Erről nagyon nem fogok tudni sokat elmondani. Cronnenberg film (a fiatalabbik), ez alapján pontosan be lehet lőni, milyen lesz.

Beteg.

Bár Brandon az időszakos arcletépés és fejszétroncsolásos jeleneteken kívül sokban nem idézi meg apja testhorroros múltját, de hangulatát és stílusát, annál jobban. Szürreális, álom szerű jeleneteken keresztül, nyomasztó képi világon, részletes és bőrközeli kamerakezelésen át vezeti végig a nézőt ezen az elborult alapötleten, ami egy sajátos kifordítása annak az ősi vágynak és kérdésnek, vajon hova süllyed/fejlődik az ember, ha megtehet bármit, következmények nélkül.

A film érdekessége, hogy az első pillanattól kezdve meg lehet mondani, hogy Horvátországon és Magyarországon forgatták. Előbbi némi Dél-Amerikai beütést, utóbbi pedig a poszt-kommunista hangulatot hozza. Sajnos nem nagyon használja ki a kreatív körülményeket, se nem megy le mélyen a mondanivalók közé, de talán nem is kell erőltetni (lásd, apuka legutóbbi alkotása).

A másik, a színészi játék. Mia Goth remekül hozza a femme fatale punkos megfelelőjét, aki ha kell, a legszexibb bárki a világon, ha meg olyanja van, akkor pedig egy nagyszájú idegesítő tahó. De külön tetszett Alexander Skarsgard is, érződik rajta apja fiatalkori sármja de öccse állatias idegen jelenléte is.

Jó volt, inkább hangulat film a művészkedős irányba kacsintgatva, de még éppen nem túl tolva. Szerintem.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, horror, misztikum