Na végre, már vártam, hogy végre ide is eljussak. Annyit lehet hallani erről a filmről, a 80as évek egyik legmeghatározóbb coming of age filmjéről, még manapság is, hogy már nagyon nagyon régen ott ül a kívánság listámon. Úgyhogy van is némi elvárásom, bár őszintén, ötletem sincs, mire számítsak.
Valószínűleg, nem egészen erre.
A film, kétség kívül felnövés történet, illetve, annak egy napja. Végletekig kisarkított karakterek, mindegyik egy klikk tipikus tagját alakítja, a suli általános felhozatalából. Akár még klisésnek is nevezhetném, és nem véletlen, ez a koncepció része volt.
Nehéz, mármint túl könnyű, karakterekről beszélni, de nincs egy személy sem, akire azt tudnám mondani, hogy hihető. Ellenben vannak olyan karakter szituációk, melyekhez lehet kötődni, élethelyzetek, pillanatok, melyek ismerősek lehetnek. Nem egy szereplőt kiválasztva, hanem csipegetve, hol az egyik, hol a másik mondatából, jelenetéből. Ide értve magát a tanárt is.
Aztán ahogy a falak ledőlnek, egymás és saját maguk előtt is, ez a végtelen elhatárolódás is elkezd összemosódni, előbújik mindenkiből, egyrészt saját kliséjének magyarázata, másrészt, maga az ember, aki ott van az álca mögött.
Az a jelent, mikor a könyvtárban tartanak egy rögtönzött lelki terápiát, mely során egymás szemébe mondják, amit a másik nem akar, vagy csak világra köpik azt, ami bennük feszül, miközben senki nem fordít hátat, vonul el megsértődve/megrémülve/feldühödve, hanem ott maradnak egy közös körben, az valami fantasztikus.
Főleg, ha hozzá vesszük, hogy a nagy része, improvizáció.
A narráció, a film elején és végén felolvasott szöveg, szépen be is keretezi ezt az egészet. Aztán, lehet csak én gondolom túl, mindenesetre nekem ebből a nézőpontból tekintve, nagyon is bejött. Egyszerűen jó volt nézni, jó a kamera kezelés, érdekesek és látványosak a színészi játékok, a zene megunhatatlan. A kínos furcsa jelenetek, remekül elszórakoztatnak, míg a komolyabbak igencsak lekötnek.
Remek kis káosz.
Teljesen megértem, miért lett ez sokak szemébe klasszikus, míg mások szemében, a nevetség tárgya. Nálam az első kategória felé billen.
Értékelem: 8
Műfaja: vígjáték, dráma
