Annyira örülök hogy tudnak ilyen filmek is készülni idehaza. Nagyon jól összerakott mozi volt.
A téma nem egyszerű, ahogy az élethelyzet és a szereplők sem azok.

A főszereplő egy kigyúrt börtönviselt biztonsági őr, az a fajta, akinek nem nézel a szemébe, és akit távolról is azonnal bekategorizálsz egy bunkó fasznak. Gyűlöli a világot, és a világ is gyűlöli őt. Tesz is érte, hogy ez ne legyen másképp. Hajlamos a dühkitörésre, előbb ordít sem mint gondolkodik, nem fogja vissza magát, ha valakibe bele akar kötni.

A film nem menti fel ezt az embert és nem is állít vele példaképet azáltal, hogy jó útra téríti, de megismerteti velünk azt az oldalát, amit a külső mögött nem látni. A megsebzett embert, aki a gyűlölet mögött valójában retteg, akinek a romokban lévő életében apró reményt és fényt visz kislánya hirtelen feltűnése.

A két amatőr színész között nagyszerűen működik a kémia. Bár ez a film is magán hordozza a magyar filmek gyerekbetegségét, mégpedig hogy már már legszívesebben feliratot kapcsolnék, annyira dünnyögnek és motyognak a mikrofonba - ezt valahogy eddig minden magyar filmben megszenvedem. Ettől eltekintve, nem lehet okom panaszra. Mindkét főszereplő képes mély és komplex karaktert előadni, átadni azokat az érzelmeket, melyeket a film át akar adni. Mindez egyszerűen remek kamera kezeléssel és fényképezéssel, atmoszferikus, melankolikus hangulattal megtámasztva.

Nem egy kiforrott remekmű, vannak bőven hibái, de érzelmes és megható darab, mely megfogja és nem ereszti el a nézőt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma