A Cinefest második nap kora délelőttjét meghagytam az első nap pótlásának. Tehát amire ott nem jutottam volna be, arra itt szántam volna időt. Végül is volt egy dokumentum film, amire végül nem voltam kiváncsi, és egy másik, amit a Világítótorony miatt kihagytam, így hát választottam egyet, ami nem volt a listámon, de a felütése alapján érdekesnek igérgezett.
Ez egy dokumentum film, a délszláv háborúba ment és végül ott elhunyt háborús újságíró történetéről, az unokatestvérének képzeletével kiegészítve (talán eredetileg rajzoló lehet a művésznő?). A remélt dokumentarista és oknyomozós megvalósítás mellett, igazából a valóságtól enyhén elrugaszkodó de azon elemek köré megvalósított depresszív köntösbe bújtatott rajzfilmes stílus az uralkodó. Látszik rajta, milyen sokat jelentett ez a rendező számára még kislány korában ez a történet, és hogyan hatott a személyiségére a mai napig.
De nem mondhatjuk azt, hogy egyoldalú filmet kapunk. A rendező élesen szembe állítja a benne élő kislány képzelgését a valósággal. A romantizált rajzolt jeleneteket rendre megtörik a tényleges dokumentum filmes betétek, az interjúk a valós szereplőkkel, melyek olyan képet festenek le, ami sokkal inkább visszataszító és kegyetlenül emberi. Inkább kérdéseket vet fel, és olyan borzalmakra mutat rá, amit lehet én soha nem is akartam tudni vagy látni. Nagyon, nagyon, nagyon nem ajánlott másnak, csak aki tudja mire vállalkozik. Más horrort nézni, és más azt valós fényképeken és videókon viszont látn.
Értékelem: 5
Műfaja: dokumentum, animációs
