Nagyon szépen megrendezett, add magának és a témának időt, hogy kifejtse, vagyis, legalábbis, éreztesse a történetet. De olyan távolságtartó, annyira nem sikerül behúznia, hogy az már fáj.
Az első világháború után járunk, a már tényleg eltűnő félben lévő vadnyugaton, ahol egy kietlen földre száműzött indián törzs terméketlen talajából, olaj nem kezd el folyni. És vele együtt a pénz is.
Ezzel az indiánok, belépnek a civilizációba. Legalábbis, felveszik a nyugati kultúra főbb elemeit. Kocsit vesznek, fehér emberek sportját űzik, saját bejárónőik, szolgáik lesznek. Természetesen mindezt egy nagyon jóakaró, a magát csak Királynak becéző barátságos William "King" Hale (Robert De Niro) támogatásával.
Csakhogy amíg Hale családja és cimborái szépen beépülnek a gazdag indiánok körébe, addig az őslakosok nem bírván megküzdeni "beteges" génjeikkel, sorra hullanak el, ki hol betegségbe, ki egy egy hátulról elkövetett "öngyilkosságba". És persze senki sehol sem gyanús.
Ebbe a fura légkörbe cseppenünk bele, jócskán magunkra hagyatottan. Ahogy azt a főszereplő, a kissé egyszerű, de nem buta, túl sok önbecsülést és egyenességet nem hordó Ernest (Leonardo DiCaprio) is érezhetett. Az elején. Aztán elég rendesen besározódik az ő keze is, mi pedig ezzel párhuzamosan, komótosan, kapunk egy átfogó képet arról, amit már úgyis a legeleje óta tudunk.
Nálam talán a vadnyugati köntösbe bujtatott gengszterfilmes hangulata az, ami megmentette, valahol a háromnegyedénél (de kérdezem a kollégát, aki beült egy 3,5 órás filmre, aztán 15 percenként a telefonját nézte, hogy mikor lesz már vége, hogy ez mikor is volt, lehetett, ő jobban tudja) beindul kicsit a történet is, úgyhogy én elvoltam vele. A legjobbak között, azért nem fogom tudni emlegetni.
Értékelem: 7
Műfaja: krimi, dráma, történelmi
