Egyfajta társadalom kritika, bár nem pont abból a szemszögből, mint amire számítottam a helyszínből adódóan (Párizs egy külvárosának kever rasszú közege). A hangsúly nem a telep (lakónegyed) lakóinak egymásnak feszülése, sokkal inkább a társadalmi rétegek és a rendfenntartó/elnyomó hatalom közti feszültségről szól. Ugyanis egy rendőrségi kihallgatás, mint azt később látni fogjuk, nem rendhagyó módon, túlságosan is elfajul, és az áldozatául esett fiatal kórházba kerül. Erre a hírre tör ki al lázadás aznap éjjel, kocsikat gyújtogatnak, boltokat fosztogatnak, rendőrökre támadnak.. És az este folyamán, az egyik zsaru, elhagyja a fegyverét.

Másnapra a feszültség nem is, de a lázongás kicsit lenyugszik, és a film 3 főszereplője, elindul egy útra, ami igazából egy tipikus tinifilm is lehetne. Bandázás, egy kis fű itt-ott, vonatozás, hőzöngés a belvárosban. Csakhogy az egyikőjüknél, ott a fegyver. És ez a tény, végig baljóslatú sötét felhőként vet árnyékot a nap eseményeire, nem egy vidám lezárás végét előrevetítve.

És ez a hangulat az, ami igazán nézeti a filmet. Mert valljuk be, maga a történet, nem igazán érdekes, a szereplők sem a legszimpatikusabbak. Valószínűleg sejtésünk is van arról, merre tart a film.. De a körítés, az sokkal érdekesebb. A hogyan. Érdekes betekintést kaphatunk eme "zárt" világ kettősségéről, a bűnözésről, a drogokról, miközben láthatjuk a menekülési lehetőségeket, a táncot, a zenét, a sportot. A film fekete fehér világa remekül illik a külvárosi nyomorhoz, ahol a fiataloknak (jó, egy kicsit túldramatizálva) nincs sok esélyük a kitörésre. Pedig, Hubert szemszögéből láthatjuk, hogy próbálkoznak, csak az élet valahogy mindig visszahúzza őket.

Kicsit tartottam tőle, mert olvastam, hogy miről szól, de jobban lekötött, mint gondoltam volna. 1,5 óra csupán, és az elején erőltettetnek tűnő színjáték ellenére is, egészen megkedvelhetőek lettek a srácok a végére. Vagy legalábbis, kicsit jobban megérthetőek.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma

Valahogy mindig is elkerültem a Rockyt, talán mert túl sok részletet láttam a gagyinak tűnő folytatásaiból (3. és 4. részéből). Szóval kapóra jön ez a top250-es móka, ráadásul most elégé szar kint is az élet, és a jelenlegi munkahelyzetem is, így egy kis motivációs alapmű, pont jó választásnak tűnt. Így bepótolva, kicsit sajnálom, hogy nem fiatalabban néztem meg, kicsit naivabb fejjel biztos jobban megfogott volna mint most.

Amerika egy egyszerű fiáról szól a történet. Semmi pénzért klubokban bunyózik, napközben pedig egy piti kis uzsorás behajtó embereként járja az utcákat. Barátai igazán nincsenek, egyedül lakik pár ékszerteknőc társaságában. Egyedüli kikapcsolódása és vágya az állatkereskedésben dolgozó félénk és visszahúzódó leányzó, Adrian. Szépen folydogál a bevándorló negyedbeli élet előre, mígnem egy nagyágyú profi boxoló úgy nem dönt (kényszerű okokból), hogy egy helyi kis senkinek nyújt egy életre szóló lehetőséget, kiállhat vele szemben a ringben egy bajnoki mérkőzésen.

A film messzemenőleg romantikus. Ebben a világban még az uzsorás is jó fej, és a nép kicsiny hőse, éjjel a kislányok erényét védi, nappal pedig "Amerika a lehetőségek hazájának" ékes példaképe. Üzenete is van, arról hogy legyél jobb, hogy a szerelem és a helytállás a fontos az életben, nem feltétlen a totális győzelem és a külsőségek. Gondolom a film vége sem spoiler már senkinek, de nem az a fontos, ki nyeri meg a meccset, hanem hogy a főhős beteljesítette e saját céljait.

A verekedések régiesek, ennyi luftot én még sosem láttam. Egy kis darált marhahús püffölés hang elkelt volna a látszat kedvéért. Bár tegyük hozzá, hogy a kamera kezelés kiemelkedő volt, lehet akkoriban, kisebb felbontásban azért jobban hatottak a verekedős részek is. A felkészülési jelenetekben amúgy látszódott, hogy Sylvester Stallone rendesen oda tette magát, megdolgozott a pénzéért. És ez igaz a játékára is, szerintem ilyen jól játszani őt, én még sosem láttam.

Minden említett hibája vagy sajátossága ellenére (vagy mellette), ennek a filmnek lelke van, és jobb szó híján, tényleg nézeti magát. Így ha talán túl későn is, de kicsit sem bántam meg a megnézését.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, sportfilm

Ezerszer jobb Predator film volt, mint a 2018-as tényleges Predator film :)

Viccet és spoilert félre téve (mert sem a cím, sem a trailer nem árul zsákbamacskát), a történet a régi "szörnyes" filmek modern kori megidézése. Ugyan remekül bánik a feszültség fokozó eszközeivel (a kamera mozgás, a lassú történet vezetés, színészi játék, zene), de egy másodpercre sem hagy kétséget afelől, hogy valójában mi is történik itt. Talán ez az egyik legnagyobb gondja, nekem sokkal jobban bejön az a stílus, ahol eljátszik a film az ember agyával, és megpróbálja megtéveszteni, kétségek között tartani.

A másik problémám az a halom klisé, amivel tömve van a film. Annyira tipikus jelenetek vannak, hogy percekre előre tudod, mi és hogyan fog történni. A "nagy" csavar sem hiszem, hogy túl sok embert meg fog lepni (bár a mozi közönség (megjegyzem, fele tajparaszt volt ismét) nagy része, meglepetten kiáltott fel). A karakterek reakciói, döntései sokszor illogikusak, alap horror forgatókönyv hülyeségek (mert hát el kell vinni a szereplőket a konfliktusig, lehetőleg a legegyszerűbb és leggyorsabb módon).

Mindezek ellenére is, ez egy remek szórakozás volt. A kamera használatnak hála, a film felétől a legérdekesebb helyszínek a vásznon a teljesen üres sarkok voltak. Azért ezt így elérni nálam, nem kis munka. Az üldözési és harci jeleneket feszítettek, remek (az Upgrade film hasonló jeleneteit idéző) koreográfiával és fényképezéssel lettek megvalósítva. A színészi játék (a magyar szinkron ellenére is) teljesen rendben volt. És azért volt egy nagyon emlékezetes rész is (az ebédlős jelenet). Sok újdonságot nem fog adni a film, de arra amire szánták, bőven megfelel.

Értékelem: 6

Műfaja: horror, misztikus, sci-fi

Hidegháborús kémfilm, egy ritka béna, mondhatnám, hogy ócska forgatókönyvből. De tényleg, a legtöbb karakter, az események és a párbeszédek annyira vázlat szerűek,mintha csak azért lennének, hogy alibit adhassanak Paul Newmannek egy kis színészet gyakorlásra, és Hitchcocknak egy kis rendezői ujj gyakorlatra.

Mert ez a két dolog, egész jól működik. Minden jeleneten érződik az a mérhetetlen precizitás, ami a rendező mesterre oly jellemző. Elég csak megnézni a buszos üldözős jelenet vetített háttereit, vagy a kis szobákban történő kameramozgást. Minden pontosan úgy zajlik, ahogy azt ő megtervezte. És ez sajnos, egy ilyen forgatókönyv mellett, nagyon ki is tűnik. Túl sokat időzőnk az egyértelmű dolgokon, túlságosan is szájba rágósan tálalja azt, aminek inkább feszültséget kellene sugároznia. És a fordulatok? Csak arra jók, hogy egyik berendezett helyszínről, egy másik kameragyakorlatul szolgáló másik helyszínre helyeződjön át a stáb. Sebaj, Newmant én még nem nagyon láttam (gyermek koromban biztos, de arra már nem emlékszem), kellene tőle még pótolnom pár filmet.

Értékelem: 5

Műfaja: romantikus, thriller

Alfred Hitchcock film, Sean Connery főszereplésében. Hogy a fenébe ne lettem volna rá kíváncsi?
Aztán, vagy a vinnyogó hiénák miatt (komplett mögöttem lévő sor), vagy a tény, hogy a vetítés kezdetén már 20. órája voltam talpon (agyilag zokni állapotban), inkább volt szenvedő a megnézése, sem mint élvezet.

Pedig itt aztán van pár meredek ötlet, ami még manapság is szemöldök felhúzásra késztet, akkoriban pedig... De hát sajnos rosszul öregedett, rengetek sokkoló jelenet inkább kicsit komikus, a színészi játék katasztrofális, a rendezés, Hitchcockhoz méltatlanul összecsapott és sietős (pedig a film nem rövid).

Lehet az is közrejátszott, hogy mostanában rengetek pszichózissal küzdő karakterről láttam filmet, és kicsit beleuntam. A film összes, de tényleg az összes szereplője aberrált vagy kihasználó kapcsolatban áll a másik szereplővel. Az egyszerű féltékenységtől kezdve, a szexuális elfojtás vagy éppen deviancia központi szerep. Sean Connery egy ellentmondásos, hatalom éhes karaktert játszik, aki kénye kedvére játszadozik a lélekben de elméjében is sérült főszereplő nő, Tippi Hedren által "játszott" karakterével. Akinek a múltját szexuális bántalmazás árnyékolja be, és viszonzatlan anyai imádat köti gúzsba. A film nagy részében kettejük, nem éppen hivatalos terápiás kezelése/kínzása szolgáltatja a nézni valót, mindezt lassan, vontatottan, és teátrálisan túljátszva. Lenne egy két érdekesebb karakter, a szexuálisan túlfűtött fogadott lánytestvér például, de velük túl sokat nem kezd a film.

A lezárása sem túl egyszerű, sőt inkább zavarba ejtő, bár szerencsére Tippi Hedren itt már kicsit jobban teljesít. Tudom, hogy inkább lehúztam, mint dicsértem a filmet, de azért egy esélyt én még adnék neki, mert a téma tényleg érdekes, simán lehet, hogy a befogadása csak hangulat függő.

Értékelem: 6 (4 és 7-est is adnék rá egyszerre, legyen felkerekítve)

Műfaja: krimi, dráma, misztikum

Elégé vegyes véleménnyel vagyok az ide átadóval kapcsolatban. Először is, ahogy már a Tippeldében is többször megjegyeztem, a felhozatal erős, és széles réteget érintve választottak, nem csak a "tipikus oscar" filmek kerültek be. Másrészt, idén talán először, visszafogták a "keverjük le a nyertest, amúgy sem érdekel" senkit hozzáállás, és szinte mindenkit engedtek beszélni (szinte, de majd mindjárt írom..). Az énekes betétek látványosak voltak, a show tempója feszes. És, még ha amúgy szinte észrevétlen is maradt, a bemutató szegmensek megpróbálták szemléltetni minden filmnél azt, hogy a kategórián belül, mi volt az, ami figyelmet érdemelt (a jelmeznél a karakterek ruhái, a hangvágásnál azok a jelenetek, amikre fülelni kell, stb). Sőt, tök jó ötlet volt, hogy az original score-t egy zenekar adta elő.

De!

Ezek az apróságok alig 3 másodpercig tartottak, még nekem is nehéz volt mindig kiszúrni azt a részletet, amire figyelni kellett volna. A feszes tempó amúgy is kihatott az egész showra, minden gyorsnak és összecsapottnak tesztett, mintha egy hete kezdték volna csak összetákolni az egésznek a koncepcióját. A lekeverés nélkülözése jól esett, de a végén szó se beszéd, 5:30-ot ütött az óra, és lesötétítették a legjobb film díját átvevő koreai csapatra a színpadot. Műsorvezető nélkül, szórakozni se nagyon volt kin, talán ha 2 felkonferálót, ha ki tudnék emelni. Persze, az is vér ciki, ha Ellen Degeneres pizzát rendel.. vagy behív járókelőket az első sorba jópofiztatni.. vagy szelfizik egyet pár színésszel.. de így meg rohadtul unalmas az egész.

Szerencsére FreddyD blogja http://blogolkodom.blog.hu/ és a kommentező kis csapat valamennyire elvitte a hátán az eseményt, de csak ezért fent maradni, lehet kár volt.

Na de akkor a méltán megérdemelt díjakról:

A jelmagyarázatom alul is megtalálható: szE = szerintem nyerni fog (a tippem), * = akit én szeretnék nyerni látni.

kiemelt = aki nyerte a díjat

Ha már Joker ismétlést tartottam, gondoltam bepótlom eme remekművet is, ha már ott megígértem magamnak (amúgy is rég óta szerepel a watch listemen).

Mindennek előtt, remek kis filmnek tartom, és a maga korában, biztos sokkal jobban hatott. Most, tucat hasonló filmmel később, kicsit megkopottnak tetszik. Tudom, hogy nem a film hibája, de így sokkal nehezebb a helyén kezelni az alkotást.

A központi szereplő egy beteg ember, kinek mániákus rajongása a stand up komédia és önmaga felé, súlyos döntések felé sorolják. Ez viszonylag a film elejétől sejthető, ahol először csak egy kullancsként tapadó rajongóként tűnik fel. Lekoptathatatlan, hajthatatlan, ha nem is pokollá, de kényelmetlenné téve rajongásának tárgyát körbevett emberek életét. Egyre többször látjuk fantáziálni arról, hogy egy műsör házigazdája, hírességek barátja, és lassan rájövünk, hogy egy igazán narcisztikus személyiség belső észjárásáról kapunk itt képet. Annyira behazudja magának a képzelgéseit, hogy sokszor azokat megtörtént eseményként könyveli el.

Lehet kicsit kisarkítom, de a mélyén én ezt látom. Kényelmetlen nézni a filmet, és ezek a képzelgések kicsit túl sokszor, túl vontatottan jelennek meg. Kapunk némi betekintést arról, hogy szeretné látni önmagát, és következtethetünk arra, hogy milyennek ítéli meg a környezete valójában, de mindezt (igaz, sokkal hatásvadászabb módon) a Joker szerintem jobban tette.

Aztán fordul a film, és megtörténik a vége felé az esemény. Onnantól kicsit pörgősebb, feszesebb lesz a film. És amikor megtörténik az az előadás, megtudhatjuk, milyen mélyen sérült ez az ember, és hogy nincs más vágya, csak az, hogy felfigyeljenek rá.

Maradandó film volt, remek főszereplővel és jó rendezéssel. Számomra azt a pluszt mégsem adta meg, amire számítottam. Bár azt azért, meg kell adni neki, hogy ennek a filmnek is nagyon jól áll, a valós helyszínek, az utcán forgatás (néha annyira, hogy látni a nem statiszta, járókelők meglepődését is).

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, krimi, dráma

(2021 review: úgy látom, nagyon nem ment nekem itt a fogalmazás, ha nem emlékeznék a filmre és az élményeimre, ötletem sem lenne, hogy az első felében mi a fenéről is írok ...)

Lényegében egy színpadi darab (nem egy helyszínes), két remek színész tálalásában. Egyik jelenet követi a másikat, igazi átvezetés, filmes történetvezetés nélkül, ahol annyi történik csak, hogy hol a két főszereplő beszélget, hol egy rakat másik ember. Rengetek a felesleges, időhúzó rész, és a 3 ügyvéden kívül, minden más szereplő vagy idegesítő vagy teljesen felesleges. A történet egy házasság végét mutatja be, amelyben az egyik házastárs úgy érzi, csak úgy tudja a jogát érvényesíteni, ha ügyvédhez fordul. Végül is igaza lesz, cserébe rengetek mocskolódást és a valószínűségét a másik fél életének romba döntését sikerül ezzel megidéznie.

Volt pár kiemelhetőbb jelenet benne, mint mikor az ügyvédek beszélgetnek a házastársak helyett (és közben a két főszereplő arcjátéka), vagy a veszekedés és főleg annak kifutása. Nem lesz jó hangulatod a filmtől. Azt meg kell adni neki, hogy az érzelmeket nagyon erőteljesen át tudja adni. Ennek egyetlen oka van, a színészi játék (az említett karakterek esetében), ami tényleg kimagasló, de ennél többet, számomra nem tudott nyújtani a film.

Értékelem: 6

Műfaja: komédia, dráma, romantikus

Koreában, egy lepukkant környék, alagsori lakásban, szegénységben tengődő családnál járunk. Arra nem kapunk választ, hogy jutottak el odáig, hogy pizzadoboz hajtogatásból keresik meg a betevő falatot, csótányok között, még a wifit is a szomszédtól lopva, de azt látjuk, hogy mostani állapotukban csak az ügyeskedés révén képesek arra, hogy kitörjenek jelen körülményeik közül. A két gyerek közül az egyik kap egy lehetőséget, hogy angol tanárnak álljon egy gazdag háznál, ahova hamarosan az egész család befurakszik. Csalással, ármánykodással kifúrják a már ott dolgozókat, hogy aztán egymást szépen lassan beprotezsálják gyereknevelőnek, házvezetőnek és sofőr mindenesnek, természetesen a családi kapcsolatukat elrejtve a befogadók elől. Módszereik pofátlanok és teljesen hidegen hagyják őket a többiek sorsa, nem is meglepő, hogy elég gyorsan, bajba is kerülnek (elégé izgalmas és meglepő körülmények között).

Ami nagyon tetszett, az egyrészt a környezet. Nagyot dobott a filmen ez a kis koreai város szeglet, ahol játszódik. Nem járunk be túl nagy teret, de amit igen, az autentikus és érdekes. A kamerakezelés és fényképezés elsőrangú, a színészek hihetőek és kevésbé harsányak, mint amit egy ázsiai filmtől várna az ember (talán csak a csavarban érintettek kivételek). A hangulat elég vegyes, egyszerre vígjáték, dráma, heiszt film, de van benne horror(os) jelent. A forgatókönyv is egyszerre nyugatias és ázsiai, és nagyon sok helyen idézi a korábban látott A szobalány című filmet.

Értékelem: 8

Műfaja: komédia, krimi, dráma

Egy, a régi mozik filmjéért rajongó rendező meséje egy korszakról, rengetek valós esemény és személy felhasználásával.

Tarantino mozi, egy olyas féle, amiben olyan, hogy történet, nem igazán létezik. Sokkal inkább egy hangulat film, megpróbál egyfajta életérzést átadni annak, akit érdekel. Biztos vagyok benne, hogy többen gyűlölik, mint szeretik. Engem, valamiért, mégis megfogott. Nem rövid, és tényleg kevés minden történik benne, de ez a csillogó letűnt korszak, és a benne tébláboló karakterek, átbillentettek egy olyan hangulatba, amit szeretek. A vége pedig.. na azt teljesen elborultra sikeredett.

A zenék nem hagytak túl mély nyomot bennem, bár lehet hogy sokkal inkább a plakátokra, reklámokra figyeltem. No meg Margot Robbiera. Belőle sokkal többet is elnéztem még volna, bár sejtem, miért volt csak ennyi a szerepe. Imádni való kis egyszerű tündérnek van bemutatva, és a legtöbben, tudjuk mi lett szegény sorsa. Akik több szerepet kaptak, az Leonardo DiCaprio és Brad Pitt. Igaz, ők is inkább haknizni jött csak be, amit szemlátomást rendkívül élveztek. Pitt szerepét sem kicsinylem, de talán DiCaprio kapott erősebb, vagy legalábbis látványosabb szerepet. Mindkettő kisujjból kijátszotta, úgy, hogy egy másodpercre sem hittem el, hogy ők nem az a két karakter, hanem csak színészek. Megvolt a flow.

A kamera kezelés kellemes, a szövegkönyv nem túl acélos. A hangulat, az pedig 60-70es évek, Amerika.

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma

Teljesen tipikus sport film, azok minden sablonjával együtt. A szembenézés a lehetetlennel, aztán annak legyőzése, a folyton áskálódó és hátba szúrogató csapattag/manager, a senki nem hisz benne, de ő az egyetlen aki meg tudja csinálni főszereplő, és az érzelmesen nézegető mellék szereplők.

Christian Bale játéka jócskán kiemelkedik a többiek közül, ismét sikerült teljesen új emberré átlényegülnie (az belefogyni az igazi Ken Miles testsúlyába). A rendező magabiztos kezekkel rakta le a kötelezőt, végig lekötött és szórakoztatott a film. A 7000res fordulat a Nascaron és természetesen az utolsó nagy versenyszám izgalmas volt. Betekintést igazából sem a versenyre felkészülésbe, sem a verseny kocsi kialakításába nem kaptunk, inkább karakter központú filmről beszélünk.

Ami meglepett, a verseny és a film lezárása. Nem ajánlom a wikit elolvasni a film előtt, így okozhat esetleg meglepetést. Ferrari fanok nyugodtan kihagyhatják, ha csak a cím miatt nézték ki. Ez Ford film, csak róluk szól. Egyszeri élvezetnek pont jó volt.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, életrajzi, dráma

Remek szatirikus, abszurd vígjáték, egy olyan témáról, ami azért elég necces (és nehéz) viccesen tálalni. A második világháború végnapjai, egy náci eszmét vakon követő kisfiú szemében (akinek nem mellesleg Hitler a képzeletbeli barátja). Központi témája a holokauszt, és bizony vannak benne súlyos pillanatok. És mégis, tud optimista, életteli, eleven és színes maradni, úgy, hogy minden percében megtalálható ezen sötét napok tragédiája.

A főszereplő remekül áll a film stílusához, a felnőtt téma ellenére is tud gyermek maradni, és a kicsit (direkt) túljátszott, harsány karaktere ellenére is, egy percre sem lett idegesítő vagy valószerűtlen. De a mellék szereplők is remekeltek. A karikaturisztikus, rajzfilmkarakteres Hitlert játszó Taika Waititi (amúgy remek humoros túlpörgése) mellett, Scarlett Johansson, Sam Rockwell és Thomasin McKenzie neve mindenképpen kiemelendő. Nekik jóval kevesebb játékidő jutott, és karakterük is sokkal csendesebb, árnyaltabb, de pont ezt volt talán nehezebb is eljátszani. Mindhárman remek munkát végeztek.

Ötletes egyedi stílusú, színes képi világgal és még jobb forgató könyvel rendelkező, nagyon is szerethető alkotás, amit én még bőven néztem volna még egy órán keresztül.

Értékelem: 9

Műfaja: komédia, dráma, háborús

Nekem sikerült minden hírt és trailert elkerülnöm a vetítésig (persze azon kívül, hogy díjesőbe fürdették és mindenhol imádják). Így egy kicsit másra is számítottam. Grandiózus, látványos, feszült háborús pokoljárásról, test vagy legalábbis lövész árok közeli összecsapásokról, stb. Egyfajta első világháborús körképről. Nem teljesen azt kaptam, és nem is nagyon bántam.

Ez lesarkítva a Dunkirk, időrendben, hide-and-seek tálalásban. Bár fele annyira sem feszült, mint az (ami ugyan nem volt a szívem csücske, de a hangulatot meg kell adni neki), de ugyan úgy nagyon nagyon ember közeli történet (úgy értve, hogy az emberi sorsokra koncentrál). A kamera végig a főszereplőkön van, és a történet, a hadszíntér, csak a háttérben bontakozik ki. Egy légi csata kibontakozik a karakterek válla felett, futás közben távolodik a kamera, és látjuk a vesztükbe rohanó katonákat, stb. És a legnagyobb erénye, hogy levisz minket a lövészárkok legmélyére. Konkrétan várom, hogy megjelenjen hordozható formátumban, mert van mit nézni egy két álló képen is (a lövészárok részleteit, a felfűzött drótokat, a leszorult katonák rejtett zugait, a rögtönzött létrákat az oldalán, a különféle rangú katonák ruházatának legapróbb kis sajátosságait, stb). A díszletek, elsőrangúak, és részletesek.

Ami még kifogástalan, az a technika, főleg a kameramunka és a vágás. Nyílt vágás, 1 db van az egész film során (és az is egy ájulásként elsötétítésnek "álcázva", minden más vágás nagyon szépen elrejtve). Tehát olyan, mintha a szereplő 2 óráját, teljesen vágatlanul néznénk végig, úgy, hogy közben a kamera (és vele együtt a néző) lemegy velük a sárba, a habzó tajtékos folyóba, a hullák, a romok közé, a szűk és túlzsúfolt árkokba a tömegbe passzírozza előre magát a karaktereink nyomában. Egyszerűen zseniális. Ezért minden díjat oda, a The Revenant elbújhat mögötte (pedig annak is ez az aspektusa volt a legjobb). Zsigeri és kézzel fogható a küzdelem, hogy eljussunk a főszereplőkkel A-ból B-be.

Mert a történet az ennyi. El kell jutni az egyik frontvonalról a másikra. Mindezt két embernek, teljesen magukra hagyva, szembe az elpusztított, rommá lőtt pusztaságon át (ahol minden bokorban megbújhat egy mesterlövész), át az ellenség által megszállás alatt tartott romvároson keresztül. Lövést a szereplők részéről talán 5 db esetben ha látunk, inkább a folyamatos előrehaladás, a veszély elkerülése a cél. Pont ezért, kicsit lassú a film. A főszereplőkkel túlságosan nem tudunk azonosulni, kifejtve sem ők, sem a környezet nincs igazán. Annyit tudunk, hogy ha nem érünk oda, 1600 ember élete elvész. Ez elég mozgatórúgó a karaktereknek, de ennyi. A forgatókönyv, talán itt nem a legerősebb.

Mozi nézésre ajánlom, bár aki a technikai részét nem imádja, annak lehet egy kicsit fárasztó lesz.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, háborús

A pontjai alapján, én nem értem a filmet. Számomra ez csak a rendező/író maszturbálása a filmszalagra, valamely drogos rémálmának a megfilmesítése. Már akkor a pokol tornácán pihen a film, mikor még a bosszút kiváltó gyilkosság meg sem történik. Szürreális képi világ, groteszk karakterek, vállalhatatlan párbeszédek. Értelmetlen vérben tocsogás a lila-kék-piros színbe lüktető erdőben.

Egyedül ez a széthányt látvány világ az, ami kicsikét is le tudott kötni ezalatt a kétszer egy óra alatt.

Értékelem: 3

Műfaja: akció, fantázia, horror

Sokkal jobban követte a könyvet, mint az első rész, de fele annyira sem működött. Az előző etapot eladta a 80-as évek hangulat és a young-adult jelleg. Itt visszatérnek a régi szereplők is sokszor (megemlékezés jelenetekben), de elsősorban a felnőttek szembenézése önmagukkal és múltjukkal lenne az, aminek tovább kéne vinnie a történetet, de ahogy a könyvben, úgy ebben a filmben sincs ez jól megvalósítva.

Minden karakter kap egy darab félelem módosítót, amit a film egy pontján eltűntet, aztán kész. Karakterek közti kapcsolódásra sincs igazán példa, talán Richie története az, ami kicsikét emberközelibb és megérhetőbb lett. Horrorként egyszerűen értelmezhetetlen a film, túl sok a szembántóan gagyi animáció és a vicceskedő jelenetek (pop zenére hányó zombi, rossz pillanatokban használt pop kulturális utalások, ciki beszólogatások). Tény, hogy gore szempontból jóval bátrabb volt, mint az elődje (a levágott fejből kibukkanó rovar lábak, a süti átváltozások, egy-két megelevenedő hulla, stb), de azt a rengetek cgi-t néha praktikus effektekkel ijesztőbbre is meg lehetett volna valósítani.

Ijesztgetős, elborult kaland filmként már jobban működik, és minden hibája ellenére is, engem egy percre sem untatott, pedig több mint két és fél óra a játékidő.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma,fantázia, horror

Idén kicsit kevesebb időt hagynak számomra a filmek pótlására, megnézésére, de úgy, ahogy sikerült azért egy jó részüket megtekintenem (azért akadt még jócskán lemaradásom)

FreddyD idén újra fogja élőben közvetíteni írásban a blogon, és most így (meg mert érdekes a mezőny), én is elgondolkodtam rajta. FreddyD blogja: http://blogolkodom.blog.hu/.

A tippeket a tavalyihoz hasonlóan, most is külön jelölöm, folyamatosan az átadó napjáig frissítve eme posztot.

A jelmagyarázatom alul is megtalálható: szE = szerintem nyerni fog (a tippem), * = akit én szeretnék nyerni látni.

Lentebb a teljes lista:

Már többször megemlítettem, hogy ezek a filmek 60 évesek. De hogy ez mit is jelent, itt tudatosult igazán bennem. A főszereplő, Tippi Hedren, Melanie Griffith édesanyja. Tehát a főszereplő lánya, ma 3szor annyi idős, mint ahány éves Tippi volt, a film forgatásakor (és aki már a 90. életévét tölti be 5 nap múlva.). És hogy mennyit öregedett a film. Nos, elégé sokat.

Amíg a Hátsó Ablak és főleg a Psycho teljesen megállja ma is a helyét, ezzel a filmmel már voltak problémáim. Nem is az odavetített madarak volt a legnagyobb bajom, mert egyrészt ezen én könnyen túl tudom tenni magam, másrészt annyi élő (és döglött) madárral dolgoztak, hogy ez csak ritkán zavaró. Sokkal jobban zavart itt a színészi játék és a szövegkönyv, mely a korábbi Hitchcock filmekkel ellentétben, nekem nagyon is idejét múltnak, modorosnak tetszett. Eddig pedig nem ez volt rá jellemző (vagy csak én voltam lebetegedvén kevésbé befogadó állapotban.. nem tudom).

Ettől eltekintve, ez az alkotás is hemzseg zseniális megoldásokkal. Már az alap tézis is teljesen elborult, hogy a madarak (madarak!! .. ide mindenki képzelje el a békésen kotorászó tyúknak a képét) megelégelik az ember térhódítását, és elkezdik visszafoglalni a Földet maguknak. Aztán az ötlet, hogy az egész film során, nincs zene. Egy jelenet van, ahol egy iskolás csoport énekel, és ennek a jelenetnek van talán a legnagyobb súlya. A főhősnő kint ül, háttal a játszótéren. Az iskolából kiszól halkan egy dal, amit a kisiskolások énekelnek. Ezen kívül csak a szél zúg. Aztán leszáll egy holló. Halkan. Az ártatlan dalocska tovább szól, és közben megjelenik még egy, majd még egy, majd még egy. Gyülekeznek.

A rendező ebben, és még rengetek jelenetben, hatásosan építi fel a rá oly jellemző feszültséget, sokszor olyan csendben, hogy a moziban egy tű leejtése fülsüketítő zajnak tűnne (és a Filmszerész Filmklubnak  hála, érdeklő közönség volt, akik nem csámcsogtak és beszéltek közben, hanem ráfeszültek a filmre). És mikor a támadás elindul, a madarak sívitása tényleg fülsüketítőnek, és ami a legfontosabb, ijesztőnek tűnik. Még akkor is, ha "csak" madarakról beszélünk.

Pont ezért, akár jó is lehetett volna, de az az igazság, hogy emellett rendkívül túlnyújtott és unalmas volt számomra. A főszereplők kicsit sem voltak szimpatikusak, így a civódásuk se nagyon kötött le, inkább a "haladjunk már" érzés uralkodott rajtam. A madaras jelenetek feszültek és izgalmasak voltak, a záró jelenet pedig kifejezetten nyugtalanító. Élvezni élveztem, de láttam tőle már sokkal jobb filmet is.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma,horror, misztikum

Azon kevés ázsiai filmek nagy része, amit láttam, idegesítően lekezelően bánt a női mellék karakterekkel, és banálisan a szerelmi szálakkal. Mennyire tudják ezt árnyalni akkor, ha a főszereplők nők?

Koreai film, java részt koreai (és hongkongi) szereplőkkel és rendezővel, angol írónő regénye alapján. Az alapanyagból remek forgatókönyv született, amit még remekebb rendezés tette fel a top250es listára. A fényképezés első rangú, a színészek sokkal visszafogottabbak, mint ahogy azt vártam. A szoftpornó jelenetek egész visszafogott mennyiségben jelentkeznek, és sokkal inkább a karakterek közt kialakuló viszonyokra és a történetben elrejtett nem is egy csavarra fókuszált a készítő csapat. Mindegyik karakternek, még a perverz öregnek is van egy karakter fejlődése, ami nem is igazán fejlődést, sokkal inkább a történet jobban kibontása során való megismerését jelenti.

A történet egyfajta heist-filmes történet, mely sokkal inkább a cselszövésre sem mint a tényleges "rablásra" épít. Három felvonásból áll, amiből kettő a már ismerni vélt történet több szemszögből való bemutatását, míg a harmadik a lezárását mutatja be. Nem sokat vártam a filmtől, de jóval többet kaptam.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, romantika, thriller

Így érzésre, remek egy filmes év áll a hátam mögött, pedig olyan túl sok filmet nem is láttam, és még bőven van elmaradásom. Mindenesetre, így írás közben,összeszedem, miket is láttam, jó lesz ez még későbbre, majd ha a jövő évet össze akarom hasonlítani a mostanival.

Szóval, összesen 51 bejegyzés tettem ezen az oldalon. Ebből 4 db volt, ami nem egy konkrét filmmel, hanem IMDb listával, Oscar díjjal vagy a Miskolci film fesztivállal foglalkozott.

Mivel én hajlamos vagyok napokkal de akár hetekkel is a film megnézése után írni, vagy egyáltalán nem is írni egy két darabról, így nem teljesen reprezentatív a blogom a megtekintett filmek listájához. Az IMDb-t segítségül hívva, 40 film került csak terítékre ebben az évben (meg emlékeim szerint kb 6 ismétlésem volt, ami nem került sehol sem rögzítésre).

A kedvenc filmjeim az évből (zárójelben az általam kapott pontszáma)

5.: Avengers: Endgame (7)

4.: Us (7)

3.: The Lighthouse (8)

2.: Monos (9)

1.: Joker (9)

A jó érzés viszont nem csak ezektől a filmektől származik. Ugyanis az ebben az évben megnézett filmjeim nagyobbik része, nem is ebből az évből való volt, hanem egy korábbi elmaradásom pótlásai. Ha ezeket is figyelembe veszem, akkor az én saját évemnek az értékelése kicsit máshogy nézz ki:

7.: A Star Is Born (8)

6.: Spider-Man: Into the Spider-Verse (8)

5.: Rear Window (8)

4.: The Lighthouse

3.: Psycho (9)

2.: Monos

1.: Joker

Az ijesztő, hogy emellett összeszedtem azokat a filmeket, amik ebben az évben jelentek meg, és én kihagytam. Ők egy része, a jövő évemet fogják valószínűleg feljebb emelni, pedig lehet, van olyan ami benne lenne az idei top-ban:

Marriage Story
Doctor Sleep
Gisaengchung (Élősködők)
The Two Popes
Once Upon a Time... in Hollywood
Toy Story 4
Ford v Ferrari 

Azért bőven akadt kevésbé jó alkotás is. 2019-es filmekből az alábbiak azok, amelyektől sajnálom a rájuk szánt időmet:

Szellemvárosi antológia (3)

Dark Phoenix (5)

És a nem idei, de idén megtekintett kevésbé bejövös filmek:

Ant-Man and the Wasp (3)

UFO (4)

Incredibles 2 (5)

The Man Who Knew Too Much (5)

Sorozatban kicsit jobban állok, játékok területén rosszabbul, de mindenre nem is lehet időm. Aminek kifejezetten örültem, az a Filmszerész filmklub segítségével megtekintett Hitchcock filmek, és a remek hangulatú Miskolci filmfesztivál azon két napja, amit eltöltenem ott sikerült.

És amit jövőre várok, az egyrészt, ugyan ezen filmklub és fesztivál, másrészt, mert a jövő év a Dűne éve (vége a film miatt, egésze mert a teljes sorozatot újra olvasom). Ha nem rontják el, nekem az a december 18 egy népünnepély lesz, kevés könyv sorozatért vagyok oda annyira, mint Frank Herbert univerzumáért. No meg, még most jön csak az IMDb top250 legjava.

Értékelem: 7

IMDb user

Műfaja: évösszesítés

Ahogy az előző résszel is, úgy ezzel is bajban vagyok, nem állt még bennem sem össze a kép, hogy mit is kezdjek ezzel az izével. Szóval csak röviden.

Mint gyerekkorom egyik kedvenc világának megfilmesítése, gyenge. Mint a saga lezárása, nettó hazugság. Mint film, látványos, de botrányosan rosszul megírt. A szövegkönyv, az úgy nem létezik, ami megmaradt, azt bár inkább ne adták volna a karakterek szájába. A forgatókönyv tiszta káosz. A dramaturgia pedig gyerekes.

Mégis, annyira leadtam minden elvárásomat, annyira lemondóan ültem be a filmre, hogy végül mégis úgy jöttem ki, hogy a facepalmok sorozata között is, egész jól szórakoztam. A főgonosz (nem nevezem nevén, bár a trailer már rég lelőtte a poént) megjelenítése, az első 10 perc, horrorisztikus volt. Nagyjából így képzelném el az ősi gonosz bemutatását és felbukkanását egy ilyen eposzban. Az erő köré szőtt misztikumra is ráerősítettek, nagyon tetszett a korábbi földhöz ragadt megoldás is, de a mostani rejtélyes és megmagyarázhatatlan jelenetek is remekül mutattak a vásznon. Látványos volt, az összecsapások végre úgy néztek ki, mintha a játékokból léptek volna elő.

A többi ordas hülyeség felett szemet tudtam hunyni, szerintem eleresztettem már az egészet, megmaradt sima popcorn mozinak, annak pont jó volt.

Igaz, némi felvezetés nem ártott volna ehhez a lezáráshoz, vagy legalább az előző részben felborított világkép folytatását vártam volna, nem egy gyáva visszanyúlást az eredeti részek felé, de hát a pénz beszél, a rajongó csak másodlagos.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, fantasztikus, kalandfilm

78 kameraállás, 52 vágás. 3 perc jelenet, ami kitörölhetetlen részévé vált a popkultúrának, és az is ismeri, aki a filmet (Psycho) még sosem látta. Erőszakos jelenet, mely nézése közben, még anno pár hete, 2019-ben is, beleborzongtam, úgy, hogy valójában az a kés, csak egyetlen egyszer ér a testhez (bár tény, ehhez az érzéshez egyrészt kellett az, hogy nézzem a filmet, az elejétől kezdve, és sokat hozzátett a jelenet folytatása is)

A dokumentum film 90 percben vesézi ki a film ezen részletét, a hozzá köthető foreshadowing (mi erre a jó magyar szó? sejtető?) jelenetek bemutatásával, a megjelenő szimbolikák értelmezésével, pár híresebb színész, rendező és zeneszerző kíséretével. Nem lett túlmagyarázott, és kapunk néhány érdekes tényt, ami nem biztos, hogy mindenki ismert.

Értékelem: 6

Műfaja: dokumentumfilm

Elérkeztünk a A Filmszerész Filmklub  Alfred Hitchcock sorozatának leghíresebb filmjéhez, melynél számítottam rá, hogy tetszeni fog, de meglepődtem azon, hogy mennyire.

1960-as film, mely most 2019-ben is, rettentően izgalmas és feszült. El tudom képzelni, hogy mekkora hatása lehetett akkor a nézőkre, nem véletlenül vált belőle ekkora klasszikus. Bár sosem láttam, mégis ismertem a film teljes történetét hála annak, hogy már vagy fél száz vígjátékban, sorozatban, rajzfilmben feldolgozták már ezt valamilyen formában. És ezzel a hátránnyal került be a többször újranézős kategóriába nálam!

Két, mai szemmel nézve, problematikus területe van csak az alkotásnak. A legszembetűnőbb a verekedős, birkózós jelenetek, itt a koreográfia ma már kicsit máshogy nézne ki, sokkal élettel telibb, akció dúsabb. A másik, a film lezárása. Ma már ez a tudathasadásos személyiség elégé közkedvelt téma, széles körben ismert és felhasznált csavar. Akkoriban, nem hiszem, hogy túlságosan is ismert eszköze lett volna a thrillereknek (talán ha egy-két horror filmnek). Valószínűleg ezért tart a pszichológus egy hosszabb monológot a végén arról, hogy mi is történt, mit láthattunk mi nézők. Ez ma már nagyon szájbarágós, még a ma már megszokott amerikai "mindent meg kell mutatni a hülye nézőnek" film lezárásokhoz képest is.

Ami viszont remekül működik, az ezen kívül minden más. A zene olyan szinten riasztó és hátborzongató, hogy nem csodálom hogy a Cápa és az Alien filmek bőven merítettek belőle ötletet. Sikoly zene! A párbeszédek ismételten remekek (ez eddig minden általam látott Hitchcock filmre igaz), nem csak üres csevegés a két gyilkolászás között. Építik és ruházzák fel a karaktereket és a történetet úgy, hogy egy percre sem válik erőltetetté vagy unalmassá. Ugyan nem egy Tarantino szövegkönyv, de életszerű, megáldva egy sajátos modoros humorral.
A kamera kezelés elsőrangú és ötletes, a díszletek kézzel foghatóak és emlékezetesek. A feszültséget remekül építi a rendező, talán az eddig legborzongatóbb filmje. Amit nem nagyon láttam még tőle, az a néző sokkolása. Az itt gyors és erőszakos jelenetek, bár azért ezek kicsikét veszítettek ma már az erejükből. Csak elképzelni tudom, hogy mekkora sokk lehetett a zuhanyzós jelenet akkoriban, figyelembe véve, hogy kivel és a film melyik pontján történik meg (a zuhanyzós késelés jelenet folytatását még sosem láttam, és meg kell mondanom, azért megborzongtam).

Ami pedig a legjobb volt az egészben, az a színészi játék. Elsősorban Anthony Perkins kell kiemelnem. Amit ez az ember lejátszik, az példa értékű. Sebzett, kicsit együgyű de segítő kész fiatal ember, elnyomott gyermek, mindemellett hol ijesztően agresszív, hol hideg, precíz és céltudatos. No meg van egy apróbb titka, a fordulatnál, amit az emberiség 80%-a úgy is tud, hogy sosem látta.

Értékelem: 9

Műfaja: horror, misztikum, thriller

Most vettem észre, hogy a második csoport animéjét elfelejtettem a blogra feltölteni. Még az Alien-ek előtt sort kerítettem rá pedig.

1988. Egy fényes villanás, és Tokió megsemmisül. Csak egy hatalmas kráter marad utána. 31 évvel később, a harmadik világháború vége után, a romokon újjá épült Neo Tokióban nem túl fényes a helyzet. A társadalmi rend kezd szétesni, az utcát motoros bandák járják, az utcákat mocsok borítja. Terrorista szervek napi szinten robbantgatják fel a kormány épületeket, és a pusztulás közepette egy új vallási szekta üti el a fejét. Akira-t várják, ki tűzzel tisztítja meg a város, mely hamvain új élet sarjad.

Mi nézők az egyik motoros banda szemszögén keresztül csatlakozunk be a történetbe. Pitiáner alakok, akiket csak az utcai menőzés és a bandák közti erőfitogtatás éltet. Az egyik összecsapás során azonban valami furcsa élőlénybe botlanak, aki szemlátomást a hatalom emberei elől menekül. Apró gyermek testű, de vén arcú lény, akinek természetfeletti hatalma van. A találkozás eredménye egy kisebb robbanás, ami során a banda egyik tagja megsérül. Őt és a lényt a kormány emberei magukkal cipelik, a többieket fogságba küldik. Innen lényegében két, később három szálon látjuk az eseményeket. Egyrészt a bandatagok próbálják kinyomozni, mi történt, hol tartják fogva társukat, másrészt láthatjuk a város felett uralkodó réteget, és betekintést nyerhetünk azok kísérletébe.

A többit nem lőném le, a történések igazából túl sok meglepetést nem okoznak, bár a vége az igencsak meglepett.

 

Értékelem: 7

Most lett elegem a sok Indiai filmből. Nem, nem néztem meg őket, de nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ezeknek tényleg itt a helyük. India lakossága 1,339 milliárd. Van egy tippem, hogy a Don Bombay 67 ezer szavazói között, mi a nemzetiségi eloszlás (arról nem is beszélve, hogy legnagyobb százalékban az europai filmnél a valós 8 pontra szavaztak a legtöbben, addig az indiai filmeknél szinte mindenhol a 10 pontos (néha 9) a legmagasabb százalék.. kicsit elfogultnak érzem).

Így hát a mostani 5-ösből, kettő számításba vehető alkotás maradt számomra. Meg is nézem legalább mindkettőt. A mese jó lesz kikapcsolódásnak (meg legalább a Sundance kölyök kihagyásom után, adózok egyet William Goldman oltárán is), az erotikus thriller pedig talán kicsit jobban árnyalja majd a korábbi ázsiai filmeknél már említett férfi-női viszony iszonytatóan felszínes megjelenítését.

És akkor a filmről! "Vívás, harc, kínzás, bosszú, óriások, szörnyek, üldözések, menekülés, igaz szerelem, csodák!" Bájos kis mesefilmet kaptam, mely sokat kikacsint a felnőtt nézők felé is.

Nem is emlékeztem rá, hogy én ezt gyerekként már láttam, de a kínzós jelentnél, illetve a "Készülj a halálra" mantrára vívott leszámolás, visszahozta az emlékeket - főleg mikor visszanéztem ezeket a jeleneteket magyar szinkronnal is (mondjuk, pont ezek azok a részek, amik nem éppen kisgyereknek valóak).

Nos, arra már nem emlékszem, hogy akkor mennyire tetszett, de most így felnőtt fejjel, nagyon jót szórakoztam rajta. Igazán könnyed kikapcsolódás, remek, sajátos humor, ami főleg helyzet komikumra épül. A körítés is tetszik, a díszletek használata, de még a mellék szereplők játéka is. Talán a körítés votl a legszebb. Amíg az elején teljesen indokolatlannak találtam, később azt vettem észre, hogy a mesét hallgató gyermekkel azonosulva mélyedek egyre jobban bele a történetbe, és kezd érdekelni a szereplők sorsa. Remek megoldás, nem véletlen, hogy eme (valljuk be, azért elégé egyszerű) mesefilmnek, pont a forgató könyvét emelték ki a legtöbb helyen.

Felüdülés volt ez a másfél óra.

Értékelem: 8

Műfaja: családi, kaland, fantasztikum

Az első csoport, amiben még nem láttam semmit. A Mielőtt lemegy a Napra vagyok a legkiváncsibb, igazából nagyjából ez az egy, amiről hallottam is (és jókat). Viszont ez egy triológia egyik darabja, önmagában kevesebb értelme van megnézni. Az első rész, viszont szerepel a listán fentebb, ráadásul abban a csoportban, az a legérdekesebb darab. Így hát ezt a filmet, a másik résszel együtt, majd ott fogom megnézni.

Egy kis után olvasás során, Az öldöklóő angyal mellé tettem le a voksom. Minden kritika amit olvastam, csak ajánlani tudta. A szürrealista vonal, és az egyhelyszínes helyszín, elégé hívogató szavak, és elégé különcnek tünik ahhoz, hogy kiváncsivá tegyen.

A rendező, Luis Buñuel neve elsősorban Salvador Dali és az Andalúziai kutya kapcsán lehet ismerős. Akinek nem, az még véletlenül se nézzen ez utóbbinak utána, hacsak nem erős a gyomra (jó nem ma készült, de akkor sem szép látvány).

Ez a film, egyrészt nem rövidfilm, másrészt inkább a mondanivalóra és csak másodsorban a technikai megvalósításról szól. Kevés helyszínen, a fő játékidő konkrétan egy kicsi szobában játszódik, ahol egy nagyobb csoport ember van összezárva. A látvány, mégis (a maga keretei között) lenyűgöző. Nagyon sok szögből dolgozik, rengetek a kamera mozgás (még ilyen szűk helyen is), és sikerül elérnie, hogy egyes jelenetek (a zongoránál összeülés először és a végén is), felismerhető és megjegyezhető legyen. A színészekkel sem volt sok gondom, kicsit színpadias a játék (szerintem ez a mű is színházba is való), de épp csak kicsit tolják túl, teljesen jól emészthető még mai szemmel is.

A történet és a mondanivaló, az már kicsit más kérdés. Inkább ajánlom a google-t, van elég magyar nyelvű elemzés is róla, ott szépen kibontják a mondanivalót. A lényeg a felütés, ami elég szürreális. Adott egy szoba, aminek tárva nyitva a széles ajtaja, mégsem megy át rajta senki. Mindenki tudja, hogy csak át kell lépni a küszöböt, de mégsem teszi meg. Eltelik egy óra, négy óra, egy nap, egy hét, és mindenki csak toporog, és azt kérdezi.. miért nem megyünk már ki?

A csapat egy rakás arisztokrata. Lenézik az alja népet, önmaguk fényezésével és a szomszéd gazdagéknak való szüntelen udvarlásával töltik idejüket. Még a szobába zárva is, őrzik modorosságukat. Aztán kezd kényelmetlen lenni az összezártság. Lekerülnek a zakók egyesekről, amiért máris kapják a felöltözöttek mély megvetését. Ahogy egyre több ruhadarab lekerül, úgy vedlik le álcájukat is, amelyek mögé rejtőztek, bújnak elő belőlük a valósabb érzelmek, gyűlöletük és lenézésük a másik irányába. Nem zajlik olyan mély gyökeres leállatiasodás, mint amire számítottam, de tény, hogy a túlélés jóval a társadalmi normák elé kerül (párválasztás, élelem és víz keresés, a halottakkal való bánásmód területén). Elégé sokat mondó, hogy az első pánik roham akkor tör ki, mikor kiderül, hogy a szobába zárt pincér (szolga), nem tud kimenni kiskanalakért és a tejes ember (másik alsóbbrendű lény), nem jött el, és nem hozott tejet.

A felütés mellett is rengetek abszurd helyzet van. A szüntelen a másikra mutogatás (te csináld, te menj előre - nem csak a gazdagéknál, hanem az "átlag" embernél is), a csirke lábak, a szekrényben történő dolgok, a medve és a bárányok, vagy az ismétlődő szituációk, elégé kizökkentik a nézőt. Mindenképpen egy érdekes darab, de nem lesz egyszerű legyűrni, bár azért nincs túlcsavarva annyira, hogy ne legyen érthető nagyjából, miről is akar szólni, minek állít görbe tükröt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, fantasztikum