Erősen gondolkoztam azon, hogy ezeket akarjam e külön pontozgatni, írni róluk, mert ismerve magam, nem fogok többször újra nézni egy rövid filmet sem. Nem az hogy nem szeretem őket, de általában egyszeri fogyasztásra, egy-egy érzés átélésére alkalmas alkotások. Az egyik azonban annyira felhúzott, hogy legalább így, összesítve egy-egy rövid véleményben kifejtem, mi volt az érzésem velük kapcsolatban.

És ezt a posztot bővítem majd tovább, ha még terítékre kerül a rövid dokumentumfilm, film, rajzfilm kategóriából még valami (u.szerk. 04.25.)

A Love Song for Latasha

Nagyon személyes emlék film egy lelőtt kislányért, emlékeztetve a világot arra, hogy ő nem csak egy név, hanem egy valódi személy volt érzésekkel, álmokkal és célokkal az életben.

Two Distant Strangers

Leszögezem, hogy értettem a filmet és nincs bajom az üzenettel, amit a végén megfogalmaz, de a tálalása nem csak hogy rossz volt, de egyenesen felháborító. Az egész film egy metafora a sok ártatlan kioltott életre, kár hogy egy erősen egyoldalú propaganda film köntösében.

Persze az is erős, hogy én innen távolról ítélem meg azokat a dolgokat, melyekben nem élek, melyet nem érthetek, de bakker, még én is tudom, hogy ha a rendőr, főleg ha vörös a feje és dagadnak az erek a homlokán, azt ordítja rád, hogy állj a falhoz és mutasd a táskád, akkor a falhoz állok és mutatom a táskámat. Feketéként meg még kezdjél el vele vitatkozni meg birkózni.. nem a rendőrt védem, nem is azt mondom, hogy ha nem állsz ellent és együttműködsz, akkor sem történhet baj.. de nehogy már egy ilyen üzenetet így kelljen bemutatni, mert nagyon az ellenkező hatást éred el vele. Nálam legalábbis.

Aztán persze ott van az a rész, mikor egy ilyen szituáció végén az egymásnak feszülés helyet, a fekete és a fehér ember elkezd egymással beszélni, és a romlott fehér ember, elkezdi felismerni, hogy a fekete is ember, érzelmekkel, világképpel rendelkezik, akárcsak ő, és már minden jóra fordul.. de nem, mert a gonosz fehér rendőr az akkor is meg akarja ölni az ártatlan feketét. Buumm.. és szegény egy Afrika alakú vértócsában végzi legyilkolva.

Fú de felhúzott ez a film. Senkinek sem ajánlom, ha a téma érdekli, akkor nézze meg a Judas and the Black Messiah-t helyette, fekete rendezte, és minden bőrszínhez szól, erről a témáról, normálisan, érthetően és ami a legfőbb, mindenki számára átérezhetően.

If Anything Happens I Love You
Ha bármi történik, szeretlek

13 perces szívfacsaró kis csoda. Szerintem úgy is működik, ha előzetesen nem tudod miről szól, de úgy is ha pontosan tudod. Bevallom férfiasan, én majdnem az egészet végig bőgtem, nem egy könnyű darab.

The Letter Room

Egy remekül elkészített és jól eljátszott kisfilm, csak nekem nem igazán jött át. Gondolom az emberségességről akar ez is szólni, és az az ebédlős jelenet meg is változtatta nálam is a beteges rögeszme irányvonalat, amit addig a filmbe bele láttam. De a második fele nem állt össze.

Feeling Through

Ha már emberségesség. Ez a film inkább megérintett. Egy fiatal lézengő találkozása a süket-néma emberrel. Bár a vége megható és talán példa mutató, de azért még ott motoszkál a fejemben, hogy azt a pénzt, akkor is lenyúlta. A vizuális megvalósítás talán nekem itt tetszett a legjobban, pedig semmi különös vagy újszerű nincs benne.

Colette

Visszaemlékezős dokumentumfilm egy második világháborús francia ellenálló szemszögén keresztül. Tudom, hogy nagyon meghatónak kellett volna lennie, de nekem elégé visszásnak hatott a dokumentum film. Végig olyan hangulata volt, mintha a nő nem nagyon akarta volna ezt az egész visszaemlékezést és utat. Túlságosan is kényszerítettnek tűnik.
Az öreg hölgy legalább végig földhözragadt és őszínte volt, de minden (és mindenki) más körülötte inkább csak hatásvadász (ami nem biztos hogy igaz, de a doku nem nagyon hozta az ellenkezőjét).

A Concerto Is a Conversation

Személyes beszélgetés apa és fia között, a kezdetekről és a jelenről (ahogy levettem, akár csak a concerto, melyet a fiú megírt).
Nézegettem ez után még pár op-doc-ot, és mindegyik ilyen közeli, személyes, életpályáról vagy alkotásról szóló, de a személyes életre koncentráló film. Érdekes ez a közvetlen stílus, de nekem tetszik.

Do Not Split

2019 októberében kitört és azóta is tartó (bár a vírus miatt vissza esett) Honkongi lázadás testközeli bemutatása, napról napra, hónapra hónapra, hogy küzdenek meg a rendőrök a tűntetökkel. Ennél többet nem nyújtott.

Genius Loci

Absztrakt látkép arról ,hogy látja az alkotó maga körül a világot. nem vagyok benne biztos, hogy abban a cigiben nem volt valami extra, de mindenesetre érdekes és elvont képekkel és átmenetekkel operáló látványos alkotás, de nekem már túlságosan is művészi, nehezebben befogadható.