1944, Lengyel zsidó gettó. Jakab, egy a szélben sodródó, a falon át berepülő újságlapot kergetve, a negyed határáig jut. Onnan pedig egyeneset a főkapitányságra, hogy kiróják rá büntetését az esti kijárás megszegése miatt. Itt hallja meg véletlenül a német rádióban, hogy az oroszok már közelednek, és lassan a határnál járnak.

A hírt végül kénytelen lesz megosztani a városban, és sors társaiban reményt ébresztvén, lassan belegabalyodik egy olyan hazugság spirálba, amely nagyon gyorsan nem csak az ő, de az egész gettó létét fogja veszélyeztetni (bár, mivel a hír igaz, az oroszok tényleg közelednek, így a gettó felszámolásának napja sajnos, mindenképpen elkerülhetetlen).

Maga a film, kicsit felemás érzést keltett. Nem volt rossz, de kifejezetten nagyon jónak sem mondanám. Hasonlót is láttunk már (konkrétan 3 évvel előtte jött ki Az élet szép), de túl sok újdonságot vagy emlékezeteset, attól a pár jeleneten kívül ( (a doktor vizitje a németeknél, vagy Robin Williams zseniális jelenete a megosztott cigaretta felett), nem adott.

A film témája elég súlyos, mégis, van egy sötétebb, de működő humor világa. Robin Williams remekül helyt áll ebben a komorabb, tragikus szerepben is. Az más kérdés, hogy a rendező által megálmodott narrációt, én nem biztos hogy használtam volna.

Érdekessége (a haláljelenetbe beleröhögő nyomorult statisztán és a plakátra felkerülő 5! ágú csillagon kívül), hogy a legtöbb jelenetet idehaza forgatták, úgyhogy több színészünk (Kulka János, Rudolf Péter) is helyett kapott a szereplők között. A kislányt még kiemelhetem, szerintem jól hozta, amit kellett.

Az utolsó fél órára igazán be tudtam vonódni, de addig azért voltak vele bajaim. Összességében nálam ez most talán kevésbé működött, lehet hogy pont a szereplők miatt. Valahogy, nem illettek a történetbe bele.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, háborús