Hát így alakult, hogy a 4. Chaplin film az imdb top250-es felzárkózásom áldozata, közvetlenül amúgy a harmadik után. Valószínűleg ha lett volna egy másik alternatíva, akkor is pótlom, mert bár nem igénylek még egy fejezetet a Csavargó életéből, de hát mégis csak ezt tartják a legjobb filmjének, ráadásul ez a rész édesanyám kedvence is.

Ami igazán meglepett az két dolog. Egyrészt ez egy hibrid, a néma és hangos film keveréke. A másik, hogy azt hittem, ez végig a gyárba fog játszódni, és a modernizáció egyfajta paródiája lesz. De nem. Igazából, simán beleillik a többi filmje közé, ismételten a Csavargót fogjuk végig követni, ahogy egyik bajból a másikba sodródik. És természetesen van egy lány is.

Ami még furcsa volt, hogy nekem a gyáron kívüli történet, valahogy jobban is tetszett. Az árva lánnyal töltött idő, annyira aranyos volt, hogy az teljesen megfogott. Ráadásul a trükkök jó része is simán emlékezetesebb ezekben a jelenetekben.

Tény, a makettek mérete, a kerekek, csavarok, futószalagok mozgása lenyűgöző még a mai napig, de Chaplin görkorcsolyás tehetsége talán még elkápráztatóbb. Már majdnem elment Buster Keaton irányokba. De csak majdnem. No meg nem elfelejteni, hogy álmomban sem hittem volna, hogy olasz Sims hablaty nyelven fogom hallani a Csavargót először énekelni, vagy hogy látni fogom bekokainozni. Csupa meglepetés ez a film.

Minden mást, már ezerszer elmondtam a többi filmjénél is. Simán a A kölyök szintjén van nálam, feljebb mint a Nagyvárosi fények. Bár sok jelenet itt is túl volt húzva, és volt bőven túlismételt sketch, azért az előbb említettnél jóval barátibb volt ebben a tekintetben is.

Értékelem: 7

Műfaja: vígjáték, romantika, dráma

És igen, a stáb kémiája itt már jobban átjött. Hogy miért is ezzel kezdem? Mert pont ez hiányzott a nagyfilmből.

Továbbra is explicit, pofátlan, szórakoztató. Amit a Jackasstől vár az ember. Mondjuk Ehrent itt, ha lehet, még jobban megsajnáltam, mint a "nagyfilmben". Sokkal többet itt sem tudok elmondani, mint az előző posztomban. Ennyi az extra hozzá, hogy ez már nem filmes, hanem werkfilmes. Sok beszélgetés a stábtagok között, stábtagokról. Mellette pár kimaradt jelenet.

Nem lett nagyobb hype-ja az új karaktereknek, és bár a jóbarát hangulatot visszahozták, ami a 4-esből hiányzott, viszont az ott kapott múltidéző omázsból, itt már semmit nem hoztak be. Talán annak itt azért még bőven lett volna helye.

Értékelem: 6

Műfaja: dokumentumfilm, akció, komédia

Egy európai színész, író, rendező első filmes bemutatkozása, mely valamivel jobban is elsülhetett volna. Ami elvitathatatlan a filmtől, az a szerzőiség, érződik az író/rendező keze nyoma a filmen, még ha ez ilyen kicsit furcsa végeredményt is szült.

Sajnos sokkal több jót nem lehet elmondani. A színészek igyekeznek, de a forgatókönyv nem segít túlságosan sokat nekik. A történet, ha nem is önismétlő, legalább unalomig ismert. Igaz legalább próbálkozik. Ez az 1 óra 40 perc viszonylag gyorsan lecsúszott.

Már nem tudom, ki vagy miért ajánlotta, de végső soron nem bántam meg. Ha újat nem is adott az életembe, egy klasszikus "nincs kiút" filmnek, teljesen elment, csak ne várjon sokat tőle az ember.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, fantasztikum, horror

Egy európai színész, író, rendező első filmes bemutatkozása, mely valamivel jobban is elsülhetett volna. Ami elvitathatatlan a filmtől, az a szerzőiség, érződik az író/rendező keze nyoma a filmen, még ha ez ilyen kicsit furcsa végeredményt is szült.

Sajnos sokkal több jót nem lehet elmondani. A színészek igyekeznek, de a forgatókönyv nem segít túlságosan sokat nekik. A történet, teljesen önismétlő, de legalább unalmas és vonatott.
Nem is próbálkozik, nem hogy újat, de még csak értékelhetőt sem felmutatni. Ez az 1 óra 40 perc kegyetlen nehezen csúszott le.

Pontosan tudom, ki ajánlotta. Tudtam, hogy nem kell megnéznem, mégis megtettem, meg is bántam. Ez talán az egyik legértékelhetetlenebb szarkupac volt amit valaha láttam.

Ismételten köszönöm a Filmbarátok Podcastnek ezt az élményt, nélkülük megmaradhattam volna abban az áldott nemtudatlanságban, amit NC ajánlója és a  The Disaster Artist film és könyv adott (és mely bőőőven jól bemutatja a filmet ahhoz, hogy ne kelljen megnézni). Mindegy. Kipipálva. 

Értékelem: 2

Műfaja: dráma

Valamikor tavaly jött velem szembe a RetroShock! ajánlójában ez a gyerek kori emlék. A bemutató lelkes volt, és bennem is felmerült, hogy ideje lenne tartalmat társítani ahhoz, a film felénél történő csavarhoz, mely kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetembe. Az élmény, vegyes volt.

Noha az ajánlóban elhangzott erények ténylegesen megtalálhatóak a filmben, sajnos ez a tartalom, a másik kultúrájának, vallásának megismerése, a két külön világszemlélet ütköztetése jószerivel 5-6 mondattal le van tudva. Bár a film 1985-ös, így sok tekintetben "elsőnek" tekinthető, mégis egy nagyon fájó pontja, hogy amiben erős lehetne, abból kapjuk a legkevesebbet. Ennek elsődleges oka, hogy a film rövid. A két karakter együtt töltött ideje nincs 45 perc. És ez sajnos egy mélyebb merítéshez nagyon kevés.

Talán könyvben jobban működne, vagy ha a felesleges lezáró akció és az érezhetően összecsapott lezárás helyett, jobban a karakter és világ építésre koncentrált volna, emlékezetesebb film születhetett volna. Végső soron, nekem így is működött. Ez a Farkasokkal táncoló - Számkivetett alaphelyzet ebben a felállásban újszerű és izgalmas (figyelembe véve a film korát, nem a mai ismereteimet). A világból az a kevés, amit láttunk, ma már sorozatért kiált. A látvány remek, a kevés effekt, a rengetek díszlet és makett, a látványos festett háttér, igazi klasszikus scifi csemege. A karakterek, a történet jó, csak kevés. A hangulat és a meglepetés faktor (wattafak érzés) pedig, hát most mit hazudjak, 30 éven át elkísért.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, kaland, dráma

Annyira örülök hogy tudnak ilyen filmek is készülni idehaza. Nagyon jól összerakott mozi volt.
A téma nem egyszerű, ahogy az élethelyzet és a szereplők sem azok.

A főszereplő egy kigyúrt börtönviselt biztonsági őr, az a fajta, akinek nem nézel a szemébe, és akit távolról is azonnal bekategorizálsz egy bunkó fasznak. Gyűlöli a világot, és a világ is gyűlöli őt. Tesz is érte, hogy ez ne legyen másképp. Hajlamos a dühkitörésre, előbb ordít sem mint gondolkodik, nem fogja vissza magát, ha valakibe bele akar kötni.

A film nem menti fel ezt az embert és nem is állít vele példaképet azáltal, hogy jó útra téríti, de megismerteti velünk azt az oldalát, amit a külső mögött nem látni. A megsebzett embert, aki a gyűlölet mögött valójában retteg, akinek a romokban lévő életében apró reményt és fényt visz kislánya hirtelen feltűnése.

A két amatőr színész között nagyszerűen működik a kémia. Bár ez a film is magán hordozza a magyar filmek gyerekbetegségét, mégpedig hogy már már legszívesebben feliratot kapcsolnék, annyira dünnyögnek és motyognak a mikrofonba - ezt valahogy eddig minden magyar filmben megszenvedem. Ettől eltekintve, nem lehet okom panaszra. Mindkét főszereplő képes mély és komplex karaktert előadni, átadni azokat az érzelmeket, melyeket a film át akar adni. Mindez egyszerűen remek kamera kezeléssel és fényképezéssel, atmoszferikus, melankolikus hangulattal megtámasztva.

Nem egy kiforrott remekmű, vannak bőven hibái, de érzelmes és megható darab, mely megfogja és nem ereszti el a nézőt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma

A pótlásom harmadik Chaplin filmje, nagyjából sejtem mire ülök le.

És pontosan azt is kaptam. A Csavargó karakterének egy újabb fejezete, aki most egy vak virágárus lányba lesz szerelmes, kinek szemműtétjére szeretné össze gyűjteni a pénzt, hol utcaseprésből, hol egy részeg milliomos átmulatott estéjéből hátramaradt adományból.

A történet igazából elmegy, kedves és megható. A csetlések-botlások jól vannak beosztva, nem zavaróak. A boksz jelenet koreográfiája egyszerűen lenyűgöző. Ahogy a zenére/ütemre történő slapstick poénok is. Nem vétetlen, mind a rendezés, mind a zene megkomponálása, Chaplin érdeme.

Összességében viszont a film elnyújtott. Minden poént minimum kétszer, sokszor háromszor ismételnek, egy-egy aranyosan "vicces" jelenet 2-3 percig is el van nyújtva.

Valahol a A kölyök és a A diktátor közé tenném. Sokkal jobb volt, mint az utóbbi, és negyed annyira sem emlékezetes, mint az előbbi. A vége kellemes, sőt megható volt. De sok mindenre, jövőre már nem fogok belőle emlékezni.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték, romantika, dráma

Egy filmet nem láttam csak, viszont van egy klasszikus, melyre most rácsodálkoztam. Ötletem sincs miért raktam ezt 6 pontra, mikor elkezdtem utólag felvinni a filmeket IMDB-n. Ezt a filmet, legalább 5ször láttam már, és nem azért, mert elfelejtettem milyen. Tény, nagy úgy rémlik, mint egy nagy mélységekkel rendelkező alkotás, de kétség kívül a felejthetetlen kategóriát képviseli. És amúgy is ideje újra nézni.

Ridley Scott eposza, a mai napig megállja a helyét. Tény, hogy ma a sorozatok világában (főleg hogy volt egy remek Spartacus és Rome sorozat), már sok újat nem tud mutatni, sőt, kifejezetten hiányzik neki egy hosszabb, több részes, kibontás, de ne felejtsük el, hogy ez jóval megelőzte az előbb említett alkotásokat (melyeknek kétség kívül ihlető forrása is volt).

A mai napig emlékszem arra a szenzációra és felhajtásra ami ezt a filmet övezte megjelenésekor. Hónapokig másról sem beszélt az ember. És ennek, így 6. megnézésre, tisztán látom az okait. A film epikus. A látvány, a méretek, a zene, az ikonikus jelenetek, beleégtek egy egész generáció fejében. És kitörölhetetlenül ott is maradtak.

Persze, ma már a lassítások elavultak, az ingerküszöb sokkal több összecsapásra van felkészítve, energetikusabb színészi játékot hiányol, de a nosztalgia köntösén átlátván is, remek egy mozi élmény (még itthoni keretek között is). És meglepően sötét. Romantika ide vagy oda, az a keserűség mely a filmet átlengi, azért elég gyomor szorító. Még maga a katarzis is, bocsánat, "spoiler", de arról szól, hogy a főhős végre meghalt, és együtt lehet legyilkolt családjával.

Szóval vissza adom neki azt a pontot, amit valójában megérdemel. És 4-6 év múlva simán újra fogom nézni.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, kaland, dráma

Tényleg semmit sem vártam.

Annál is kevesebbet adott. Egy Cartoon network mesében jobban kidolgozott karakterek és motivációk vannak.

Jó, nem én vagyok a célközönség, ezt megadom. De azért legalább valami vicces kis hülyeséget vártam volna. De számomra inkább volt idegesítő. Jim Carrey-t kivéve. Ő röhejes volt. De legalább szórakoztató módon, teljes beleéléssel.

A film nézésén még az alkoholos befolyásoltság sem segített, pedig pont emiatt raktam be, hogy most úgyis mindegy mi megy. Mégsem. Annyira generic volt, teljesen ötlettelen, hogy rossz volt nézni. De hát a pénz beszél, már jön a 3. rész is. Nem leszek a filmhez gonosz, gondolom gyerekfilmként egy 5-6 pontosra lehet értékelni. Számomra olyan 3 körül billegett, szóval átlagolok.

Értékelem: 4

Műfaja: animációs, akció, kaland

És ha már explicit.. nem számítottam rá, hogy ez ilyen durva lesz.

Ghibli stúdió filmje, akit én eddig Miyazaki-hoz és első sorban a Totoro és Mononoke-hime animékhez tudtam kötni. Így a rajzolás stílusa és egy ponton a természethez való közeledése nem volt újdonság számomra. Ezekre nagyjából számítottam is. Tudtam azt is, hogy dráma elé ülök le, de reméltem lesznek felemelő pillanatok, reményre okot adó események, mondanivaló és talán némi katarzis.

De nincs. A film első pillanatában megkapjuk a történetet: egy gyermek halálát fogjuk végig követni. Mind aztán kiderül, kettőét. A film első fél órája levisz az életről. A gyújtóbombák okozta pusztítás bemutatására, a tömegsírokra, a férgek rágta halálra égett édesanya képére nem voltam felkészülve, kellett is az a fél napos szünet ez után. Így végül úgy ültem vissza a film elé, hogy fel voltam készülve a folytatásra. Mely korántsem lett befogadhatóbb.

Nagyon hasonlított a Két nap az élet vagy A Nap birodalma regényekhez, de ami nekem könyvben tudott működni, az rajzfilmben nem. Nem tudtam azonosulni a főszereplővel, érzelmileg nem tudott behúzni annál jobban, mint hogy nézzem és szörnyülködjek a helyzeten. Látni véltem benne értékeket, például a már fent említett animáció remek stílusa, a felépítés és a képi világ kettőssége (pl a szentjánosbogarak csodája éjjel, és halála nappal), de megkaptuk az empátia nélküli társadalom éles kritikáját is. Kicsit túlzottan is.

Nehéz film, és soha többet nem akarom újra nézni. Ajánlani.. talán egy alapos felkészítés után.

Értékelem: 7

Műfaja: animáció, dráma, háborús

Nem gondoltam volna, hogy az Oscar utáni szünetemről pont ezzel fogok visszatérni..

Igazából mi az amit el kell erről mondani, amire nem fogok később emlékezni?

Egy, a filmes kezdés nagyszerű volt, igazi szintlépés. A felvételek minősége a későbbiekbe is tartja a színvonalat, a kézi kamerás hangulat oda. Ahogy, a család és a barát hangulat is oda, akárhogyan is próbálják ezt még erőltetni. Viszont továbbra is akkora feneket kerítenek egy-egy hülyeségnek, a díszletek, a felvezetés, egyszerűen elképesztő, mennyire imádják ezt csinálni.

Kettő, az új karakterek helyt álltak, a régiekből két tőrzstag nagyon is hiányzott. Az öregek visszafogták magukat, Danger Ehrent viszont szét szívatták. Ami nagyon jó volt, az omázs a végén. Jó volt látni, hogy régi mutatványokhoz nyúltak vissza, és idéztek meg. Nekem ezek kimaradtak az életemből, ha láttam is, nem emlékszem rá, így gondolom elsősorban a rajongóknak és saját maguknak szólt.

A netflixes fél filmre még kíváncsi vagyok, talán a stáb belső kémiája ott nekem majd jobban átjön. Addig is, egy szokásos, pofátlan, explicit szórakoztatni valónak kétség kívül jó volt.

Értékelem: 6

Műfaja: dokumentumfilm, akció, komédia

A tavalyi szánalom és az idei "hagyjuk ki a díjak felét, hisz kit érdekel" hozzáállás miatt, idén nem követtem élőben.

Munkából hazaérve megnézem a teljes gálát, legalább átpörgethetem azt a részt, ami kínos lesz (ha lesz idén is kötelező "játék".. még egy tweerkelő öreglányt nem bírna el a szívem). Helyette lesz egy tucat filmekhez semmi köze celeb legalább a gálán úgy láttam. Hurrá!?

Lássuk hát:

Méltó filmmel zárom az Oscar felkészülést. Egy olyannal, amit senkinek nem tudok ajánlani. És ami egyszerűen remek mozi élmény volt.

Egyfajta road movieként tekintek rá. Nem csak azért, mert a film felét nagyjából az tölti ki, hogy két-három szereplő végpontból végpontba utazik, és közben jó eséllyel beszélget is. Sokkal inkább a belső utazás miatt, mert végül is erről szólt az egész, szembe nézés a múlttal és önmagunkkal. E tekintetben kicsit Ingmar Bergman - A nap vége filmjére hasonlított. De csak egy kicsit.

Mert amíg az inkább egy szürreális utazás volt, addig ez egy Csehovi dráma. Ismételten, nem csak azért, mert konkrétan Csehov Ványa bácsijának színpadra vitelének leszünk szemtanúi (és hallgatjuk nagyjából végig az egész művet a kocsi kazettás magnójából), hanem maga a film rendezése is egy drámaiatlan dráma. Hiába jönnek konfliktus és tragikus helyzetek egymás után, a valódi dráma nem a szereplők között, hanem a szereplők tudatában jön létre.

Így az utazás is, legtöbbször üres, modern és vidéki tájak között játszódik. A szereplők egymáshoz viszonya, a színdarab felolvasása is gépiesen, érzelmek nélkül történik. És talán ezért is érződik annyira katarzisnak, mikor egy egy valódi érzelemnek végül is utat engednek.

Rettentően megterhelő, nehéz stílusú, hosszú (de annyira, hogy az egyik legszebb monológ benne konkrétan hang nélkül 10 percig zajlik), művész filmes. De olyan flow-élményt adott, hogy az elejétől kezdve berántott (mármint fél óra utántól, mert hogy fél óráig kezdődik a film némi szoftpornós beütéssel - bár a történetben ennek is helye van) és aztán nem is engedett el (bár bevallom, ehhez szerintem a mozi kellett, itthon lehet hogy teljesen más irányba fordult volna a véleményem, türelmem).

Értékelem: 8

Műfaja: dráma

Egy igazán egyedi dokumentum film, melynek pikantériája az, hogy rajzolva van (kivéve mikor kicsit sokkolni kell, ott azért bevág egy-egy valódi felvételt).

Pont a vetítés előtt egy ukrán menekült család kért útba igazítást a pályaudvar felé tőlem, így a jelenkor azért add egy erőteljesebb színezetet a történetnek. A téma nehéz, és belegondolni abba, hogy egy velem egyidős srác, miközben én mamánál a beláthatatlan végtelen világában futkároztam és gondtalanul játszottam, addig ő a rendőrök elől bujdosott és embercsempészek kezébe adta életét (nem is egyszer).

A téma nehézsége ellenére a film nem igazán találta meg nálam a helyét. A rajzolt stílus egyedi, de csak ritkán kiemelkedő. A főszereplő lelki sebei érezhetőek, de látván boldogulását, azért kicsit pozitívabb annál a kép, sem mint amit azt az első szavai alapján elképzeltem (mely "átverést" később is többször eljátszott). Ennek ellenére, felemelőnek messze nem mondanám a látottakat, sőt. Ami viszont jól esett, az az idősebb tesó hozzáállása volt a végén, mikor a főszereplő bevallotta családjának másságát, az adott egy kis üzemanyagot az ember lelkének.

Dokumentum filmként szerintem bőőőven megállja a helyét (így hirtelen idén talán a legjobb), a többi Oscar jelölése azért már vitathatóbb.

Értékelem: 7

Műfaja: dokumentumfilm, életrajzi, animációs

Mi volt ez a film te??

Paul Thomas Andersontól eddig csak a Vérző olaj-hoz volt szerencsém, nos, ez a film merőben más. Bár egy közös "kapcsolódási" pont talán van. Az a hangulat. Nem ugyan az a hangulat (az előbbi maga a veszély, a feszült idegesség, ez utóbbi pedig a felemelő szabadság, szerelem), de a rendező munkásságának e "mély" ismerete alapján azt kell mondanom, PTA nem filmeket rendez, hanem élményeket.

Bár hallottam már pár véleményt a filmről, de a képek, trailer alapján, semmire sem számítva ültem be a moziba. Az első negyedében, meg is voltak a problémáim, nehezen indult be számomra. Furcsa volt a stílusa, kizökkentett a jelenetek alá vágott zene, a karakterek közötti feszengő kémia. Az egész, olyan, zavarba hozó, kínos volt. Aztán egyik jelenet jött a másik után, néha látszólag mindenfajta kohézió nélkül, de minden esetben az előbb említett feszengéssel, és ez valahogy elkezdett működni. Nem is akár hogyan. A film végére már fájt az arcom a nonstop vigyorgástól.

Ez egy remek és sajátos coming age film, mely a 70'es évek hangulatában mesél arról, milyen jó és viharos is (volt) fiatalnak és hülyének lenni.

A színészi játékért oda vagyok, Cooper Hoffmanról még sokat fogunk hallani a jövőbe. Hozza apja örökségét, egy ránézésre formátlan ronda ember, aki olyan lenyűgöző kisugárzással rendelkezik, hogy azonnal mindenkit levesz a lábáról. Alana Haim hosszú lábú énekesnőről sem mondtam meg volna egy percre sem, hogy nem színésznő.

Értékelem: 8

Műfaja: komédia, dráma, romantika

Ezt még emésztenem kell.

Nagyon nehezen csúszott, 2 részletben tudtam csak megnézni, és ötletem sincs, hogy hova rakjam, mit gondoljak róla. Egy, a világban a helyét kereső fiatal nő történetét látjuk a párkapcsolatai tükrében elmesélve. A kapcsolatok vidám és szomorú oldaláról, néhol túlságosan is ismerős, néhol idegen, hol megérthető, hol elítélhető oldalán keresztül.

A színészi játék remek, és van két ügyes vizuális trükk, ami vissza tudott húzni a filmbe, hogy aztán a drámai szállal végül is számomra is adjon egyfajta keretet, ha nem is mondanivalót, de értelmet a filmnek, szóval végül is nem bántam meg a megnézését. Csak még ülnöm kell rajta egy kicsit (így lehet a pontjai is ingázni fog még a következő napokban).

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, romantikus, dráma

Nagyjából mostanra már tudtam mire számíthatok, így nagy elvárásaim nem voltak. Guillermo del Toro miatt nálam nem maradhatott ki, és a cirkuszi közeg is mindig lenyűgözött, szóval egy megnézésre nálam kötelező volt.

Nem is meglepő hát, hogy az "első" kisfilm tetszett nekem igazán. Nem mentek nagyon a mélyére sajnos, így a freak-ből csak néhány befőttes üveget volt szerencsénk látni, és egy hosszabb megalapozásnál és foreshadowingnál több szerepe nem is volt sajnos ennek a résznek. Kár, mert ezt a kis világot (ráadásul ezekkel a színészekkel), még néztem volna szívesen tovább.

Sejtésem szerint kb az első harmadánál válthatunk át a "másik" filmre, ami a klasszikus cirkuszos-thrilleres sztorit lecseréli egy svindleres-krimis szálra. Nálam az egész valahol itt lassult le. Ami csak azért gond, mert hogy közben semmi újjal nem tudott szolgálni. Az a két "ügy" valamennyire még érdekes is volt, de mindkét történetet nagyjából hasonló lefolyással én már fix, hogy láttam valahol (vagy olvastam). Úgyhogy sem izgulni, sem meglepődni nem sikerült.

A keret, amibe meg a rendező bele rakta (azaz, hogy mivel fog végződni), egy nálam a filmekben kevésbé járatos is jó előre ki tudta találni (ami rontani nem rontja el, de kiemelni sem emeli ki a lezárást). Szóval, ja, nem sikerült a legjobban, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem kötött le.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma, thriller

Black Woodstock.

Jap, nem éppen én vagyok a célközönség. Így természetesen teljes egészében értékelni sem tudom. Az élményemet viszont meg tudom fogalmazni. Pont azt kaptam, amitől kicsit féltem. A dokumentum film az első harmadába ellövi érzésem szerint az összes mondanivalóját. A második harmadában még fenn tudja tartani az érdeklődést néhány zseniális fellépés bemutatásával, és még ott is bőven akad egy-két érdekes személyes visszaemlékezés, interjú, de az utolsó harmadára teljesen kifullad és önismétlővé válik.

A téma fontos, ugyan olyan fontos és égető, mint akkoriban, és nem csak a fekete kultúrára nézve, hanem a mindennapi ember ("Everyday People" - Sly) számára is. Persze a dokumentum film teljes egészében Harlem közösségére koncentrál, ami nem baj, hisz ez volt a célja. Egy korszakba való bepillantás, egy ügyesen megrendezett filmszerkezet, egy kicsit hosszúra nyújtott "kultúrsokk".

Amúgy ahhoz képest, hogy a film anyag mennyire el volt ásva, én valahogy azért mégis belefutottam már évekkel ezelőtt Nina Simons ezen fesztiválos előadásába: Nina Simone - Ain't Got No I've Got Life

Értékelem: 7

Műfaja: dokumentumfilm, zenés

Nyers, brutális és mocskos.

Nem tudom mire számítottam, mire vártam, de a film végén úgy álltam fel, hogy ezt.. ezt kerestem, ezt akartam. Rendkívül erős szerzői műről beszélünk, akárcsak a Joker esetében, és ha nem is tudott az alapanyagtól annyira jól elszakadni mint az előbb említett, a tálalása a legegyedibb (nem a legjobb!) Batman feldolgozássá tette Tim Burton óta. Szerintem.

Az atmoszféra amivel 3 órán keresztül így fent tudta tartani a feszültséget, egyszerűen lenyűgöző. A képi világ, a játék a színekkel és az árnyékkal, igazi csemege a szemnek és az agynak. A zene és a hangkeverés hátborzongattató. Tökéletes megalapozás egy sötét thrillernek, de a készítők itt nem álltak meg. Hozzá dobtak egy pusztulásra ítélt városképet (és annak fertőjében dagonyázó karaktereket) és egy teljesen korrekt krimi történetet, pár kötelező és nem túl bonyolult csavarral és egy Fincher filmből átmászott, beteges, perverz fő gonosszal.

Rébuszon kívül a többi szereplővel nagyjából elvoltam. Sajnos Pattinson Bruce Wayne karaktere elégé haloványra lett megírva, nem is használja túl sokat a film. Batmanje viszont maga a rettegés. Egy brutális tank, akit hiába ütőd le, lövöd le (és erre a filmben számtalanszor sor kerül), vért köpködve is feláll, hogy kiverje belőled az életet.

Imádtam, piszok erős mozis élmény volt. A filmnek bőven, bőven, bőven vannak hibái, de az összehatás, az adrenalin löket (egy három órányi adag), engem kilóra megvett.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, krimi, dráma

Túl sok jóra nem számítottam. Amit tudtam róla, hogy nem túl hiteles és hogy Irak és Amerika.

Úgyhogy pozítivumként hatott, hogy nem egy amerikai zászló lengetős, jaj de gonosz a turbános fajta filmet láthattam, hanem pszichológia nyomás alatt senyvedő emberi roncsokat, akiket bár más-más fajta képen, de a háború egy örök életre megnyomorított. Persze amerikai katonák szemszögén keresztül, úgyhogy még a legutolsó arab hentes is egy potenciális ellenfél a filmben, de pont ez lett az erőssége is.

A szakasz amit nyomon követünk egy bomba hatástalanító csapat 3 tagja. Az egyik a pokolgép szakértő, a másik kettő a támogató. A legerősebb jelenetek elsősorban ez utolsó kettőhöz köthetőek, ők azok akik biztosítják az utcát, amíg kollégájuk a robbanó szerkezettel bajlódik. A legfeszültebb pillanatok ezek, mikor a kíváncsiskodók vagy kötekedők hadát figyelemmel tartva próbálják fenntartani a rendet vagy éppen kiszúrni a potenciális távirányítóval közeledő terroristákat.

De további kiemelendő rész az egynapos távcsöves "párbaj", a katonák gőzkieresztése, vagy az első jelenet gyomorba vágó feszültsége és végkifejlete. Külön tetszett a bosszú "hadjárat" és a harmadnap kapott arcul csapás, ahol rájövünk (ha addig nem is), hogy bizony a főszereplő is csak egy egyszerű ember, egy nem egyszerű helyzetben. Nem mondom, hogy jó volt nézni, mert a felvázolt helyzetek iszonyatosak, de nagyon kevés mindenbe tudok belekötni. Talán a tempója döcögös ezekkel a "külön" történetekkel, a párbeszédek olyanok mint a mondanivaló, nincs vagy nem megfogalmazott, valahogy az egész csak úgy lóg a levegőbe. Ha tudnék, akkor egy fél ponttal azért feljebb pontoznám, de a 8-ast azért nálam valahogy most nem ütötte meg.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, thriller, háborús

Idei év Oscar rövidjei egy posztba sűrítve. Rajzfilmek, dokuk, kisfilmek. A tavalyihoz képest szerintem most annyi változással, hogy értékelni is fogom. Nem a témát, nem a szereplőket, hanem azt a módszert, amivel a történet befogadására buzdítanak minket. Ez fontos, mert amiatt az aspektus miatt nem mertem tavaly pontozni, mert hogy milyen jogon húzom le azt a szívfacsaró valós eseményt, mely egy gyermek meggyilkolásához vezetett. Ezt nem lehet véleményezni, de a rendezőnek az alkotását, amit az eseményről készített, azt igenis lehet a helyén kezelni.

És ezt a posztot bővítem majd tovább, ha még terítékre kerül a rövid dokumentumfilm, film, rajzfilm kategóriából még valami (u.szerk. 03.26.)

Ahogy a 2 órás film utolsó 15 percében kiderül, ez egy lélektani krimi. Addig pedig csak egy lélektani huzavona.

Rossznak abszolúte nem mondanám, inkább csak feleslegesnek. Legalább látunk pár erőteljes színészi játékot (kiemelvén Benedict Cumberbatch-et és Kirsten Dunst-t), valamint kapunk egy jó adagnyi feszült, nyugtalan légkört. Azt azonban kicsit túlzásnak érzem azt, hogy mennyire felhype-olták azzal a szlogennel, hogy "végre egy film, ami hagyja gondolkodni a nézőit". Úgy látszik, ennyire alacsonyan van a léc, hogy dicsőítjük, azt, hogy egy film nem elszavalja, hanem bemutatja az érzelmeket. Yeeaaa (?)! Tény, kell a sorok között olvasni, de melyik jó filmben nem kell? 

A helyszín amúgy érdekes, a modernizáció hajnalán a még hátramaradt vad nyugatnak egy elfelejtett szegletén járunk. Kicsit Red Dead Redemption hangulatom támadt. Csak egy kicsit. A történet ellenben nem túl vad, nagyon lassú, nagyon visszafogott, nagyon szófukar. Egy komplexusok hadával küszködő férfi toxikus hatását kísérjük végig, amivel szép lassan megfojtja környezetét. És egy erre adott elégé végleges reakciót. Lekötött, de nem egy olyan film, amit még egyszer elő vennék bármikor is a jövőben.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, romantikus, western

Hát, ezzel sem lettem Pedro Almadóvar rajongó. Ha az eredeti posztert raktam volna ide be, szerintem az mindent megmagyarázott volna, hogy miért. Művész film, csak ezt megpróbálja elrejteni.

A legnagyobb bajom ezzel a filmmel, hogy a nézése közben a darabjaira hullik. De nem akárhogy, nagyjából negyed óránként összeborul. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni.

Adva van egy keret, ami mint a film legvégén kiderül a spanyol falangista mozgalom áldozatai köré.. nem is szőtt, hanem.. csak úgy néha bedobott történet morzsa. Konkrétan egy kis falúnak lakóinak kivégzett szüleinek, nagyszüleinek az exhumálása, a csontok feltárása és a rokonok mellé temetése. Gondolom a rendező figyelem felhívása és ítélete a fasizmus ellen. Amivel nem is lenne gond, sőt, fontos téma, főleg a hazájában.

A baj csak az, hogy nem erről szól.

Hanem két egyedül álló anyáról, kik közös szülő szobában élték meg leány gyermekük világra jöttét. Az ő anyaságukról. Vagyis nem, mert az egyik gyermek spoiler-ebb mint az várták. Szóval akkor a spoiler-ről fog szólni. De közbe a másik gyerek meg spoiler2.

Rettentő mód elképzelhetetlen, gyomorszorító helyzet. Melyet az amúgy TV filmes hangulat (vállalhatatlan zene, eldarált szöveg, furcsa képi világ kicsit sem valós díszletei) teljesen megöl és tényleg elképzelhetetlenné, legalábbis átélhetetlenné tesz. De még így is, ez a szál legalább tart valamerre, és a két (három) szereplő kapcsolata ott kezd el igazán érdekessé válni, mikor az egyikőjük színt vall. Ez a drámai helyzet csak még jobban fokozza az amúgy is nehéz szituáció feldolgozását, és remek, érdekes fordulatot tudna hozni az ő történetükben.

Csak az a baj, hogy a film ezután ezzel sem foglalkozik semmit. Váltunk vissza az exhumálásra.

Ha a film feladja, akkor én minek küzdjek tovább? Eddig sem könnyítette meg a helyzetemet. De még egy széttöredező filmet is meg tudna menteni egy kreatívan használt vágás. De itt? A film első negyedében teljesen random vág egyik jelenetből a másikba úgy, hogy közben valahol egy nap, valahol pár hét, néhol pedig egész hónap telik el. Mindezt onnan tudod, hogy vagy kimondják a szereplők, hogy eltelt egy hónap, vagy látod, hogy a nem terhes Penélope Cruzból terhes Penélopé Cruz lesz. De aztán a film ezt is félre dobja, mert az éles váltásból a film második harmadától egy átfade-lés előzi meg a vágást. Ami néha jól néz ki, mert kiemeli az előtérben álló szereplőt és elsötétít a hátteret, néha meg egy random kávé tölti be a képet, ami a feketéből még feketébbe vált át.

Kicsit úgy érzem, ez az alkotás sokáig készülhetett, melynek időszakosan elszórt munkafázisaira a rendező mester lelki és elme állapota rendre rányomta a bélyegét.. csak mindegyik fázisra egy másik bélyegzővel ment oda. 

Értékelem: 4

Műfaja: dráma

Ez a film.. Annyira!

Annyira megfogható

Annyira hozzám közel álló, ismerős problémákkal (is) foglalkozó

Annyira élvezhető, jó ütemű

Annyira musicales, annyira modern

Annyira szerethető és annyira megható

és annyira nem fog bejönni oly sok mindenkinek

Egyszerűen imádtam!

Értékelem: 8

Műfaja: életrajzi, dráma, musical

Kenneth Branagh nosztalgiázik egyet a gyerek koráról.

A cselekmény az 1960-70es fordulópontjában forrongó Belfastban játszódik, ahol akkor már az elég volt a szomszéd házának felgyújtására, hogy az katolikusként egy protestáns negyedben mert letelepedni. Rendkívül feszült és érdekes helyszín, melybe némi felszínes betekintést nyerhetünk ugyan a film által, de nagyjából csak pont annyit, amennyit egy gyerek ebből akkor fel tudott fogni.

Igazából minden jogom meglenne utálni a filmet. Annyi mindenről szólhatott volna, lehetett volna korrajz, egy megtört nemzetről szóló eposz, vagy csak egy erkölcsi dilemmákkal komolyan foglalkozó dráma. Erre, kapunk egy visszafogott, családközpontú már-már gyerekkori "kalandfilmet". Persze megvan a kötelező mondanivalót az elfogadásról, és kapunk rálátást a gyermeki kétségekre, aki az egész helyzetből csak azt fogja fel, hogy neki most balra vagy jobbra kéne mennie, és ötlete sincs, hogy melyik a helyes irány. Ja, és ha beülnek a moziba, a vászon színessé változik az amúgy fekete-fehér filmben, utalva arra, hogy a rendezőnek ez volt az a mágikus világ, melybe a való élet szürkesége elől menekülni tudott. Ennyi, ennél komolyabb narratívája nincs a filmnek.

Cserébe viszont a hangulata azonnal berántott. Szinte végig lent maradunk az egy darab kis utca szintjén, melyet napközben, ha éppen nem barikádot építenek vagy a csürhe elől bujdosnak az asztalok alatt, akkor betölt egy olyan kis közösségi életzaj, hogy engemet kis túlzással élve kapásból a Szomszédok sorozat hangulat kapott el. Ott ülve gyerekként nézve a felnőttek ügyes bajos dolgait, alig alig felfogva a komolyabb történtek mögött húzódó tragédiákat.

Jó volt elmerülni kicsit valaki más gyermekkori emlékeibe, a nagyszülők szerető karjaiba, az egyedül is helyt álló anyuka védelmébe. Igaz, ehhez kellett Caitriona Balfe érzékien gyönyörű játéka, agy akár Judi Dench és Ciarán Hinds visszafogott megható szereplése is. Ha nem is kaptam egy túl jó filmet, egy kicsit nekem is jól esett kiszakadni a való világ nyüzsgéséből és drámájából. Klisés, de így van. Lehet ehhez kellett az a mozi élmény, hogy beültem egy (majdnem) teljesen üres moziba a nagy vászon elé, és azonnal berántott az a nosztalgikus érzés, melyre a rendező nagyon is tudatosan épített. Szóval én jól elvoltam vele, de ajánlani jó szívvel azért nem merném mindenkinek.

Értékelem: 7

Műfaja: életrajzi, dráma, történelmi