n láttam, gyerekként először. Nem is igazán értettem, hogy miért sír a bácsi a szobor előtt. De már akkor megfogott a felfedezés hangulata, ahogy az ismeretlenbe landolva, elkezdik felfedezni a bolygót, a sokk, mikor a majmok megjelennek, a zavar, mely e felfordított világrend okozott.

Azóta persze láttam érettebb fejjel is, olvastam a könyvet, nem is egyszer. És így, (a film szemszögéből számítva) 56 (nálam kb 25-30) évvel később, ez a hangulat, ez a történet, ez a világkép még mindig működik.

Látvány terén sem öregedett rosszul, és még a maszkok is teljesen vállalhatóak a mai napig is (bár a szájmozgás hiánya azért ma már kicsit zavaró).

Ami kifejezetten tetszett, azok a valódi helyszínek. A főszereplők kint vannak a sivatagba, megmásszák a sziklát, lesétálnak 100 métereket, egy egy jól beállított jelenet kedvéért. Annyira kézzelfogható, annyira be tud vonni, még most is, nem hogy gyerekként.

Mivel háború ellenes filmként, egyfajta az emberi önpusztítás ellen írt kinyilatkoztatásként készült el, a mondanivalójából semmit sem veszített. Sőt.

A folytatásait most nem tervezem megnézni, ellenben...

Értékelem: 8

Műfaja: kaland, sci-fi

Láttam én már gyenge CGI jeleneteket korábban is, de hogy azt a jelenetet kihúzzák 2,5 órára, azt azért elég ritkán. Legalább annyira volt a számítógépes effekt értelmezhetetlen a filmben, mint maga a magyar cím.

Pedig, minden más, rohadt jó volt. Nem is értem, mi ez a hatalmas negatív hozzáállás a filmmel kapcsolatban. Hogy egy ilyen alkotásnak buknia kell? De még hagyján, jó, szerzői alkotás, nem egy szokványos hollywoodi mézes-mázas. De ott van a Kaszkadőr is. Még én is meg akarom nézni, annyira jókat írnak róla. És pedig tipikusan az az agyatlan kis semmi szórakozás, amire bárki bármikor beülhet, és régen be is ült. Hétvégi matiné. Csak ma már, megy a levesbe...

De maradjunk csak a Furiosa-nál. A legtöbb kritika amivel találkoztam: "nincs benne Max, ez nem is Mad Max". "Ja, majd egy kiscsaj túléli azt, amit Max is alig". Mondja mindezt vakon.. amúgy jelezném, hogy az előzmény filmben IS benne volt már Furiosa.. jézusom. De a kedvenc témám, hogy "minek a mozi, ha otthon nagy TV-n is meg lehet nézni".

Jó, legyen. Aki az első részt szeretné látni, aki Maxet akarja, hagyja ki! Aki nem akar sírva könnyezni azon, hogy szinte minden, ami a kamerától csak 2 méterre eltávolodik, az átváltozik valami számítógépes gagyi modellé, az nyugodtan tervezzen be mást ehelyett! Aki woke-ot kiált, ha női szereplőt lát, hagyja ki! Akinek elég otthon a TV, maradjon otthon!

Aki viszont akar egy tökös (.. mármint.. hmm) bosszú filmet, egy nagyszabású ízig-vérig szerzői B-kategóriás akció filmet, akit nem zavar a kicsit megtébolyodott (hol flash a villám, hol meg egy merengős művész filmes) tempó, és aki imádja ezt a benzinfüstös homokos puszta hangulatot, őrült bőrruhás ausztrálokkal, annak irány a mozi, nem fogja megbánni!

Nem, tényleg nem ez a film váltja meg a világot, és igen, sokkal másabb film mint az előző, de ugyan úgy érződik rajta, hogy ezt meg akarták csinálni. És élvezték. Vannak ötletek, új trükkök, díszletek, még akkor is, ha egy az egyben elhozták az előző részek díszleteit, ruháit. Az ami tetszett a rendezőnek a játékból, azt átemelte ide is, és biztos vagyok benne, hogy ez valahol meg van rajzolva képregényben is. Ha máshol nem is, a rendező fejében biztosan.

Más magyarázatom nincs erre a furcsa, agyament őrületre, amit itt lefestenek nekünk. Ehhez a speedy gonzales tempóra gyorsított bűn rossz CGI-os de mégis ötletes és ön-azonos látvány világgal, már már képregénybe fordította át az egészet. Egy kicsit színes Sin City hangulatom támadt, némi franciás, Luc Bessonos stíluskavalkáddal, ausztrál-kicsit-sem-normális megvalósítással.

Van történet, vannak karakterek, nem is akármilyenek. Chris Hemsworth olyan szinten túl játssza magát, hogy az fergeteges. De Furiosa anyja, az általa kapott 10 perces üldöző és kínvallató jelenetével, talán egyik legütősebb karakterré váltotta meg magát. Rettegjetek férfi társaim, erős női karakter, vége a világnak! Azta rohadt, milyen üldözés jelent volt már az is, nagyjából puszta lábon (jó, motorral).

Sajnos, a főszereplő elsősorban gyerek és fiatal karakterként működött igazán, a film végére amivé válik, már kevésbé izgalmas. Igen, ott a végén az a párbeszéd, mely szintű mélységet ugyan nem vártam a filmtől, de azért annyira egyedinek sem nevezném. De ott volt.

Látványos, élvezhető, színes szagos, remek mozifilm. Valószínűleg a rendezőtől utoljára. Sajnos.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, kaland, sci-fi

Nos, elérkeztünk oda, amit nagyon nem akartam. Május, igazi versenytárs hiányában, meg, valljuk be, az első rész sikere után, akármilyen verseny társ mellett is, Indi jött és tarolt. Nem csak, hogy a hónapban bemutatásra került összes többi film bevételének összege(!) felett teljesített, de a hó végi pozíciójában is kétszer annyit bezsebelt, mint a második. 

A baj csak ott van, hogy én nem szeretem az Indiana Jones filmeket.

Az első és a harmadik részt láttam már. Már nem rémlik melyik idegesített jobban, szerintem a 3.nál akadtam ki. Ott hangzott el minden 32. másodpercben, azaz a film alatt 8500-szor a főcímdal? Vér folyt ki a fülemből.

Hát, ahogy ez a rész kezdődött, esélyes volt, hogy az első fél órában, abba is hagyom.

A musical betét után, egy James Bond leggagyibb elemekkel fűszerezett Bud Spencer és Terenc Hill filmbe csöppentem bele. Csak amíg az utolsó páros egy percre sem vette komolyan magát, addig ez próbálkozott. Fájt a színészi játék, fájt a koreográfia, de még a poénnak vett jelenetek is.

Szerencsére Indiába pottyanva, javult a helyzet, és elkezdett klasszikus kaland filmként működni.

Nem mondom, hogy nem idegesített, de azt félre téve, még szórakoztatott is. Aztán jött a templom. Na, ott meglepődtem. Már a vacsora jelenet megadta a hangulatot, de mikor alá merültünk a "pokolba", az kifejezetten komolyra sikeredett. Már már horrorisztikusra.

Csak aztán hullámvasútra ültünk és visszacsöppentünk a hülyéskedésbe.

Szerencsére a zenét ebben a részben nem tolták túl, sőt, pár másodpercre még a Dual of the Fates dallama is felcsendült (vagyis a Dual of the Fates-be csendült fel ezek szerint a Temple of Doom), és végül is Ke Huy Quan is elviselhetően volt csak idegesítő, úgyhogy összességében inkább pozitív irányba billen a véleményem.

És legalább bezártam a kört (a folytatásoknak meg biztos hogy neki nem megyek.. majd 40 év múlva, talán).

Értékelem: 6

Műfaja: akció, kaland

Ha jól emlékszem, a Puliwood podcastjében hallottam róla, ahol ez a film volt az egyik válasz arra a kérdésre, hogy melyik lenne az az egy film, amelyet bemutatnának a Földünket meglátogató idegen civilizációnak, abból a célból, hogy megismerjék az emberiséget.

Teljesen átérzem a választást. Ez szerintem egy méltatlanul alul értékelt rejtett gyöngyszem.

Pedig (vagy pont ezért), nem tudom mindenkinek ajánlani. Anélkül, hogy a történetbe belemennék, ez egy lassú, merengős kamaradarab, az életről, a vágyakról, a félelmekről, gyengeségeinkről, arról, hogy mit jelent élni, embernek lenni.

Művészfilm, ahol a The Man from Earth keveredik a Pixar Soul-jával.

Szerintem akit érdekel, annak ennyi bőven elég.

Mindenese, ha a történet is érdekel, álljon itt pár szóval:

SPOILER<

>SPOILER

Érdekes alapötlet, minimalista de ötletes megvalósítás, remek párbeszédek és elgondolkodtató és érzelmes mondanivaló.

Melankolikus de gyönyörű, élmény volt átélni.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma

Nem véletlenül hivatkoztam rá a Mindig 40! előző két pozíciójában, ezt a filmet, Stephen King miatt, mindig is látni akartam. És mikor az ismerősöknek meséltem a projektről, és a Péntek 13 terveimről, azonnal lecsaptak rá, hogy akkor ezt se hagyjam ki a gagyik közül.

Úgyhogy nem hagytam ki, végig nézhettem, ahogy támadnak a kukoricák, néha drámai snittbe gyönyörködhettem a a levelekre meg a magokra ráközelítéseken, meg aztán jött a szél is.

Közben meg pár gyerek sarlóval hadonászott, sok lúd disznót győz alapon.

Van történet vezetése, a film eleji mészárlás elégé kegyetlen (és a képeket nézve, sok minden ki is lett vágva belőle), és a film, a végső feláldozásig, már már szórakoztató is.

Igaz, ehhez hozzátartozik, hogy volt neki egy (a film elején hálóingben éneklő és táncikáló) fiatal, gyönyörű és karakán Linda Hamiltonja.

De aztán jön a film vége, pár egyetemista srác megvágta és megrajzolta a valahogy összeszerencsétlenkedett nyersanyagot, majd a végén a rendező is úgy gondolta, hogy szarik az egészbe, csak legyen vége.

Úgyhogy vége lett.

Értékelem: 5

Műfaja: horror, thriller

Én számítottam rá, hogy ez valami más lesz..

Alex Garlandot nem lehet beskatulyázni, még sosem készített, sosem írt olyant, amire rá lehetne fogni, hogy átlagos. Ilyen formában még ilyen lélekölő drámát, szerintem nem láttam.

Egy polgárháború sújtotta Amerikát járjuk be.. várj. Bocsánat. Az, hogy Amerikában vagyunk, csak egy mocsok látványos díszlet az emberi kegyetlenség oltára előtt. A helyszín, lehetne bárhol és bármikor, az üzenet ennél jóval univerzálisabb. Megmarad az emberiség és háború elleni kritikának, és egy igazán szabadon értelmezett társadalom kritikának.

A film arról szól, hogy mennyire törékeny az a morális védőháló, melyet a civilizált társadalom magára húz. Hogy a biztosnak hitt normák, hogy foszlanak darabokra a baj legelső pillanatában. Mikor nem marad más, csak az erőszak, mikor bárki fegyverhez nyúlva, korlátok között engedheti szabadjára a benne rejtőző ösztönlényt.

Hiába egy kitalált történet, a moziban végig görcsben állt a gyomrom. Felhúzott és felháborított. Ennek legfőbb oka, az az egyedi perspektíva, mellyel ez a világ be lett mutatva. Egy csapat harctéri tudósított követhetünk végig, kis túlzással, a kamera objektív túloldaláról szemlélve ezt a kifordult világot.

Na jó, az objektív erős túlzás, mert bár él a fekete fehér dokumentum kép eszköztárával, az élmény, sokkal emberközelibb, életszerűbb. A színészi munka kifogástalan, az a rettegés, az a paranoid hangulat, amely eluralkodik az országon, teljes egészében átragad a nézőre is.

A megvalósítás, zseniális. Technikai szemmel is. Egyszerre gyönyörű és hátborzongató. Mese szép tájakon, csodálatos városi helyszíneken járunk, színes és izgalmas minden képkockája. Csak ezen a képkockákon a csoda mellett felkoncolt emberek, szétlőtt romok és vérbe fagyott holtesteken keresztül jut át a néző. Az R besorolás, indokolt.

A vége, hagy némi ürességet, hiányt az emberben. Egyrészt, ez a kicsavart Bin Laden féle leszámolás, egészen egyedi. Másrészt, hihetetlenül pózer és erőltetett (főleg a történések és karakter ívek fényében). De igazából, az egész film az.

Erőltetett, de hatásos. Beleég az ember fejébe (és lelkébe). Erősen hajlok a 9 pont felé.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, thriller

Úgy nézett ki 1984 áprilisa, hogy a hónap bemutatott filmjei közül, pont a Péntek 13. 4. része lett a legtöbb bevételt hozó. Ha már így alakult, gondoltam megnézem újra az első részt, és a jelenlegi részhez való felvezetést (2. és 3. részt) is. Ismételten áldani tudom a remek ötleteimet... A következő hónap filmjével ezt már nem fogom megismételni.

2 év telt el az előző rész óta, de a film pont ott folytatódik, ahol az abbamaradt. Kaptunk viszont egy új rendezőt, és ezzel együtt, az egész alkotáson érződik némi újító szándék is.

Próbálkozik "történettel", "karakterekkel", és néha még színészeket is látni a rengetek csöcs között. Csak ne táncoljanak, soha az életbe többet!

A maszk munka, a véres leszámolások is szintet léptek, és az eső áztatta erdő is remek helyszínéül szolgál a vérengzésnek. Jason megint csak a leglehetetlenebb helyekről támad, és két szurka piszka között, még arra is van ideje, hogy a korábban legyakottakkal, kitapétázza a házat.

Igazán szorgalmas fickó.

Nem kisebb hülyeség, mint az előző három, de lehet, ezt élveztem a legjobban. Vagy csak örülök, hogy a végére(?) értem.

Értékelem: 6

Műfaja: horror, thriller

Kicsit vicces, hogy a számozás formátumában sem tudtak ön-azonosak lenni.

Főleg, hogy a film, struktúrájában egy az egyben ugyan az mint az előző rész.

Csak most nem a tóparti kempingben, hanem a vidéki pajtában járunk. További különbségek: a szereplőknek egy kivételével, már annyi karakterük sincs, mint eddig. Azt az egyet, meg jaj inkább be se tették volna.

A kamerakezelés mérföldekkel olcsóbb és szarabb, cserébe olyan "innovatív" 3D-s jeleneteket kapunk, mint az arcunkba pattogó pattogatott kukorica, meg a fel-le ingázó jojó.

Szerencsére a fehér gyilkos vágás helyett, véres kaszabolós jelenetek vannak, előkerül a hokimaszk, és a főgonosz jelenléte az első fél órában, még kvázi félelmetes is. Aztán az 5 percenkénti kamu ijesztgetések meg is ölik az egész hangulatot (és ez kitart a legutolsó, első részt megidéző jelenetig is, ahol konkrétan más sírva röhögtem a filmen).

Mindezek mellett is, ez talán kevésbé fájt mint az előző rész. Köszönhetően annak, hogy ha már slasher műfajként van definiálva, el is kezdett úgy viselkedni.

Értékelem: 5

Műfaja: horror, thriller

Ezt a vértelen szart..

Pedig, az első részt megidéző flashback jelenetet kivéve, hangulatosan kezdődik.

Egy snittes, "vágatlan" jelenetben nézhetünk végig egy iskolás drámai szakkör hakni jelenetét, majd MACSKA!

Viccet félre téve, a kamerakezelés némileg javult, a vágás viszont értékelhetetlen szintre süllyedt.

A maszk, praktikus effekt munka, ha volt is, a fehér vágás áldozatául esett, úgyhogy semmit érdekeset nem látunk a filmben. Csak néhány debil gyereket újra, akik kínosan lassan, a fehér vágás által kiíródnak a filmből.

A végén van egy zsákos Jason, aki a széken lábujjhegyen állva ijesztgeti az embereket, de aztán már a rendező is megunja az egészet, és abbahagyja a rendezést.

Még két részt letervezek zavarni, most már remélem előkerül a hokimaszk és vele együtt valami élvezhető trash élmény is, mert ez így nagyon kevés.

Értékelem: 4

Műfaja: horror, misztikum, thriller

Mivel ennek a hónapnak a Mindig40! filmje a Péntek 13, 4. része lesz, úgy gondoltam, felveszem a fonalat.

És bár ezt az első részt, csupán csak pár évvel ezelőtt láttam már, egy felfrissítés ráfért. Kellett, mert túl maradandó élményt akkor sem adott.

Nincs benne semmi újszerű, sejtésem szerint, akkoriban sem számított újdonságnak. Talán csak a gyilkos leleplezése okozhatott némi meglepetést (főleg nekünk, akik a Péntek 13mat a hokimaszkos Jasonnal azonosítjuk).

A film a 4. percben megejti az első gyilkosságot és utána sem ül se túl sokat pihenni.

Közben debil rövid nacis félmeztelen fiúk, melltartó nélkül futkározó lányok, sok vér és mészárlás.

A maszk munka kvázi rendben van, az ijesztések, gyors kaszabolások is sikeresen felráznak, ha a felvezető percekben bealudna az ember.

Egynek jó volt, de egy Rémálom az Elm utcában féle kreativitásnak nyoma sem volt.

Értékelem: 6

Műfaja: horror, misztikum, thriller

Végül is maradtam Tune Up Radio és Disney+ élő közvetítésnél. Pontosan ugyan azt tudom elmondani, mint tavaly, Kimmel nem működik, a show közel unalmas és változatlan, de legalább nem kínos.

Idén is jók voltak a bejátszások, bár ez az 5 korábbi díjazott konferálja fel az 5 idén díjazott időhúzós szakasz, kicsit felemásra sikerült. Egyrészt voltak itt is megható pillanatok, másrészt, nem hiszem, hogy ez az a változtatás, amire az átadónak szüksége lenne.

Viszont a felhozatal idén is nagyszerű volt, sőt, határozottan jobb, mint a tavalyi év.

De nézzük, hogy alakult az idei tippeldém.

A jelmagyarázatom alul is megtalálható, de nagyjából ez az elképzelés:

Továbbiakban a show lekövetésem:

A Filmérték blognak köszönhetően, az átadó előtti gyors alvást, gyors filmezéssel töltöttem. Nem bántam meg.

Tényleg nem tudok, én sem okosabbat mondani róla: ez egy igen intelligens film.

Úgy tud érzékenyítő lenni, hogy beszól az érzékenyítésnek, torta szeletek módjára pakolgatja egymásra a meta rétegeket, és még a mondanivalója mellett is, megtud maradni egy filmnek, mely egy, magát mindenkitől elidegenítő ember saját belső drámájával is tud olyan módon foglalkozni, hogy az ne legyen se túl giccses, se túl szájbarágós.

Jeffrey Wright kitűnő választás volt a szerepre, bár nekem a kicsit túltolt Sterling K. Brown is bejött. A zene kevésbé, de sosem voltam párja a disszonáns jazz stílusnak, akkor sem, ha ezzel pont egyfajta lélektani hangulatot próbálnak erősíteni a látottak alatt.

Megint csak, nem egy világmegváltó film számomra, de értékes alkotás. Talán a magán élet vs munka és az átverés között, túl nagy volt a szakadék, vagy csak én nem láttam meg elsőre, ez a két kis film miért van egymás mellett (a főszereplő jobb megismerése mellett), vagy csak túl fáradt vagyok, és nehezen engedek most be filmeket, úgyhogy rápihenés előtti pont számot adnék csak neki, utólag pótlom, ha még érik ez bennem többet.

Sajnálni nem sajnálnék tőle semmi díjat sem. sőt, úgy megnézném ahogy Jeffrey Wright egy golyó álló mellénybe venné át a díját! Nem is tudom hirtelen, egy beteljesült jóslata lenne e a fricskának, vagy tényleges elismerés. Mindenesetre, érdekes fejleménynek venném.

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma

Nagyon szépen megrendezett, add magának és a témának időt, hogy kifejtse, vagyis, legalábbis, éreztesse a történetet. De olyan távolságtartó, annyira nem sikerül behúznia, hogy az már fáj.

Az első világháború után járunk, a már tényleg eltűnő félben lévő vadnyugaton, ahol egy kietlen földre száműzött indián törzs terméketlen talajából, olaj nem kezd el folyni. És vele együtt a pénz is.

Ezzel az indiánok, belépnek a civilizációba. Legalábbis, felveszik a nyugati kultúra főbb elemeit. Kocsit vesznek, fehér emberek sportját űzik, saját bejárónőik, szolgáik lesznek. Természetesen mindezt egy nagyon jóakaró, a magát csak Királynak becéző barátságos William "King" Hale (Robert De Niro) támogatásával.

Csakhogy amíg Hale családja és cimborái szépen beépülnek a gazdag indiánok körébe, addig az őslakosok nem bírván megküzdeni "beteges" génjeikkel, sorra hullanak el, ki hol betegségbe, ki egy egy hátulról elkövetett "öngyilkosságba". És persze senki sehol sem gyanús.

Ebbe a fura légkörbe cseppenünk bele, jócskán magunkra hagyatottan. Ahogy azt a főszereplő, a kissé egyszerű, de nem buta, túl sok önbecsülést és egyenességet nem hordó Ernest (Leonardo DiCaprio) is érezhetett. Az elején. Aztán elég rendesen besározódik az ő keze is, mi pedig ezzel párhuzamosan, komótosan, kapunk egy átfogó képet arról, amit már úgyis a legeleje óta tudunk.

Nálam talán a vadnyugati köntösbe bujtatott gengszterfilmes hangulata az, ami megmentette, valahol a háromnegyedénél (de kérdezem a kollégát, aki beült egy 3,5 órás filmre, aztán 15 percenként a telefonját nézte, hogy mikor lesz már vége, hogy ez mikor is volt, lehetett, ő jobban tudja) beindul kicsit a történet is, úgyhogy én elvoltam vele. A legjobbak között, azért nem fogom tudni emlegetni.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma, történelmi

Annyira jól esett!

Egy klasszikus vonalvezetéssel bíró, lassabb tempójú, drámai kitörésektől mentes, nagyon jó hangulatú, szeretetteljes és megható film. Pedig, semmi nagy története nincs.

Gazdagék egyetemén közeleg a téli szünet, aki bármilyen okból nem tud haza menni, annak az iskola biztosít egy felvigyázót a szünetre. Így marad végül 3, egymástól a lehető legjobban különböző ember összezárva a két ünnep közötti időszakra.

Mondhatjuk, hogy semmi nagyot nem merít a film, nem is kell. A dráma bőven kap annyi szerepet, amennyitől nem fordul át giccsesbe. A szereplők egymáshoz szokása, a tanár-diák közötti kapcsolat egyfajta apa-fia kapcsolatba fordulása nincs túlerőltetve.

Ez az a történet, ami már ezerféle képen el lett mesélve, ki lett fejtve. Itt a film, hagy egy kicsit fellélegezni, egyet kicsit hátralép, és hagyja, hogy a karakterek, a hangulat beszéljen.

A színészi játékról, hogy a hangulatról és a humor világról is, csak a jókat lehet elmondani. Paul Giamatti és a fickón kivül külön életet élő szemei, talán az egyik legjobb alakítást hozta/hozták a mostani Oscar felhozatalból. Dominic Sessa pedig azt hitte, hogy egy Paul Thomas Anderson filmben szerepel. Egyszerre különc, vad, visszafogott és sebezhető, a valóságból kiugró mégis belesimuló figura.. egy rejtély számomra az, hogy ez hogy passzol ilyen jól ehhez a történethez.

Nem mondom, hogy világmegváltó film lett, de kellemes és jó mozinak tartom, érdemesnek a megnézésre.

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma

Hogy lehet dönteni arról, amiről nincs egyértelmű bizonyíték? Csak feltételezés. Feltételezés, mindkét oldalról. Egy igen dühítő, rettentően feszült, rengetek vitát kavaró film, egy esetről, mely során egy jócskán introvertált (hideg és pragmatikus) édesanyát, meggyanúsítanak férje meggyilkolásával.

Nehéz film, és nehéz igazából bárkivel is együttérezni, annyi nézőpont és megannyi értelmezése van mindennek, amit a védelem vagy a vád bemutat.

Dühítő, mert a tárgyalás során, mindenki belemászik a főszereplők magánéletének legintimebb perceibe is. Miközben a zavarodott kisgyerek a háttérben szenved, a ráömlő információk súlyától.

Emlékek, események, melyek felidézése során a főszereplőből is, ahogy a nőzőből is, feltörnek az érzelmek, a kétségbeesés, a düh, a lemondás és a gyász.

Remek rendezés, remek színészi játék, kiemelve nem csak Sandra Hüllert, aki idén a második Oscar filmben nyújt olyan magas szintű átalakulást, melyet más színész örül, ha életében egyszer összejön, de a gyerek Milo Machado-Graner előtt is le a kalappal.  Mindez az előadás megtámogatva zsigerig hatoló párbeszédekkel, feszült hangulattal.

Borzongató élmény volt.

Értékelem: 8

Műfaja: krimi, dráma, thriller