A legnagyobb felhajtást kiváltó filmje a Cinefest fesztiválnak talán ez a film volt. Előre is és utólag is. Be kell valljam, olyan mély hatással volt rám, ez az izé, hogy emiatt hagytam ki azt a dokumentum filmet, amit még erre a napra beterveztem. Egyszerűen haza kellett mennem, meg kellett emésztenem amit láttam.

Az más kérdés, hogy azóta sem tudtam. Mindenképpen újra nézős alkotás. Nem vagyok benne biztos, hogy filmnézőként mennyire tetszett. Azt tudom, hogy filmkészítés szempontjából, nagyon is tudtam értékelni. Elsősorban Willem Dafoe és Robert Pattinson teljes átlényegülését, mely során mélyen megmártóztak az őrület bugyraiban. Ez a teljes alázat, amivel a szerepükhöz álltak, az előadott színjáték, mélyen megrázó és egyszerre lélegzet elállító volt. Csak ez a színészi játék elvinné a filmet, de emellett kapunk egy olyan művészi alkotást, mely őszintén zavarba hozza a nézőt. Az arcok megvilágosítása, a színészek monológjai, a sötét mocsokban való megmártózás, a 4:3as bezártság, a nyomasztó és őrületbe kergető hangzás világ.. mind befolyásolják és alakítják a néző gondolatait, érzéseit. Súlyos darab. És nyers.

Ennél többet nem is tudok írni róla, talán majd egy újra nézés keretei között bővítem ezt a posztot. Addig is, az élményre, a kiváltott hatásra reagálva pontozom.

 Értékelem: 8 (7?)

Műfaja: dráma, misztikum, horror