Ahogy mondották mások, a Mielőtt film trilógia koreai egyfilmes változata. Némileg azért árnyalnám ezt a képet, bár tény, hogy sok a hasonlóság.
Két szerelmes, 12 évenkénti találkozásához térünk vissza, újra meg újra, megismerve némileg az elmúlt idő hozta változásokat.
Azonban amíg az előbb említett filmsorozatban, elsősorban a két fél szemben állítása és a köztük lezajló párbeszédek voltak fókuszban, itt "csak" az érzelmek. A vágyódás és az elengedés, az őrlődés, és a nosztalgia.
Talán a Drive My Car-hoz tudnám legjobban hasonlítani, csak amíg ott egy külső/belső utazást kísérhettünk végig, itt a film egy egy pillanatban időzik el. Hosszan kitartva, lassan építkezve. Néha csak egy-egy összenézéssel, mosollyal mesél, illetve a meditatív, lebegős zenével, sem mint szavakkal.
A rendezés egyszerűen elképesztő. Első filmes kéztől, ilyen hangulat, ilyen beállításokkal, képsorokkal, örülök hogy moziba nézhettem meg (ezt a legtöbb ember által nem mozifilmnek titulált alkotást).
A színészek remekelnek már a gyerekek is jól játszottak, de Greta Lee és Teo Yoo teljes őszinteséggel hozzák a történetben kavargó érzelmeket.
Szerintem a rendező Celine Song nevével is fogunk még az Oscaron találkozni.
Nagyszerű élmény volt, ha talán nem is annyira átütő, mint a Drive My Car, és talán néha túlságosan is leül, nagyon kevés "történést" nyújt, nem adja túl könnyen magát (annyiszor lehetne hangosabb és erőteljesebb, de talán pont ennek hiányába sikerül ennyire meghatódnom az utolsó másodperceken).
Egy tipikus hangulat film, az a fajta, amiről mindenki pontosan el tudja dönteni magáról, hogy érdekli-e vagy sem.
Értékelem: 8
Műfaja: dráma, romantikus
