Ok. Már megint, mi az Istent indítottam el? Mi volt ez?

Jó, összerakom. Szóval Buckaroo a harcművész agysebész, egy sikeresen lezavart műtét után azonnal rakéta hajtású kocsiba pattan, hogy oszcillációs túlszabályozója segítségével, utat nyisson a szilárd anyag részecskéi közti világ 8. dimenziójába.

Sajnos az egykoron Orson Welles rádiójátékával álcázott 10-es bolygóról érkezetteknek, a Vörös Lektoridáknak a narcisztikus vezetője (valójában annak csak az agya/elméje, ami bele szorult egy dimenzió ugrással kísérletező tudós fejébe ?!), pont erre vár, és nekiindul megszerezni a túlszabályzót, hogy visszatérjen otthonába.

Szerencsére Buckaroo kap némi ionizálást az éppen jókor megérkező Fekete Lektoridáktól (akik azért feketék, mert az emberek jamaicaiaknak látják őket), így a harcművészet-agysebész-tudós triója mellett rocksztárkodó és szupercsapat vezető Buckaroo, a vörös bundás cowboy Jeff Goldblummal (és további társaival) bátran szembe szállhatnak a Vörösökkel. Hja, és csapódik hozzájuk az amnéziás, valószínűleg (?) Buckaroo volt nőjének ikertesója is. Azt hiszem. Valami ilyesmi.

A totális agyfaszt szerencsére megtámogatja, hogy mindenki hülye, de azt irtózatosan nagy élvezettel játsszák el, a töménytelen praktikus effekt, és a szánt szándékos utalásos klisés jelenet dömpingek, az in-medias-res történet "mesélés", és az érzés, hogy tényleg nem tudod, most te szedtél-e be valami olyan pirulát, amit nem kellett volna, vagy a rendező/író/producer/bárki egyéb aki részt vett eme.. film? elkészültjében.
Határozottan valamilyen élmény volt.

Értékelem: 6

Műfaja: kaland, vígjáték, sci-fi