Elérkeztünk a A Filmszerész Filmklub  Alfred Hitchcock sorozatának leghíresebb filmjéhez, melynél számítottam rá, hogy tetszeni fog, de meglepődtem azon, hogy mennyire.

1960-as film, mely most 2019-ben is, rettentően izgalmas és feszült. El tudom képzelni, hogy mekkora hatása lehetett akkor a nézőkre, nem véletlenül vált belőle ekkora klasszikus. Bár sosem láttam, mégis ismertem a film teljes történetét hála annak, hogy már vagy fél száz vígjátékban, sorozatban, rajzfilmben feldolgozták már ezt valamilyen formában. És ezzel a hátránnyal került be a többször újranézős kategóriába nálam!

Két, mai szemmel nézve, problematikus területe van csak az alkotásnak. A legszembetűnőbb a verekedős, birkózós jelenetek, itt a koreográfia ma már kicsit máshogy nézne ki, sokkal élettel telibb, akció dúsabb. A másik, a film lezárása. Ma már ez a tudathasadásos személyiség elégé közkedvelt téma, széles körben ismert és felhasznált csavar. Akkoriban, nem hiszem, hogy túlságosan is ismert eszköze lett volna a thrillereknek (talán ha egy-két horror filmnek). Valószínűleg ezért tart a pszichológus egy hosszabb monológot a végén arról, hogy mi is történt, mit láthattunk mi nézők. Ez ma már nagyon szájbarágós, még a ma már megszokott amerikai "mindent meg kell mutatni a hülye nézőnek" film lezárásokhoz képest is.

Ami viszont remekül működik, az ezen kívül minden más. A zene olyan szinten riasztó és hátborzongató, hogy nem csodálom hogy a Cápa és az Alien filmek bőven merítettek belőle ötletet. Sikoly zene! A párbeszédek ismételten remekek (ez eddig minden általam látott Hitchcock filmre igaz), nem csak üres csevegés a két gyilkolászás között. Építik és ruházzák fel a karaktereket és a történetet úgy, hogy egy percre sem válik erőltetetté vagy unalmassá. Ugyan nem egy Tarantino szövegkönyv, de életszerű, megáldva egy sajátos modoros humorral.
A kamera kezelés elsőrangú és ötletes, a díszletek kézzel foghatóak és emlékezetesek. A feszültséget remekül építi a rendező, talán az eddig legborzongatóbb filmje. Amit nem nagyon láttam még tőle, az a néző sokkolása. Az itt gyors és erőszakos jelenetek, bár azért ezek kicsikét veszítettek ma már az erejükből. Csak elképzelni tudom, hogy mekkora sokk lehetett a zuhanyzós jelenet akkoriban, figyelembe véve, hogy kivel és a film melyik pontján történik meg (a zuhanyzós késelés jelenet folytatását még sosem láttam, és meg kell mondanom, azért megborzongtam).

Ami pedig a legjobb volt az egészben, az a színészi játék. Elsősorban Anthony Perkins kell kiemelnem. Amit ez az ember lejátszik, az példa értékű. Sebzett, kicsit együgyű de segítő kész fiatal ember, elnyomott gyermek, mindemellett hol ijesztően agresszív, hol hideg, precíz és céltudatos. No meg van egy apróbb titka, a fordulatnál, amit az emberiség 80%-a úgy is tud, hogy sosem látta.

Értékelem: 9

Műfaja: horror, misztikum, thriller