Ki ne hallott volna eme híres, idén 101 éves néma filmről, a vámpír filmek ősatyjáról? És ki nem látta? Mondjuk például én.

Ezekre a korai filmekre, ritka és nehéz azt mondani, hogy mai szemmel is megállnák a helyüket. Az a tipikus, ereklye/múzeumi lelet, amit elnézegetsz az értéke miatt, de nem biztos, hogy ennél többet tudna adni. Úgyhogy kifejezetten örültem a körítésnek, amivel ezt a filmet most meg tudtam tekinteni.

Először is az előadásról pár szót.

(a kép a szünetben készült, a vetítés természetesen lekapcsolt fények, illetve hangulat világítás mellett történt)

A vetítés előtt, kaptunk egy rövid beszélgetést a filmről, és Sebastian Heindl előadásában egy kortárs orgona előadást. Na, ez utóbbi volt az, ahol majdnem felálltam és hazasétáltam. Szerencsére, mikor a szünet után újra az orgona elé ült, minden megváltozott. A képsorokkal, egyértelműbb lett a zene (és viszont), nagyon megalapozta a film hangulatát. Remekül szólt ez a rengetek orgonasíp, de a Sebastian is remek dallamokat és témákat varázsolt a jelenetek alá (nem egyszer, viccesen feldolgozva jól ismert dallamokat is). Működött, adott egy olyan fajta pikantériát a filmnek, ami sokat dobott a megtekintésen.

Mert hogy, ahogy fent is kezdtem, ez a film, öreg. Minden pillanatán érződik. Lassú, vontatott, néha a történet vezetés is szétcsúszik, a színészi játékok erőltetettek és színpadiasak, a képi világ pedig, kezdetleges. De hát mit is vár az ember 101 évvel ezelőttről?

Azt viszont meg kell hagyni, hogy a rendező, próbálkozott. Vannak trükkös felvételek (mondjuk ilyent láttam 2 évvel későbbi Buster Keaton filmben jobban megvalósítva), színezett képkockával elkülönített napszakok, párhuzamos történet vezetés, kifejezetten sötét lezárás, a főszereplőre reflektáló vadvilág (hiéna, pók, húsevő növények, patkányok), na és persze az ijesztő, vékony, patkány/denevér-ember hibridre hajazó Nosferatu (Orlok) maga.

Leszögezném, ő nagyon jól sikerült, nem véletlenül lett ennyire kultikus figura. Nem mondom, hogy nincs pár mai szemmel vicces jelenete (mint például mikor este a kikötőben cipeli jobbra-balra a koporsóját a hóna alatt), de az utolsó vérszívás, vagy még korábbról a kastélyában a második esti megjelenése, vagy csak akár a híres hajóraktárban történő felébredése, vagy a lépcsős árnyékos belépése, az azért még most is meglepően élvezetes. Akkoriban meg, hát .. nem biztos hogy tudtam volna ez után jót aludni.

Úgyhogy nekem pontosan megadta, azt amire számítottam, és amit akartam.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma, misztikus