Előre leszögezem, én az alap könyveket és a folytatásokat legalább 5-6szor olvastam. Azóta az előzményeket is. Így számomra a Dűne tényleg egy komplex világ, intrikákkal, misztikummal átszőtt, társadalom és vallás átalakulás történet, és lehet, nálam kicsit egymásba is mosódik, a később és előbb történtek kihatnak arra a képre, amit az első két könyv felvázolt és a film nyújtani akar. És mivel ez a világ ennyire velem van, lehet átsiklottam azon, hogy a film ebből mit és milyen szinten tudott átadni annak, aki még nem ismeri ezt az univerzumot.

A filmet megnéztem 2D eredeti hang és IMAX 3D szinkronos verzióba is. Elsősorban azért, mert a rendező szerint az IMAX verzió az igazi, én viszont nem voltam hajlandó 3D verzióval kezdeni. (Amúgy szerintem a 3D pont annyit, ha nem többet, elvett a filmből, mint amit az IMAX vászon hozzá adott. Nekem ez a szürke/fakó, sötét vászon, elmosódott háttérből kiemelkedő előtér, ez nekem nem tetszős továbbra sem.) De amúgy is jól jött a két verzió, mert így közben tudott a moziélmény kicsit ülepedni, és második megnézésre kicsit jobban tudtam nem(csak) fanboy szemmel is figyelni az alkotást.

Amit én személy szerint kaptam, az lenyűgöző. Igen, hiányoznak a mellék karakterek kibontása, a ki az áruló szál körüli érzelmi hullámvasút, és úgy igazából a mély, érzelmi szállak, melyek révén az egyszeri néző azonosulni tud ezzel a világgal és lakóival. Keveset vagy éppen semmit sem látunk a városból és lakóiból, a Harkonnenekből, a politikai intrikákból és Paul őrlődéséből. Ezekből bizonyos elemek be fognak kerülni a második rész által, abban biztos vagyok, a többi meg fájó pont marad.

Nem lett belőle egy technokrata scifi alapmű, nem lettek elgondolkodtató mélységei mint a 2001 Űrodesszeiának (vagy a rendezőnél maradva, az Érkezésnek). Amit viszont ezen felül kaptam, az a hangulat, a monumentális, az egyszerű embert maga alá gyűrű méretek, a színes és változatos világok és lakói, az aprólékos megjelenítés. Szájtátva bámultam a vásznat több mint két órán keresztül.

A film eleje, ahogy Rabban kilép a harvesterek közé, a hatalmas szállító hajók látványa, azonnal berántottak, és bent is tartottak végig. Az ornitropperek aprólékossága, a muad-dib izzadságcseppjének összegyűjtése, a sardaukarok kitalált nyelve és úgymond vallásos és véres rajongása a halál felé (mindegy technokrata viking nemzet), a fedaykin-ek megjelenése a víziókban, bakker, órákig tudnám sorolni. Vagy az első jelenet a Hang-al. Nem viccelek, a teljes nézőtérbe megfagyott a levegő, és megállt a popcorn zacskó zörgés.

A rész vége felé pedig felsejlik az, ami a könyvekből először engem megragadott. Ez a sajátos sivatagi kultúra és a messiás szál, világokat felégető fenyegetése. Ebből, és a hasonló belső vívódásból sokkal többet elbírt volna a film, mert Jessicán (és meglepő módon Duncan-on) kívül, a többiekét csak sejteni tudjuk.

Apropó, Jessica. A színészek, a legutolsó apró mellékszereplőig, TÖKÉLETESEK! Néha nem könyv hű és még többször alig-alig kapnak szerepet, de minden apró rezdülés, viselkedés forma ehhez a világhoz tartozik. A színészi játékot mindenkinél csak dicsérni tudom, és itt duzzogok, hogy még több Chanit, még több Stilgart, még több Harkonnent akarok látni! Alig várom a következő részt!

Aki a teljes Dűne élményt akarja kapni, az üljön le az alap könyvek elé. A témájához képest nem hosszúak, mégis összetettek, olyan jó stílusban megírva, hogy ténylegesen olvastatja magát. Aztán csapja hozzá ezt a filmet (esetleg a Lynch félével együtt), fogyassza el még a Messiása és Gyermekei folytatásokat (hogy a társadalom szociológia és politikai szálai a világnak még jobban ki legyenek fejtve), és megkapja. /ez így már nem a film véleményem, csak egy Dűne univerzum ajánlás/

és aki tudni akarja, miért is ütött nálam ekkorát a film (mert a fentiekből nem biztos, hogy lejön), annak ajánlom az alábbi videót is: RETROSHOCK - DŰNE | ÚTIKALAUZ | Kritika & Bemutató

Értékelem: 8

Műfaja: akció, kaland, dráma