Valahol az első körök egyikében, előjött a Mielőtt trilógia második része. Erre a sorozatra már rég felhívták a figyelmemet, így ott megígértem magamnak, hogy majd itt, bepótlom az összes résszel egyetemben. Természetesen sorrendben haladva.

Budapest - Bécs vonalán két fiatal véletlenül egymásba botlik és beszélgetni kezd. Olyannyira egymásra találnak, hogy egy spontán ötletből kifolyólag, elhatározzák, hogy együtt töltenek egy napot, egy estét a városban, csak beszélgetnek és sétálnak, a fiú pedig másnap repül vissza Amerikába, a lány pedig megy tovább Párizsba.

És, a történet lényegében ennyi, nem több. Nincsenek csavarok, nincsenek drámai pillanatok vagy erőltetett mondanivaló. Egy egyszerű film, két ember egymásba habarodásáról, a fiatalkori emlékezetes, hirtelen jött szerelméről. A párbeszédek teljesen rögtönzöttnek, természetesnek hatnak, és a két színész közötti kémia annyira hiteles, hogy a cselekmény hiánya ellenére is, teljesen behúzza a nézőt a történetben.

Az apró rezdülések, az elkapott, zavart pillantások, a lélegzet visszafolytása, az ajkak rebbenése, annyira intim, annyira meghitt, annyira ismerős. Kedves, már-már elfelejtett emlékeket hozott felszínre, nem csak a történet, de a hangulat is. Egyetemista korom vonatozásait, az ismeretlen helyek felfedezésének szépségeit, a szerelmes fiatal félszeg, esendő lépéseit, és a távkapcsolatban történő rövid találkozások utáni búcsú keser-édes pillanatait.

Szerintem első sorban, ez a film erőssége. A rendező Richard Linklater érezhetően a saját életéből merített, és ehhez két remek színészt, Julie Delpy-et és Ethan Hawke-ot is megtalálta a szerepre. Ráadásul rendezés, írás tekintetében is tud egy ennyire egyszerű történet emlékezetes maradni. A zenefülkében eltöltött egy perc vagy az étteremben a fiktiv telefon beszélgetés még egy ideig velem marad. A lezárása is szép, ahogy végig megyünk a korábban már bejárt helyszíneken, melyek így, a szereplők nélkül üresek, kihaltak, megadja azt a lezárást (legalábbis nekem), hogy ez a kapcsolat, csak egy szép emlék marad, de nem több. Aztán a folytatásokból majd kiderül (bár azt nézve, hogy hány évvel később játszódnak, az valószínűleg engem igazol).

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, romantikus