Nem véletlenül hivatkoztam rá a Mindig 40! előző két pozíciójában, ezt a filmet, Stephen King miatt, mindig is látni akartam. És mikor az ismerősöknek meséltem a projektről, és a Péntek 13 terveimről, azonnal lecsaptak rá, hogy akkor ezt se hagyjam ki a gagyik közül.

Úgyhogy nem hagytam ki, végig nézhettem, ahogy támadnak a kukoricák, néha drámai snittbe gyönyörködhettem a a levelekre meg a magokra ráközelítéseken, meg aztán jött a szél is.

Közben meg pár gyerek sarlóval hadonászott, sok lúd disznót győz alapon.

Van történet vezetése, a film eleji mészárlás elégé kegyetlen (és a képeket nézve, sok minden ki is lett vágva belőle), és a film, a végső feláldozásig, már már szórakoztató is.

Igaz, ehhez hozzátartozik, hogy volt neki egy (a film elején hálóingben éneklő és táncikáló) fiatal, gyönyörű és karakán Linda Hamiltonja.

De aztán jön a film vége, pár egyetemista srác megvágta és megrajzolta a valahogy összeszerencsétlenkedett nyersanyagot, majd a végén a rendező is úgy gondolta, hogy szarik az egészbe, csak legyen vége.

Úgyhogy vége lett.

Értékelem: 5

Műfaja: horror, thriller