Bár még egyszer újra akarom nézni a Prestige-et, de ezt a kört, más kiválasztottakkal nem játszhattam be. A Szentjánosbogarakat tartják a második legjobb animénak, a Casablanca pedig hát, szerintem már említettem párszor, ez a felzárkózás elsősorban miatta és  az Aranypolgár miatt van. Nos, ez utóbbi, egy kicsit csalódás volt. Legalábbis nem azt hozta amit vártam. Úgyhogy egy kicsit tartok a mostani kiszemelt miatt.

A történet faék egyszerű, nincs túlbonyolítva. Alapvetően a romantika (sokkal inkább egy szerelmi háromszög) köré épít fel egy visszafogott, angolosabb kémfilmes hangulatot, a még francia, de már németbarát kormány uralta Casablancán, ahol a náci hatalom elől bujdosó menekültek sorsába nyerhetünk betekintést a helyi hatalom által megtűrt szórakozóhely, látszólag politika semleges tulajdonosa szemszögén keresztül.

És bár igazából sem a szerelmi, sem a kémfilmes, sem a háború ellenes szál, nem a legkidolgozottabb, mégis ezek valahogy olyan összhangot teremtenek, hogy kicsit sem csodálkozom azon, hogy ez a film ilyen sikeres és emlékezetes lett. Tetszett. Nagyon is. Persze ehhez kellett a jó forgatókönyv író, ami a A félelem bérje alap helyzetéből, érdekes és izgalmas karakterek révén, egy érdekes helyzetképet tárt elénk. Hiszen a városban nem csak a náci rémuralom ellen menekültek, de maga a rezsim tisztjei és katonái is tiszteletüket teszik. És ez a helyzet, valamint a kimondott és kimondatlan fenyegetések, rendkívül feszült hangulatot adnak a történéseknek.

A színészek remekek, Ingrid Bergman gyönyörű, Humphrey Bogart kőszívű cinikus karaktere a film végére árnyalódik. A zene szép, a fényképezésbe nem tudok belekötni, a vetített háttér a párizsi jelenetet leszámítva nem lóg ki. A rendező ráadásul magyar (de láthattunk az M, egy város keresi a gyilkost filmből is magyar származású színészt szerepelni)  a statiszták és mellék karakterek zöme valódi háborús menekült, és az készítési időpont 1942, az az év, amiről a film is szól. Ezzel a háttérrel, még borzongatóbb hatása van a látottaknak.

És most már ezt a dallamot is tudom, hogy honnan van:

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, romantikus, háborús