Nagyon nagyon régen láttam, és remek ötlet volt újra nézni. Emlékeztem az alapokra, a társadalom-vallási kérdések feszegetésére, a tudomány és hit szembe állítására. Amire nem emlékeztem, hogy ezt a témakört milyen szépen körbe járja, hogy egyszerre tud kritikusként a hit ellen, majd megértőként a hit mellett is szólni. Ilyen mozzanat volt, mikor a világ csak egy hívő embert tud elképzelni az emberiség szószólójaként, miközben egy ugyan ilyen vallásos hívő ember állja útját (elég drasztikus módon) a fejlődésnek, kapcsolat felépítésnek. De a főszereplő meghallgatása, a bizottság hozzáállása és a nő nyilatkozata az esemény előtt és az esemény után is remekül épít erre a kettősségre.

De ami még jobban meglepett, azok a rendezői és operatőri eszközök. A film egészen az utolsó negyedéig egészen egyszerű szerkezetű, nincsenek benne hatalmas katartikus jelenetek, színészi játékok. Viszont ez az egyszerű szerkezet igazán izgalmas eszközökkel lett tálalva. Már legalábbis annak, aki hajlamos az ilyenre felfigyelni. Első nézésre nekem sem esett le, annyi maradt meg, hogy kellemes volt nézni. Így, sok sok évvel később, annál nagyobb meglepetés volt a vágás, a kamerakezelés, a mód, ahogy a legegyszerűbb jelenetek is fel voltak véve. Igazi csemege.

Carl Sagan eredeti művét nem olvastam (és a magyar fordításokról szóló kritikák alapján nem is nagyon fogom - ha csak angolul nem állok neki), így nem tudom mennyire volt hű az alapműhöz, de amennyit tudok erről az emberről, tartok tőle, hogy a film túlságosan is le lett egyszerűsítve. Azt viszont nem tudom elvenni tőle, hogy remek élmény volt.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, misztikum, sci-fi