IMDb Top 250 - 20.
Negyvenhetedik szamuráj:
16. A Gyűrűk Ura: A két torony (2002) korábban látott: 8
17. Mátrix (1999) korábban látott: 8
18. Száll a kakukk fészkére (1975) korábban látott: 8
19. Nagymenők (1990) korábban látott: 7 / kiválasztott
20. A hét szamuráj (1954) kiválasztott
69 éves film japánból, mely szakít a szamurájok addigi túlromantizált ábrázolás módján (így hallottam) és amolyan western film stílusba levitte őket a porba és sárba. Emberekké "kicsinyíti" őket, igencsak halandóvá, oly emberekké akik olykor hibáznak, és ugyan olyan könnyen halnak, mint bárki más.
A történet nem túl csavaros, van egy falu, amit egy rabló banda tart rettegésbe. A film első negyede arról szól, ez a falu hogyan tud megszerezni maguk számára olyan szamurájokat, akik pénz nélkül is segítenek nekik. A második harmad a szereplők megismerése és a védelem felépítése, az utolsó pedig az összecsapás napjai.
A rendezés lenyűgöző, ezt el kell ismerni. Érezhetően minden erősen kézben van tartva, mindenki pontosan azt és úgy csinálja, ahogy az meg lett tervezve. A vágás, a jelenetek dinamikusak és látványosak, akkor is ha csak egy pajtában beszélnek, akkor is mikor a falu főterén csapnak össze a lovas íjászokkal. Mégsem kapkod, megadja magának az időt, hogy felépítse a következő perceket, és ez szinte végig remekül működik.
A karaktereket meg is ismerjük meg nem is, többen kapnak háttér történet szerűséget, és nagyjából mindenkinek megvan a maga sajátos karakter jegye. Ahogy magának a helyszínnek is. A falu minden szegletét megismerjük, látjuk és értjük, hol miért úgy rendezik be a védelmet, ahogy. Ezt tetszett, olyan volt, mintha csak egy könyvet olvasnék, úgy ivódik be a falu minden szeglete, sajátossága, és kap értelmet a védelem kiépítése, megszervezése.
Ami problémám volt, hogy a film 69 éves és japán. A színészkedés erőltetett, túljátszott (bár szerencsére messze nem annyira mint pl a Káosz esetében). A vér hiánya zavaró volt, annyira, hogy volt olyan, hogy nem tudtam, az éppen látott karakter ott most meghalt-e, és ha igen, akkor mitől. A történet nem túl bonyolult, és a szereplőket sem ismerjük meg annyira, hogy a 3,5 óra játékidő indokolt legyen. Számomra a western jegyek sem voltak annyira kiemelkedőek, mint például a Harakiri esetében.
Egy filmtörténelmi látnivalónak igazán volt, de élvezni szerintem csak az utolsó felét tudtam. Nem mondanám, hogy mindenképpen látni kell, de megbánni, azért messze nem bántam meg. Talán egyszer majd egy újra nézésre beérik nálam is, de nem hiszem, hogy az ebben az évtizedben várható.
Értékelem: 7
Műfaja: akció, dráma