Azért erre a filmre, már rég kíváncsi voltam, úgyhogy örülök neki, hogy az új "projektnek" neki álltam. Apropó, ennek valami nevet kéne adni. Retrospektív? Múltidéző? Mivel, ezt minden évben szándékozom eljátszani, így minden évben 40 éves filmeket fogok tudni megtekinteni. Legyen Mindig 40!

Minden amit tudtam a filmről, hogy zenés-táncos, Kevin Bacon, és a vége táncest jelenet. Úgyhogy teljesen meglepődtem azon, hogy ez a film, szól is valamiről. És nem is rosszul.

Nem vagyok egy nagy táncos alkat (inkább Chris Penn karaktere áll hozzám közelebb), és hiába nem érzem a parkett vonzását, ezzel a zenével, ezzel a színészi gárdával, még nekem is átjött a felszabadulás és szabadság érzése.

Főleg, hogy ezt mennyire szépen szembe állították a kisvárosi prédikátor tiltásával: ebben a városban, tilos a tánc!

A film nincs túlcsavarva, túlmagyarázva, nagyon naiv és romantikus, de az, ahogy a tiszteletes karakterét kibontották, nekem a film kedvenc szereplőjévé tette (rendben, ehhez is sokat hozzá tett John Lithgow mindig remek jelenléte is).

A kétségek közt őrlődő édesapa, a szeretet fűtötte féltés, mely átveszi élete (és munkája) felett a hatalmat, és az, hogy emellett megmarad mértéktartó, józan belátó embernek (lásd. könyvégetés jelenete), az egy ilyen filmhez képest, igazán elismerő és sokrétegű.

Az, hogy ennek a mozinak sikerült hó közepi megjelenéssel, februárban az első helyen végeznie bevétel tekintetében, egyrészt oka lehet, a "gyér" felhozatal (nem tudom, tényleg nem ismerem a többi versenyzőt), de leginkább az az életérzés, mely e kor fiataljait átjár(hat)ta.

Gondolom én. Hiszen én egy (akkoriban) lassan fejlődő városban nőttem fel, nem volt nálunk hamburger, nem vezetett mindenki kocsit. Vidéken traktort már vezettem, táncesték is voltak, csak más zenére. Cserébe faltuk a külföldi filmeket, és ábrándoztunk erről a megfoghatatlan más világról. Na, ezt azért, még ezzel a vidéki amerikai kisváros/falu felütéssel is sikerült a filmnek megadnia.

Tehát tetszett a mondanivaló ("Ha nem kezdünk el bízni a gyerekeinkben, hogy várjuk hogy megbízhatóak legyenek"), tetszett a hangulat. Még ha annyira nem is hatja át a 80as évekbeli stílus (bár azért egy Street Road 2 amiga/commodore atmoszféra az elején befigyelt), a profi (és bevállalós) kamerakezelés (kameraszögek) és remek színészi játék simán kárpótol. És sok meglepetéssel szolgál.

Meglepett, hogy a pöttöm kis Sarah Jessica Parkert mennyire aranyos volt (még bőven a plasztikai horrorja előtti), a falusi felütés és a traktor verseny, de az is, hogy a könyv égetés (hiába, az emberiség nem tanul meg felnőni), mennyire a múltunk és jelenünk része (és sajnos az is marad). Miközben a zenét és táncot betiltó tiszteletes az, aki ez ellen a józanság hangját képviseli. Remek fricska.

Ahogy a film is remek volt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, romantikus, zenés