Mindenek előtt, ez az a film, melyről minden szó, de még a film műfaja is spoiler. Úgyhogy érdemes vakon neki állni.

Érdemes. Ez egy indie/független kis költségvetésű, nem egy világmegváltó, de kellemes meglepetés film, ami .. hmm.. a történetét, kicsit más szempontból, más stílusban mutatja be, mint ahogy azt megszoktuk.

Nem véletlenül említettem, hogy minden szó spoileres, mert nagyjából körbe írva is csak, hasonlítani tudom, más egyéb filmekhez.

Önálló ötlet, viszonylag kevés van benne, de amit máshonnan lelop, azt egész jól felhasználja.

Ez egy lassú, inkább beszélgetős film, és sajnos a legnagyobb probléma is itt van, a szövegkönyvvel azért vannak bőven bajok bőven, főleg a film első felében.

Szerencsére ezen a főszereplők karaktere, kémiája, sokat javít, mindkettő kedvelhető és a maga módján érdekes személyiség.

A történetbeli spoileres merítést ezennel kihagyom, aki látja a műfajt, megnézi a filmet, az sejtheti, mely ihlet forrásokra gondolhattam.

Ami viszont elmondható, hogy ez egy életátértékelős, hangulat film, fő téma köre a szerelem. Ebben a tekintetben a Mielőtt trilógia első részére emlékeztetett, némi Trainspottingos, road movies jelleggel.

Csak itt a szerelmi jeleneteket, nyálkás csigák és kígyók, kibelezett kecskék és rothadó állat tetemek szegélyzik.

Az a tipikus 6.5 pontos film, de némi jobb értékelést, ha másért nem a "reklámért" simán megér.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, horror, romantikus, scifi

7 nap múlva lesz 40 éves ez a csoda, még akkor is, ha tudjuk, hogy az évfordulója csak 5 év múlva érkezik el. De most, 40 évvel később is ugyan az a kemény, feszült, véres VHS tökéletesség, mint anno volt.

Hogy moziba milyen élmény lehet, csak elképzelni tudom, de arra tisztán emlékszem, hogy a kazettát, addig nyüstöltük, amíg nézhetetlenné nem kopott. Talán ez lehetett az Alien és a Terminator 2 mellett az első komolyabb, véres akciófilmem egyike, és ez utóbbi kettőt, biztos hogy szülői felügyelet nélkül, titokban az unokatesómnál sikerült sort keríteni rá.

Meg is volt utána a pár napi álmatlanság.

Az ikonikus zene, a pattanásig feszült hangulat, az elpusztíthatatlan osztrák hegyomlás, a kioperált szem, a véres mosdókagyló, a felvágott kéz, és a végén a vörös szemű halálfejes torzó, mely az utolsó energiájával is torokra mar, egy életre beivódott az emlékeimbe.

Azóta is számtalanszor láttam már, és azóta elkezdtem értékelni a két emberi főszereplő talpra esettségét (és itt jegyezném meg, hogy Linda Hamilton, nem először tündökölt ebben az évben a filmvásznon), a trükkök kivételezését, a "meglepően" az Aliens-re hajazó rendezői kézjegyeket.

A szerelmi szál lehet hogy hirtelen előhúzott, de ebben a rettegésben, egymásra utaltságban, korrektül működik. A második rész ismeretében pedig ezer és egy millió dolgot tud kiszúrni a filmért rajongó lelkes nézőközönség.

Minden szembe ötlő "olcsó" trükkje és karcos tökéletlensége ellenére is, ez ezredszerre is élmény volt. Ha a lelkem maradványaira hallgatnék, simán feljebb dobnám egy ponttal az értékelést.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, kaland, scifi

Két ismerősöm is ajánlotta ezt a filmet, bár az egyikük külön kikötötte, hogy azért először olvassak utána. De mivel szeretek meglepődni, gondoltam ezt láthatatlanban is bevállalom.
Ezt a hibát legközelebb már nem fogom elkövetni.

Ez a rendező, ez egy troll.

Nem azt mondom, hogy nem tetszett, de azt sem, hogy nem akartam felkelni párszor, és kisétálni a moziból. Például az első fél órában, mikor is még nem szoktam hozzá a film stílusához.

Vagy mondjuk a közepén, mikor 15 percig néztük végig néma csöndben bevágva egymás utána azt a 600 db sírkeresztet az útszéléről. Vagy néha a film közben bejátszott régi filmes szuperpixelesre ráközelítéses lassítós jeleneteknél. Meg az utolsó 4-5 órában, mikor végre nekiállnak leforgatni a kisfilmet...

Hja.. megterhelő volt.

Pedig, vannak jó oldalai is. A film, egyfajta proli, kelet-európai Drive My Car és egy alpári Perfect Days road movie keverék. Prosztó és bunkó, de stílusos.

A színésznő, egy igazán furcsa teremtés, de piszok jól működik ebben a karakterben. A film vizualitása tetszetős, remek képi humorral bír. A karakterek, abszurd jelenetek érdekesek, a tik-tok-os Andrew Tate filteres baromság pedig, amennyire taszító volt az elején, annál nagyobb humorforrás lett a végére. De remek volt Uwe Boll, a kínos(an ismerős) meeting, az abszurd temetőre építkezős értelmiségi jófejcég, a fideszes magyar csóka és a többi és a többi.

Csak hát a rendezőnek jobban fekszik, ha szenvedni látja közben a nézőit, vagy nem tudom... Köszi, sikerült! Érdekes élmény volt, biztos kell még rá aludnom egy párat, de az is biztos, hogy én ezt újra nem fogom nézni soha többet.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték

Eltelt 36 év. Én is cinikusabb lettem, de talán a készítőkön is meglátszik az elmúlt idő. Viszont az előző részen, jól szórakoztam, melynek esszenciáját, jól át hozták a modern korba, a kritikák alapján, úgyhogy kíváncsian ültem be a moziba én is.

Hát nem lett kevésbé nagy hülyeség, mint az előző rész, azt meg kell hagyni. Viszont a rajzfilmes hangulata inkább filmes hangulatba ment őt. Az a féktelen kreativitás, az önkontroll vesztett abszurditás, ha nem is elveszni látszódik, de sokkal inkább lett remake, vagy legalábbis omázs/hommage szaga, sem mint "térjünk vissza az eredeti ötlethez és mutassunk valami újat" hangulata.

Vagy csak én vártam kicsit többet.

Viszont mint film, sokkal jobban működik. A színészi jelenlétre már rá is merem írni, hogy játék, ironikus idézőjelek nélkül. Még történet, legalábbis történet szállak is vannak benne, próbálkozik meglepő lenni, kicsit jobban lehozni a "valóságba" ezt az abszurd világot.

Az Alec Baldwin álcanév mögé bújó Ryan Gosling és Genna Davis házaspárja sajnos hiányzik (Jeffrey-ről meg ugye inkább nem beszélünk, hanem csak megetetjük a cápával), de a címszereplő immáron sokkal több játékidőt kap, sőt, még egy érdekesnek mondható, ki nem dolgozott háttértörténetet is. Ráadásul most a redneck stílus mellé kapott némi az "emlékeimben" élő rajzfilmkarakterhez hasonló, kvázi a "csapattal" együtt működő de továbbra is bajkeverő, már-már kedvelhető figurát.

Lehet, itt az ihletett visszahatott kicsit az ihletőre?

Én meglepően jól szórakoztam, és ez látszik a készítőkön és a beugró meglepetés vendégeken is. Mármint, hogy ezt ők is élvezték. Mindezek mellett, az első részhez képest, nekem csak két szép Jenna Ortega szemgolyóval lett több és jobb, mint az első rész, élvezeti értékben, nagyjából pont oda tudom tenni. Filmként élvezhetőbb, de nosztalgia faktorként nem a gyerekkorom, hanem az első rész idéződik "csak" meg.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték, fantasztikum, horror

A formátumban az előző részről írtam formátumát tartottam, képekbe is ezt akartam, de 2024 van. A film már senkit nem érdekel, a képek 95%-a az IMDB-n, csak gála fotók. Úgyhogy képekben meg kell törnöm a filmre reflektáló "fene jó" struktúra ötletemet.

A film nekem kimaradt gyerekkoromból, de a rajzfilmet anno imádtam. Legalábbis mikor sikerült úgy elkapni, hogy valamelyik szülő ne üljön ott lenéző tekintettel, hogy már megint milyen hülyeséget találtam.

Hát, a film sem hazudtolja meg magát (igen, tudom hogy ez volt előbb)! Ez egy hatalmas nagy hülyeség.

De a rajzfilm stílus, a szürreális álmokkal szőtt egyedi látvány világ, már akkor is és még most is megfogott. Úgyhogy bár azt hittem, semmire sem emlékszem a meséből, a film túlvilági és absztrakt díszletei, eme őrület lakói, az idióta átalakulások, egy az egyben visszahozták a gyerekkori emlékeimet, vagy legalábbis felidézték azt az elvarázsolt hangulatot.

A film, a maga kissé beteg módján, még aranyos is.

A színészek ugyan rettentő mód túljátszanak, biztos lehet ezt egy hasonló körítéssel komolyabban is csinálni, de nálam, mint egyfajta Jim Carrey-t (nagyon nagyon messziről) idéző idióta élőszereplős-rajzfilm nosztalgiának, simán működött.

Ami furcsa volt (azon kívül, hogy Ryan Gosling azóta sem bír öregedni.. hiába álcázzák a nevét holmi Alec Baldwinnek, nem kajáltam meg), az a történet nem létezése, a címszereplő relatíve kevés játékideje és meglepően idegesítő white-trash redneck stílusa volt (az "emlékeimben" nem pont ilyen karakterként élt).

Én meglepően jól szórakoztam, de talán ez egyszeri élménynek, elég is volt. Illetve, majdnem, mert ha már így alakult, akkor már megnézném (és meg is néztem) a folytatást is.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték, fantasztikum

Francis Ford Coppola epikus Magnum Opusa, melynél nagyobb buktát és ilyen mennyiségű feldühödött kritikát, nagyon ritkán lát az ember. Úgyhogy a felhang megvolt a filmhez, és hát.. ohh jaj, nem mondom, hogy nem szolgált rá.

Leszögezném, minden tiszteletem Coppola irányában, ilyen idősen, ennyi drogra rápörögni, az már teljesítmény. De ennyire darabjaira hulló filmet, talán direkt nem is lehetne csinálni.

És talán a legszomorúbb, hogy végig ott érzem a lehetőségét annak, hogy az egész csak egy hatalmas vicc, mely még nekünk nem esett le. Nem mondom, hogy blöff, de nem is zárom ki.

Ami, mindenképpen mellette szól, hogy ezt a totális káoszt, ezt végig tátott szájjal bámultam. Volt mit nézni.

A klasszikus szandálos történelmi filmek Sin City köntösbe bújtatása, a jövőbeli városépítészet álcája mögött zajló Shakespeare-dráma, olyan eszméletlen és konkrétan hihetetlen összképet nyújt, amiről nem lehet levenni a tekinteted.

Megkockáztatom, hogy értettem (vagy legalábbis azt hiszem, hogy sejtettem, már ha nem vicc az egész) az utalásokat, a lefektetett kritika alapjait és forrását, sejtem a rendező ön-azonosulását és a nézőközönségre vetített allegóriáját, és tényleg elismerésem, hogy jött, és megvalósította az álmait, de hogy ezt tudatmódosítók nélkül, ajánlani nem fogom senkinek sem, az biztos.

Ez tipikusan az a film, amit valaki az álmából felébredvén leír, és megvalósít, még amíg friss az emlék. Egy hatalmas vízió, ami vagy túl okos, vagy túl okosnak akar látszani, és így nem nagyon talál táptalajt.

De hát majd az idő megmondja, meglátjuk ki és hogyan emlékszik erre majd 10 év múlva.

Addig is, vagy 4 vagy 6 pont (a szokásos problémám, csak már nem emlékszem, ilyen esetekbe ezt hogy szoktam lekezelni)

Értékelem: 4

Műfaja: sci-fi, dráma, fantasztikum

Fillmtől mellékesen, értékeltem Grace VanderWaal megjelenését, hogy Dustin Hoffman még mindig itt van, illetve a magyar korhatár besorolókat, akik a politikai nyomás és propagandával szembe állva, azonos nemű szereplők közti erotika és nőnek öltözött férfiak ellenére is, képes volt azt mondani, hogy korosztály korlátozás nélkül megnézhető a film. A direktbe punci nyalás legalább a kiskorúak számára is beleférhet.

Kicsit kilógva az eddigi tematikán, de maradván a filmeknél, a Budapesti Klasszikus Film Maraton és a Budapesti Music Center szervezésébe, megesett egy ilyen vetítés/"koncert" esemény is. Pontozni nem fogok, egyrészt az oscar kisfilmekkel ellentétben, nem érzem indokoltnak (de jó, legyen minden 7 pont), másrészt, a Nosferatu-hoz képest, ez a "zene", amivel végig kísérték a némafilmeket, részemről (és szerintem a filmek nagyrészéhez is), teljes egészében értékelhetetlen. Úgyhogy nem biztos, hogy minden filmet önmagához képest, tudtam volna értékelni.

Élménynek mindenesetre élmény volt, mert ilyen keretek között, ritkán van lehetőségünk, 1910 körüli filmek, nagyvásznon való megtekintésére. Az év végi listámba ezeket természetesen nem fogom beleszámítani.

L'infaillible Baume

A csalhatatlan balzsam

Bemutatva: 1912

A film érdekessége, a stop-motion jelenetek. A csoda balzsam hatására bokrok, égig érő fák nőnek ki a semmiből, és konkrétan a fa első megjelenése, még most is látványos. Gondolom, fordítva vették fel. A vígjáték felhangot a zene totális őrült horrorba csapta át, ahogy a fa lebontja a házat, úgyhogy ez kicsit megölte az élményt, bár tegyük hozzá, túl sok mindent ez a szalag nem tartogatott a nyilvánvaló eszmei értékénél.

Műfaja: rövid, komédia

La vengeance des esprits

A szellemek bosszúja

Bemutatva: 1911

Egy szellemidéző szeánszt megszakítva, a dühös szellemek, megleckéztetik a házigazdát. A szellemek, a diákra rajzolt alakként jelennek meg, de kontaktálnak a környezetükkel, úgyhogy repkednek a székek és a tányérok. Remek megvalósítás, lényegében egy Tom és Jerry sketchnek is simán elmenne. Meglepő aspektusa egyrészt, hogy mennyi minden nem változott azóta (szellemidézés, rajzolt stílus, a kísértés mikéntjei), másrészt a teljes konkrét megvalósítás. Le a kalappal.

Műfaja: rövid, komédia

Les Incohérences de Boireau

Boireau ellentmondásai

Bemutatva: 1912

Határozottan ez tetszett a legjobban, talán nem is véletlen, hogy a "zene" ehhez illet a legjobban. Ez az experimentalista hangzás ehhez a teljes elboruláshoz, kifejezetten jó volt. A jelenetek ötletesek, a megvalósítás látványos. Puskával a repkedő halakra lövöldözés, a horgászbottal kihalászott nyúl, a maga jogán nyúlcipőt húzó bakancs, a festményből öltözködés, mind olyan jelenet volt, amiért minden pénzt megadnék, hogy az adott kor nézőközönségében éljem át az élményt. De hát, most itt is élmény volt.

Műfaja: rövid, komédia

L'aéroplane de Fouinard

Fouinard repülője

Bemutatva: 1910

Hajléktalan csóka összelopdossa a leglehetetlenebb eszközöket, melyeket biciklire szerelve, a város fölé lebeg. Aztán egy kis lövöldözés, majd egy csúszlival leszedés. Vicces volt.

Műfaja: rövid, komédia

Voyage original

Eredeti utazás

Bemutatva: 1908

Ööööö... japánnak öltözött bolondok, hordóba gurulva lemennek a víz alá, sellők, meg izék, aztán feljönnek. Háááát, jó. Különlegessége, hogy színezett. De konkrétan látszik, hogy minden diát egyesével, festékkel és ecsettel valaki végig követett. Nem mindent, és nem mindehol tudta a vonalakat lekövetni, de még egy ilyen rövid film során is, azért ez egy idegörlő munka lehetett.

Műfaja: rövid, komédia

Les Hallucinations du baron de Münchhausen

Münchhausen báró hallucinációi

Bemutatva: 1911

Báró úr, kicsit túleszi, túlissza magát, úgyhogy lefeküd aludni. De nem a Föld forog körülötte, hanem mögött a hatalmas tükörfal nyilik át, egy másik dimenzióba. Kicsit sajnáltam, hogy a duplörös tükör-effektel nem játszottak el valami klasszikus poént, de a látványra így sem lehet panasz. A kaotikusságot, a "zene" végül is erősítette, hogyhogy mindenképpen emlékezetes marad..

Műfaja: rövid, fantasztikus

Le Retapeur de cervelles

Fejtörő

Bemutatva: 1911

Betekintést nyerünk egy bolond fejébe kavarkó gondolatokra. Inkább rajzfilm, mint film, jól megszerkeztett transzformációkkal, ahogy az egyik alakzat, egy másik alakzatba fordul át.

Műfaja: rövid, animáció

Voyage autour d'une étoile

Utazás egy csillag körül

Bemutatva: 1906

Csillagászunk beleszeret a teleszkopján keresztül csodált csillagon pihengető hercegnőbe. A szolgával kitalálják, hogy ha a szappanbuborék képes lebegni, akkor egy emberméretű buborékban biztos fel lehet szállni. Fel is száll, majd jön Zeusz és letaszítja a valóság talajára.

Műfaja: rövid, fantasztikum

Mais dépêchez-vous donc!

Siessetek

Bemutatva: 1908

Feltaláló időgyorsítója. Megtekeri a kart, és felgyorsul körülötte a világ. A megvalósítás minimálisan érdekes, a színész magyon lassú mozgással játszotta a szerepét, így a felgyorsított felvételen, ő normálisnak, a világ pedig sietősnek tűnik. Ez egyszer érdekes, másodszor vicces, harmadszor mosolyogsz rajta. A tizedik jelenetnél azért már lenne jobb dolgod is.

Műfaja: rövid, komédia, sci-fi

A második világháború sújtotta világban, a bombatámadásokat és a tömeges kivégzéseket túlélt fiatal árvák, csapatba verődve kóborolnak a túlélésért küzdve. A társadalom már rég kivetette őket, űzött vadként hajtva próbálnak megszabadulni tőlük. Hát úgy is kezdenek el viselkedni, mint az állatok.

Majd találkoznak egy öreg zenésszel. A tanult, egykori karmester, emberszámba veszi őket, védelmet, sőt otthont nyújt számukra. És megismerteti őket egy veszélyes eszmével: szabadság!

A filmet, 2 évvel a háború után forgatták. A "színészek" egy része tényleges utcagyerek, árva, vagy teljesen amatőr, a kellékes vagy takarítónő fia, és ez kicsit látszik is a végső alkotáson.

Az egész filmnek van egy, a sötét témáját, az erőszakot és halált ábrázoló oldala mellett is, egy szentimentalista, már-már romantikus felhangja. Ez részben valószínűleg annak köszönhető, hogy a mondanivaló némileg propaganda inditatású. De sikerült ezt annyira indirekt módon beleszőni (és főleg csak a végébe), hogy inkább tűnik csak egy humanista alkotásnak.

A kicsit régies, kicsit "amatőr"ös beütése mellett amúgy látványos, képi világa gyakran idézi a német expresszionizmus irányzatot, úgyhogy van itt mit nézni.

Szívszorító alkotás, főleg most, így lassan 80 évvel később, egy újabb, nem is túl messze pusztító háború fényében.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma

A Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében már volt lehetőségem megtekinteni egy fél évszázadnyi lázadás példaképét, és most végre nagy vásznon, egy hasonlóan fontos lázadó korszak lezárásának emléket állító remekművét.

Nem tudok és nem is akarok elfogult lenni, ez az egyik, ha nem a kedvenc, musical az életemben. Nem ezzel kezdődött a musicalek iránti rajongásom (az sokkal inkább a Locomotiv GT és a Vígszínház gyönyörű sárga-borítású bakelit lemezével indult), de ez (is) egy nagyon fogékony, a film érzéseivel együtt rezonálni tudó időszakomba fogott meg.

Rengetek mindent hozzáadott az akkori és az azutáni életemhez, és hiába tűnik egy random jelenetekkel tarkított egyszerű háború ellenes hippi filmnek (mert, igazából, az), de ezen felül annyi minden több is, hogy nehéz is ezt szavakba önteni.

Csak ismételni tudom csak magam, hangulat film.

És bár azóta nagyon sokat változtam, és nehezen mondhatnám már azt, hogy a mostani életfelfogásom, életkörülményem bármely komolyabb aspektusát ez a film definiálná, de az érzéseim nem múltak el irányában. Sőt, a hajam, azóta sem lett levágva, egyszer sem. Igaz, én Mick Jagger-t azért lehet, hogy már kirugdosnám az ágyamból.

Nagyon jó volt végre nagy vásznon is látni, még ha nem is olyan tripben, mint ahogy én azt anno elképzeltem, hogy majd egyszer..

Értékelem: 9

Műfaja: komédia, dráma, háborús, romantikus

Wim Wenders és a paranoia. Mellette meg.. hát, történnek dolgok (a képekkel ellentétben színesen, felújítva, csak hát az imdb-ből fogy el a lelkesedés (vagy a felhasználóiból))

Van a csillagász, aki a csillagvizsgálóban a távcsövét kamerára cserélte, a csillagokat emberekre, a világűrt pedig a városra;

Az életet nem igazán élő, a pénzbe, hatalomba, munkába feledkező producer, aki szembenézve a halállal rájön, hogy élni akar;

A pénzt, hatalmat és munkát lesajnáló feleség, aki felszabadulva béklyói alól, belefeledkezik a pénzbe, hatalomba és munkába;

Aztán van itt egy takarítónő aki takarít és nem lövik le.. meg csinál mást is;

Kap egy kicsi szerepet a telefonból szóló mennyei mexikói hanggal beszélgető gengszter rapper;

A femme fatal, a végzett asszonya, aki valójában csak áldozat (de milyen gyönyörű szép áldozat);

Meg a fiatal Doc, aki egy szárnyas repkedő teve.. vagy egy érzelmekkel rendelkező rendőr?.. végül is igazából teljesen mindegy;

És a zseniális nem evilági Udo Kier, aki Kovács Zoltán.

Nem mondom, hogy én ezt teljesen átláttam, de az biztos, hogy remekül szórakoztam.

A film után ráadásul volt egy, ugyan kicsit kínos, feszengős és fáradt, de mégis csak egy közönség találkozó, magával Wim Wenders-sel.

Jó volt látni a mestert. Még ha a beszélgetést vezető csávó nem is nagyon készült arra, hogy neki itt beszélgetnie kell, és ha a nézői kérdések nagyrésze is inkább csak a Perfect Days-ről szólt, igaz, itt már voltak tök jó sztorik, beszólogatások.

Csak én meg azóta sem tudom, hogy Kovács Zoltán az most hogyan és miért?!

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, thriller

És ha már kultúrálisan nem sikerült a Cinefeszten túl messzire szárnyalni, a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében, beletekintettem, mit is tud ez a wuxia. Tajvanból.

Nos, nem biztos, hogy ez volt a legjobb alap az ismerkedésre. Az Eső a hegyen, egyfajta kifordított vu-hszia film, kevesebb fókusz van a verekedés, kungfu koreográfián, még kevesebb a kardozáson és a fantasy körítésen, de még így is bőven jut persze idő az ugra-bugrára, több is mint ami egészséges lenne.

Sokkal inkább koncentrál a macska (mármint.. róka) kecsességű bujdosásra, fürge ügyes mozgásra, és számomra teljesen meglepő módon, a vallási és politikai szálra. Mármint, mondom én úgy, hogy ha láttam is életembe wuxia filmet, biztos hogy nem tudtam arról, hogy ez mi ez.

A filmet bátorkodom dinamikus kamaradarabnak nevezni, végül is szinte végig egy darab buddhista kolostor négy (nél sokkal több) fala között zajlanak az események. Stílusa.. hát.. a fent említett.

Jó sok tipi-tapi-tipi-tapi futkározás (az utószinkron nem csak a filmet ölte meg kicsikét, de a miatta elkövetett hangdizájn rendesen rámászott az idegeimre), rengetek, de tényleg rengetek túlhúzott keleties Bud Spencer és Terence Hill-es bújócskázás, aztán jön bele némi buddhista életbölcs tanmesébe bújtatott, meglepően érdekes politikai thrilleres és egy kevésé izgalmas heist filmes szakasz, majd az egészet lezárják egy Török Star-Wars-al.

Hááát, határozottan érdekes filmélmény volt, megfelelően kultúrsokkolt ahhoz, hogy kizökkenjek kicsit az elmúlt hetek filmes vonulatából. Azt azért nem mondanám, hogy nem voltak kínos részei, vagy hogy minden percét imádtam volna, de remekül szórakoztam.

És kicsit, gazdagodtam is valami újjal. Csak ez utóbbi miatt, nem 6 pontozom le magamnak.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, kaland, dráma

Elkezdődött a Budapesti Klasszikus Film Maraton, és idén végre nekem is sikerült befoglalnom, nagyjából a hetem minden napját a kínált felhozatalból. Kezdjünk is neki, nézzük, hogy gondolkodtak a vad motorosokról 71 évvel ezelőtt!

71 év! A kornak és talán az első(?)ségnek köszönhetően, kicsit leegyszerűsített, klisékkel teletömött, mára már elégé pozőrnek ható, de még is szerethető, szórakoztató alkotás.

Simán el tudod most is képzelni, miért lett a fiatal (mondjuk volt vagy 30 de nézz ki 20nak) Marlon Brando, annak ruházata, világhoz való viszonya, egy teljes fél évszázad lázadásának a klasszikus szimbóluma.

Kisváros leányzó: Hey Johnny, what are you rebelling against?
Johnny: Whadda you got?

A motoros gittegylet randalírozz, lázad a normák ellen, közben meg a falus..városiak hőbörögnek, és "lincselést" kívánnak. Neki is állnak.

Mindenki fekete, egyik oldal se jó, igazán szimpatizálni kívülállóként szerintem nem igazán tudsz. Egy karakter van, akinek vannak rétegei, szegény pultos Kathie, aki kap is meglepően kompetens szerepet, melyet valahogy mégsem sikerül rendesen kifejteni.

Ő az aki menekülne a rá váró klasszikus szereptől/éltettől, de nem hajlandó beáldozni saját személyiségét, eldobni azért, hogy "csavargónak" álljon.

De hát 80 percben, ennél sokkal több, talán nem is fér bele. Egy biztos, így egy emberöltővel később, moziban, azért ez még mindig egy élmény film volt.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma, romantika

Ami a Rush az autóverseny világában, vagy ami a Whiplash a jazz zene műfajából, ez a film az, a komoly zene palettáján. Nehezen tudom elképzelni, hogy van bárki, akit a műfaj ismeretének a teljes hiányába sem tudná berántani (pedig tudom, biztos van).

Vagy harmadszor sikerült megnéznem, és mind a 3 órája ellenére (rendezői változat), végig leköt, szórakoztat, megnevetted és megöli kicsit a lelkem. Milos Forman olyan érzékkel komponálja meg a hiúság és bűntudat eme kaotikus táncát, hogy arról nem tudok nem ömlengve beszélni.

A színészi játék annyira érzékletes, annyira őszinte. F. Murray Abraham, főleg öreg kori változata, olyan jól hozza a csodálat és féltékenység által meghasadt karakterét, és olyan jól megírt szövegkönyvet kapott hozzá, hogy az aláfestő remek zene már-már nem is szükséges oda a háttérbe, anélkül is betalál.

De persze, szerencsére ott van, úgyhogy nem lehet erre sem panaszunk.

Sokadik nézésre rá tudom fogni, hogy látom a hibáit (a pontozásom nézvén, talán ezek régen is feltűntek), de nem tud foglalkoztatni, ez az a film, ami bármely megnézésre, újra és újra megállja a helyét.

Értékelem: 9

Műfaja: életrajzi, dráma, zenés

Köszönhetően a Corvin Mozinak, sikerült megnéznem ezt a dokumentumfilmet, mely John Williams Földre érkezését mutatja be.

Valamikor nagyon nagyon gyerekként láthattam, emlékeim szerint még katódcsöves fekete-fehér TV-n. De a hangulata és főleg a zenéje, annyira belém égett, hogy máig velem maradt. Igaz, ezen a kis vékonyka könyv is segített, mely a történetet is tovább éltette bennem.

Így még ha magára az első filmnézésre nem is emlékszem tisztán, újra nézve, pontosan olyan volt (pár részletet leszámítva), mint ami a fejemben élt.

Csak kicsit színesebben, élettel teltebben. Meghatóbban, szerethetőbben.

A nagy vászon, a mozi terem, erre a filmre lett kitalálva.

Belemélyedve az ülésben tátott szájjal bámultam a Spielbergre jellemző hosszú snittes jeleneteket, a látványos hátteret, a színes szagos kézzel fogható összképet.

Egy film, mely a képi világgal és nem a dialógusaival beszél hozzád. Konkrétan ki lehetne vágni az összes párbeszédet, és tökéletesen értenéd minden percét. Játszik is ezzel az eszköztárral bven.

A hátborzongató és gyönyörű jelenet Indiában, mikor együtt énekel a tömeg, az Indiana Jones-t megidéző első jelenet a világháborús repülőkkel, a találkozások bármelyik perce, a Kodály féle jelnyelv, mind önmagában dalol.

Ha egy kritikám lehetne, ez már gyerekként sem tetszett, mikor másodszor kinyílik az a bizonyos rámpa. Azt maximum már csak sejtetni elég lett volna, de ennyire elhúzni, biztos nem kellett volna.

Ezen kívül sok mindent nem tudok hozzátenni, és biztos vagyok benne, hogy elfogult vagyok, de ez remek nosztalgikus élmény volt.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, sci-fi

Szóval.. hmmm.. öööööö.. Yorgos Lanthimos.. aztán.. ööö...
Hmmm...

Ez a film.. öööö..

hmmm.. ?

Mit is írtam A konyháról? Nehéz meglátni benne a kohéziót?

Javítanom kell azt a bejegyzést, az a film olyan szög-egyszerűen egy irányú ehhez képest. Mármint, nem mintha nem lenne a 3 részre tagolt "mesének" egy jól látható íve, de hogy egymáshoz, de főleg, hozzám nézőhöz, ennek mi köze van, azt nem tudtam megfejteni.

Bevallom, nem értettem, ez most mi és miért.

Teljesen megalapozatlan sejtésem szerint Yorgos kapott egy rakat pénzt, színészt és azt mondták neki: "Öcsi, relax, csinálj amit akarsz".

Ő meg fogta 3 novella ötletét, és képernyőre varázsolta.

Szép, színes, hangulatos, vannak benne remek színészek, és elő van adva.

Hangulata kicsit nagyon darkos, humoros, az első percektől kezdve végig leköt, és a hossza ellenére is elszórakoztat.

Biztos meg kéne még nézni, és annyira nem is idegenít el, hogy ne akarjam még majd újrázni. Valamikor. Azért kicsit később.

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma

Na, első sorban, A szer mellett, ez a nap volt, ami miatt a Cinefest első felére poziciónáltam magam.

Ukrán coming-of-age film a fiatalkori útkeresésről, párkapcsolatokról, abuzív kapcsolatokról (legyen az párkapcsolat vagy barátság), a túlságosan is ismerős lepukkant kelet-európai betondzsungel és panel-rengetek hátterében.

Bizonyos részei mélységesen hihetőek, sőt ismerősek (legyen az a vergődés a kapcsolatok között, vagy az iskolapadok közötti intimitás), más részei viszont inkább csak erőltetettek, narratíva igényelte jelenetek.

A színészek remekeltek, a technikai megvalósítás egyszerre kezdőfilmes de mégis végtelenül korrekt, sőt, látványos. A történet lekötött, bár a forgatókönyv kicsit ingatag lábon áll.

Lehet, máskor nem ültem volna be rá, de most örülök neki, hogy itt nem hagytam ki.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma

Nagy és hanyagolt kedvenceim a dokumentum filmek, úgyhogy legalább egyet be kellett zsúfolnom a menetrendemben idén is.

A film, Moszkva elhagyott iparnegyedébe tengődő kóbor kutyák és hajléktalanok egymásra utalásáról, függőségéről szól. Testközelbe követjük végig az öreg nénit, és a hozzá csapódott embereket és állatokat. A-ból, B pontban, mellette meghallgatva sokszor, hogy a kutyákat szólongatja. Nem többet.

Innen a kényelmes szállodából elég visszás egy ilyen témáról ítélkezni, maradjunk inkább csak annyiba, hogy mint dokumentum film, szerintem készítettek már jobban sikerült alkotást is.

Értékelem: 5

Műfaja: dokumentumfilm

Na végre egy kicsit távolabbi kitekintés, legalábbis török filmekkel, viszonylag kevés ismertségem van.

A gondtalan jövőben, még az öngyilkosság is meg van tiltva. Illetve, ez így nem igaz, ha a kormány közbelépése ellenére is sikerül illegális módszerekkel öngyilkosságot elkövetned, a büntetést a családtagok fogják kifizetni. De nincs baj, hisz az állam, biztosít lehetőséget erre legálisan is. Csak fizess érte. Hja, és ne legyen oka, amiért ne tehetnéd meg.

Hősünk, ezzel a dilemmával szembesül. Szerelmi bánatában, elvetné életét, csak hogy a rendszer rögzítette, hogy valaki más, szerelmes őbelé, így ezt nem teheti meg. Elindul hát, kideríteni és lebeszélni az illetőt, eme érzésekről.

Furcsa kis film, szemmel láthatólag alacsony költségvetéssel. Inkább színházi darabnak mondanám, hisz a díszletek 80%-a is színházi karton kellék vagy látványos klipszerű zöld-háttér. A stílusa kicsit, bármennyire is ihletődött a nyugati rendezőktől, azért kicsit még furcsa, az eszköz tára kicsit sutácska, de szerethető, érződik, hogy lelkesedésből készült el.

A végeredmény, kicsit giccses (főleg a végét nézve), de legalább, láttam egy ilyent is.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték, dráma, romantikus

Második nap, határozottan normalizáltabb élmény volt, mint az előző nap. Kezdésnek pont ezért is jó, hogy egy klasszikus vonalvezetésű világháborús "hadi"hajós filmet választottam.

Nos, a cím, az első 10 percében meghazudtolja önmagát. A konvoj ugyanis nem létezik. A helyes cím, a hajó, ami, bocsi spoiler, egyedül marad. De pont ezért, a várt feszült, paranoid, klausztrófób hangulat, hatványozottan képviseltette magát.

A történet ráadásul elég érdekes volt, és még egy lapáttal rátett a paranoid hangulatra.

Voltak emlékezetes karakterek, a költségvetéshez képest remek látvány világ, érdekes történet, csak, valahogy az egész, kevés volt.

Egyik aspektusa sem lett túltolva, ami egyrészt pozitívum, de annyi minden részt jobban ki lehetett volna fejteni, annyival több időt eltölteni egy-egy karakterrel, jobban megismerni a motivációkat, ráfeküdni még jobban bizonyos hangulati elemekre.

Egy nagyon egyszerű kiragadott jelenet, hogy mire gondolok: a film egy bizonyos pontján, a hajó hajtóműje megadja magát (ki hitte volna?). Úgyhogy meg kell szerelni. Tök jó ötletet kerítettek köré, de közben mit látunk? A kapitány lesétál 3szor a hajó mélyére, ahol csendben csöndben iszogat a motorért felelős tiszt, és 2szer elmondja, hogy még sok munka hátra van. Majd 3.szorra, hogy kész. Közbe semmi szerelős jelenet, nincs füst, gőz, nincs koszos rohangáló ember, munka zaj, semmi utalás, hogy itt valami történik. Nem nagy probléma, csak észrevehető kis hiány, amiből nagyon sok van a filmben.

 De mozi élménynek mozi élmény volt

Értékelem: 6

Műfaja: akció, dráma, történelmi, thriller

Te jó szagú ég! Ez mi a .. volt??

Elfogytak a szavak, le vagyok sokkolva (és mint utólag kiderült, nem utoljára a héten). És én még azt hittem, hogy A konyha volt maga a káosz?  Ez, ez, ez, ez egy Cronenberg család - Steven King - John Carpenter féle turmix volt, trance-technos szoftpornó rendező felszolgálásával. Vagy mi.. Ki, mi rendezte ezt. Coralie Fargeat? Francia? Bezárult a kör.

Hogy a film mi volt? Spoiler nélkül? Hááát. Ööööö..

Egzisztenciális válság, önutálat és hiúság. Olyan vállalhatatlan képi világgal, hogy azt senki nem gondolhatta komolyan. Olyan jelenetekkel, hogy azt senki nem vállalhatja fel. Pedig, ... de!

Ami szerepet Demi Moore bevállalt, arról nehéz nem csak ömlengve beszélni.

Ez a fajta önreflektív szerepvállalás általában jól szokott elsülni, de hogy mellé ennyire nyíltan, ennyire csupaszon, ennyire kitárulkozva (khmm..) álljon hozzá, az tényleg meglepett, pedig sejtettem, hogy ez lesz a téma.

Hát, ez nem volt egyszerű. A vége pedig, azonnal a közelmúltban jött Romulus juttatta az eszembe (pedig mondjuk egy bizonyos Cronenberg filmre jobban hasonlított).

Kikapcsolódásnak ez után pedig a filmhez hasonló ártatlan kis számocskát tudok már csak ajánlani: Eric Prydz – Call On Me

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, horror

Miskolci filmfesztivál egyik beígért nagyágyúja. Kicsit utánaolvasva, azért nem ez volt az a film, ami miatt a hét első negyedét választottam.

Félelmem be is igazolódott, ez maga volt a megtestesült káosz.

New York menő éttermében, feketén dolgozó bevándorlók egy kaotikus napját kísérjük végi, ahol.. hm.. spoiler mentesen, történnek a dolgok. A csúcsidőszak zűrzavarára remekül reflektál a film szerkezete, de itt nem áll meg, a film témája sokkal inkább az emberek lelkében zajló harc, küzdelem a mindennapokkal, az elfogadással, megbecsüléssel. Együtt élés a fájdalommal, örömmel, kötelezettségek és vágyakkal.

Mindezt poénosan, lazán, feszülten és drámaian. Feketén és színesen. Lassan csordogálva és őrjítő rohamtempóban. Ja, mondtam. A film, tényleg kaotikus. Nehéz észrevenni a kohéziót a történet vezetésben, mert éppen hogy csak belekezd valamiba, onnan elég gyorsan átfog váltani valami teljesen másba. Fényképezés, történet, színjáték tekintetében egyaránt.

Az egyik percben lehet hogy éppen egymásnak dobálják a fasz és a pina köré szőtt spanyol káromkodásokat, a másik percben pedig színházi monológot hallgatunk meg egymás vágyairól, álmairól.

Nem volt rossz, sőt, sokkal jobban tudtam ezzel a stílussal hasonulni mint az előzővel, de nem volt sokkal könnyebb a befogadása. A színészi játékot megint csak dicsérni tudom, a fényképezésbe, írásba is voltak nagyszerű megoldások, de az a kicsit öncélúnak ható stílus váltogatás, nálam nem úgy ült le, ahogy a rendező szerette volna.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma

Hát, kezdésnek bevállaltam. Igazából két dolog győzött meg: Léa Seydoux és a meta jelleg.

Film egy filmforgatásról amiben olyan filmet forgatnak, amiben filmet forgatnak. Meta szint dömping, a 4. fal minden percben ledől. A probléma, inkább csak ott van, hogy az egész forgatókönyv, 3 darab nagy veszekedésről szól, nagyon, nagyon elnyújtva.

Amolyan, franciás humorral.

Úgyhogy nekem inkább volt kínos, sem mint vicces. Megvoltak a pillanatai, csak sajnos azt is elrontotta az a lassú felvezetés, ahol már percekre előre tudod, hogy most az lesz a poén hogy.. és az lett.

Én ezen nem tudok röhögni (ellenben a közönséggel, akik a világ legviccesebb filmjén ültek velem ellentétben).

A kritikus mondanivalóját érteni véltem, a színészek amúgy jól hozták a szerepüket, és még a beszélgetések között is volt egy két meglepőbb, jobban sikerült.

De ezt nem nekem készítették.

Értékelem: 5

Műfaja: vígjáték

Hát, az első Cinefeszt élményem után beígért jövő évre ráérkezett némi Covid, azóta pedig a munka temetett maga alá. Nem mintha idén, más lenne a helyzet, de eljutottam némileg a tűréshatárom szélére. Mindegy is. 5 évvel később, végre újra Miskolc!

Kicsit visszaolvasgatva a filmjeimet és a 2019-es élményemet, kicsit árnyalódott mostanra a kép. Vagy csak én lettem cinikusabb és kiégettebb. Egyrészt, a felhozatallal voltak bajaim. A nagyágyúkat elszórták az elején, sok, számomra érdektelen körítéssel, az, ami pedig érdekes körítés lett volna (koreai, japán, mongol, kínai filmek), pedig beszórva a végére, ahol lemaradok a nagyobb címekről.

A tervezés ezen felül is meg volt számomra nehezítve. Nekem ezt már februárba be kellett terveznem.. erre a fesztivál előtti héten derül ki a menetrend, mert hogy azóta már jegyet kell venni a vetítésekre. Nem gond, sikerült mindent átfoglalnom, mindenhol átkönyvelnem magam a hét első felére, viszonylag kevesebb problémával, mint amire felkészültem. De a szűkös korlátok mellett, így egy nappal kevesebb időre, mint szerettem volna.

Úgyhogy a végső szám, 8 film lett, és aktív pihenésként, három nap filmnézés közé, besűrítve némi Lillafüredi túra és pár múzeum. Úgyhogy valószínűleg a filmeket sem abban a lelki állapotba sikerült megtekintenem mint szerettem volna. Nem is voltam elragadtatva a látottakon (ez majd a következő posztokban látszódni fog).

Ami még zavart, a termek minősége. Örülök a felújított bábszínháznak, csak gyűrött és lyukas a vászon. Sebaj, a nagyteremben meg koszos. A közönség, egy részt, mint az első élményemnél. Másrészt rosszabb. Jó tanács jövőre, légyszi, ne mindig ugyan arra a területre vegyem a jegyem, mert a többiek is így csinálják. Úgyhogy ha kifogsz egy gyökeret, az veled lesz végig.

Kifogtam. Bár ide tényleg olyanok érkeznek, akiket érdekel is valamelyest a nézni való, nincs hangos beszélgetés, magunkat és a vásznat fényképezés, nacho zabálás. Ellenben itt is vannak a büdösek (amin a légkondi hiánya határozottan nem segít), a többszöri figyelmeztetés ellenére is 5 percenként ránézünk a telefonra (mert értem én, kezdődik a másik, de  baszki, akkor se), és az állandóan suttogunk. Mert nem ér rá a film után.

Na ennyi, kinyafogtam magam.

A tömeg háromnegyede teljesen belefeledkezett a filmekbe (csak én ültem rossz helyen), a felhozatalt kedvelték (csak nekem maradt hiányom), a városnak továbbra is megvan a hangulata (csak nekem nem volt időm elmerülni benne).

Jövőre, újra. Csak valamit máshogy kell csinálnom. Nem bántam meg, hogy itt voltam, mert olyan filmekre mentem, amikből 1-et kivéve, nem ültem volna amúgy máshol be, és legalább istenieket kajáltam, jó nagyokat sétáltam. És egy hétvégét nem a munkával töltöttem. Meg ha idén nem is podcasterek között, de legalább barátokkal.

Értékelem: 7

https://www.cinefest.hu

Műfaja: mozi

Mielőtt elkezdődne a filmdömbinges szeptemberem, és mielőtt kikerülne a SkyShowTime-ról a film, gondoltam könnyed kikapcsolódom egyet. Amúgy is, úgy emlékeztem, hogy ez a film nekem tetszett. Aztán ránéztem az IMDB-re, és rájöttem, hogy mégsem.

Kíváncsi lettem, mi húzott ennyire fel.

Nos, kellemesen meglepődtem, mert nem találtam okát. Vagy félrekattintás vagy valami idegbaj eredménye lehetett, vagy csak jól öregedett a film.

A bénácska CGI-on és a folytatást/spin-off-ot sejtető (és azóta se kapott) végét leszámítva, teljesen rendben volt. Sőt, a CGI is, bár látványosan műanyag volt, messze nem volt annyira zavaró, mint mondjuk a Préda animált állatai. Legalábbis, ez a "vízfolyam" szerű tömegzombi bemutatás, elégé ötletes és egyedi volt.

Ahogy az is, hogy végre egy zombi fim, ahol voltak gondolkodó szereplők. Jó, azt megtanultuk, hogy asszony kezébe telefont, civil kezébe fegyvert nem adunk, de ezt mondjuk ezt eddig is sejtettük.

Viszont a katonák katonaként működtek, és a film nem állt le esélyt adni nekik arra, hogy elkezdjenek drámázni és plot hole-okat lyukasztani.

Tetszett.

Pörgős akció film, ami képes még egy hatalmas reptéren vagy nagyvároson belül is klausztrofób maradni, úgyhogy nem csak úgy elvoltam vele, de kifejezetten élveztem.

Lendítek is azon a bizonyos IMDB pontozáson.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, kaland, horror, sci-fi

Az első rész után, 6 évvel később, a szörnyecskék már a Nakatomi Plaza-t ostromolják. Azt nem tudom, hogy drogon éltek a készítők, de az biztos, hogy a forgatókönyv ötletelést, Key & Peele, hajszál pontosan megidézte.

A hangulat, a cselekmény, a karakterek, ha lehet, még rajzfilmesebbek, mint az első részben. Hangulatban az előző rész kocsmás jelenete van kibővítve az ottani apafigura rajzfilmfigurás jellemével.

A történet viszont még annál is jóval egyszerűbb. Nincs A-ból B pontba jutás, cselekmény vezetés. Egy helyszínen jönnek a szörnyek, aztán nincsenek szörnyek. Sok munka ezzel nem volt.

Volt ellenben a lényekkel. Itt tényleg nem túlzás, a 100+1 tucat szörnyecske dizájn. Mert itt tényleg van minden, ami eszedbe jut. Legalábbis ami a készítők eszébe jutott.

Sinatra gremlins, bandzsa gremlins, denever gremlins, pók gremlins, örömlány gremlins, Óz a csodák csodája boszorkány gremlins, metál gremlins, Christopher Lee, villanypásztor gremlins, meleg motoros banda gremlins, zöldség gremlins, fantom operája gremlins ... és a végtelenségig lehetne még sorolni.

A bábuk elkészítése, sokszínűsége és mozgatása, továbbra is lenyűgöző.

És ennyi. Nem több a film. Ami kicsit megdobta ezt az agyament baromságot, az a negyedik fal ledöntése. Nem csak az első filmet kritizáló műsor és kritikus kapott helyett benne, de a film, a felénél konkrétan megszakad, csak azért, hogy Hulk Hogan a kamerába nézve felháborodva kommentálja, hogy ő szeretné tovább nézni a második részt, úgyhogy lehet kussban maradni.

Minden perce fájt. Nem mondom, hogy nem szórakoztatott, de fájt.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték, fantasztikum, horror