A rendező és író (Ari Aster) előző filmje a Hereditary (Örökség), olyan mély hatással volt rám, hogy ott és akkor kijelentettem, a következő filmje azonnal nézős lesz. A moziközönség is annyira beleélte magát a filmbe, olyan jó élmény volt, hogy sajnos most is a moziba nézés mellett döntöttem. Ráadásul a filmnek most volt a premier vetítése, úgy gondoltam, erre tényleg csak az fog ilyenkor beülni, aki tudja nagyjából hogy mire számíthat.

Erre kaptam egy mellkas döngetve, nyál fröcsögve röhögő közönséget, akik azon is sakál torokból röfögtek, ha valaki azt merte mondani a filmben, hogy "Kész az ebéd". Így hát a filmet értékelni nem tudom, mert egy másodpercébe nem tudtam beleélni magam, maximum elmondhatom, nagyjából mit és hogyan láttam.

Az alkotás a Hereditary sajátosságait követve, elsősorban családi (illetve itt párkapcsolati) drámával vegyített szürreális, erősen művész filmes horror. Nagyon furcsa karakterek, betépett (begombázott) látvány világ, állatias, elborult színészi játék. Az biztos, hogy a rendező erősen merítkezett Alejandro Jodorowsky műveiből. Csak azt még megspékelte némi explicit gore jelenettel (magyarán előszeretettel mutogatja az eldeformált holtestek minden fajtáját a képernyőn) egy olyan környezetben, ami majdnem hogy végig, éles, napsütötte fényességben tündököl.

A film 2,5 órás, nehezen befogadható, tényleg inkább művész filmes alkotás, mellyel vagy szemlátomást nem tud mit kezdeni a közönség, (vagy én értettem nagyon csúnyán félre és valójában ez egy vígjáték). Minden esetre senki másnak nem ajánlom, csak annak, aki tudja, hogy mire (és hol) vállalkozik.

Értékelem: közönség

Műfaja: dráma, horror, misztikus