És ha már explicit.. nem számítottam rá, hogy ez ilyen durva lesz.

Ghibli stúdió filmje, akit én eddig Miyazaki-hoz és első sorban a Totoro és Mononoke-hime animékhez tudtam kötni. Így a rajzolás stílusa és egy ponton a természethez való közeledése nem volt újdonság számomra. Ezekre nagyjából számítottam is. Tudtam azt is, hogy dráma elé ülök le, de reméltem lesznek felemelő pillanatok, reményre okot adó események, mondanivaló és talán némi katarzis.

De nincs. A film első pillanatában megkapjuk a történetet: egy gyermek halálát fogjuk végig követni. Mind aztán kiderül, kettőét. A film első fél órája levisz az életről. A gyújtóbombák okozta pusztítás bemutatására, a tömegsírokra, a férgek rágta halálra égett édesanya képére nem voltam felkészülve, kellett is az a fél napos szünet ez után. Így végül úgy ültem vissza a film elé, hogy fel voltam készülve a folytatásra. Mely korántsem lett befogadhatóbb.

Nagyon hasonlított a Két nap az élet vagy A Nap birodalma regényekhez, de ami nekem könyvben tudott működni, az rajzfilmben nem. Nem tudtam azonosulni a főszereplővel, érzelmileg nem tudott behúzni annál jobban, mint hogy nézzem és szörnyülködjek a helyzeten. Látni véltem benne értékeket, például a már fent említett animáció remek stílusa, a felépítés és a képi világ kettőssége (pl a szentjánosbogarak csodája éjjel, és halála nappal), de megkaptuk az empátia nélküli társadalom éles kritikáját is. Kicsit túlzottan is.

Nehéz film, és soha többet nem akarom újra nézni. Ajánlani.. talán egy alapos felkészítés után.

Értékelem: 7

Műfaja: animáció, dráma, háborús