Hát így alakult, hogy a 4. Chaplin film az imdb top250-es felzárkózásom áldozata, közvetlenül amúgy a harmadik után. Valószínűleg ha lett volna egy másik alternatíva, akkor is pótlom, mert bár nem igénylek még egy fejezetet a Csavargó életéből, de hát mégis csak ezt tartják a legjobb filmjének, ráadásul ez a rész édesanyám kedvence is.

Ami igazán meglepett az két dolog. Egyrészt ez egy hibrid, a néma és hangos film keveréke. A másik, hogy azt hittem, ez végig a gyárba fog játszódni, és a modernizáció egyfajta paródiája lesz. De nem. Igazából, simán beleillik a többi filmje közé, ismételten a Csavargót fogjuk végig követni, ahogy egyik bajból a másikba sodródik. És természetesen van egy lány is.

Ami még furcsa volt, hogy nekem a gyáron kívüli történet, valahogy jobban is tetszett. Az árva lánnyal töltött idő, annyira aranyos volt, hogy az teljesen megfogott. Ráadásul a trükkök jó része is simán emlékezetesebb ezekben a jelenetekben.

Tény, a makettek mérete, a kerekek, csavarok, futószalagok mozgása lenyűgöző még a mai napig, de Chaplin görkorcsolyás tehetsége talán még elkápráztatóbb. Már majdnem elment Buster Keaton irányokba. De csak majdnem. No meg nem elfelejteni, hogy álmomban sem hittem volna, hogy olasz Sims hablaty nyelven fogom hallani a Csavargót először énekelni, vagy hogy látni fogom bekokainozni. Csupa meglepetés ez a film.

Minden mást, már ezerszer elmondtam a többi filmjénél is. Simán a A kölyök szintjén van nálam, feljebb mint a Nagyvárosi fények. Bár sok jelenet itt is túl volt húzva, és volt bőven túlismételt sketch, azért az előbb említettnél jóval barátibb volt ebben a tekintetben is.

Értékelem: 7

Műfaja: vígjáték, romantika, dráma