1921-ben járunk, Friedrich Wilhelm Murnau német filmrendező. élete filmjét készíti. A történet a híres Drakula regénnyel alapszik, és hiába nem kapta meg a megfilmesítési jogokat, ő kész mindent és mindenkit feláldozni a film elkészültjéért.

A producere erős fenntartása ellenére, elindul stábjával Kelet-Európa mélyére, hogy autentikus helyen találkozhasson a method-acting révén szerepébe teljesen beleolvadó német színésszel, Max Schreckel, ki majd a főszerepet fogja játszani. Nosferatu-t.

És elkezdődik a pokoli forgatás.

Az ötlet remek, bár ezzel a method-acting vagy tényleg vámpír felütéssel, talán kicsit jobban is el lehetett volna játszadozni. A helyszínek, a díszletek, mintha egy az egyben az eredeti film tekercseiről lettek volna elénk varázsolva. Így friss emlékekkel, nagyon sokat dobott az összképen.

Mert a megvalósítás többi elemével, azért voltak gondjaim. A fényképezés, kamera kezelés (már ahol nem az eredeti filmet forgatták le újra), néha kimondottan kínos volt (jön a vonat, döntött szögbe vegyük már fel az tök jól nézz ki..).

A mondanivaló valahol a filmezés szerepéről, az emberi elvakultságról, önhittségről szól, amolyan művészfilmesen előadva. Érdekes téma, lehet róla beszélni. Sokat nekem nem adott a filmhez.

A színészek, annál inkább.

Jó és rossz értelemben. Ismerjük őket, John Malkovich, Udo Kier, Willem Dafoe. Imádom őket, eszméletlen jó színészek, de mindhárman az overacting magasiskoláját képviselik. Na, őket összeereszteni a három főszerepbe, azért az kicsit erős. Még akkor is, ha az első kettő igyekezet a háttérbe vonulni, teret hagyva Dafoe-nek, aki olyan szinten beleolvadt a karakterébe, hogy az első pár szemkimeresztős jelenetig, fel sem fogtam, hogy tényleg őt látom ott.

Önmagában talán kevésbé, de az eredeti film ismeretében, én merem ajánlani. Egy kifejezetten, érdekes élmény volt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, horror