Nem én terveztem így, de a 100. film a listán, egy 100 éves alkotás, és ezáltal eddig a legrégebbi film a listámon, amit megnéztem.

Charles Chaplin első rendezése, utána olvasva nagyon is személyes és a későbbiekhez képest visszafogott projektje. Így 100 évvel később, túl sokat tényleg nem is tudok róla elmondani.

A főszereplő az ikonikus csavargó, nagy bohóc csizmára hajazó cipőben, kacsázó járással, sétapálcát pörgetve, kalapban és jellegzetes bajusszal. Mindenki ismeri a figurát, és mindenki a slapstick esős-kelős poénokkal, drámával és humorral elegyített helyzet komikummal köti össze őt, nem véletlenül. Bár ebben a filmben talán a dráma nagyobb hangsúlyt kapott a humornál, és a slapstick elemek is kicsit hátrébb vannak szorítva, azért ezek a jellemzők bőven felismerhetők már ebben a filmjében is.

Az alig egy órányi játék időbe túl sok minden nem fért bele. A történet egy elhagyott, árva gyermek sorsa körül forog, lesz benne pár rossz akaró, kapunk egy halvány bepillantást a társadalmi rétegek közt tátongó szakadékba, és nagyjából ennyi. A színészi játék a korszaknak és stílusnak megfelelő, bár a gyerek színész jócskán felülmúlta az elvárásaimat. Emlékezetes jelenet kevés van benne, talán csak a kicsit sem odaillő álom jelenet az, melyet ki tudnék emelni az egészből. A későbbi munkái ennél jóval emlékezetesebbekre sikeredtek.

A remastered verzió hibátlan, tűéles képeket kapunk, egy kis vicces kitekintést a jelmezek és a színpadi kellékek világára (mivel hogy pontosan látszódik, milyen vaskos fehér vakolatot kentek a színészek arcára (de nyakára már nem), vagy a díszletek rongálódása milyen trükkökkel lettek megoldva). Egy rövid de megható időutazás, ma már többet nem is kell ennél nyújtania.

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma, családi