Az egyik első remake-ek egyike, amit Hitchcock jó 20 évvel ennek eredetijének elkészítése után ejtett meg, állítólag azért, hogy kitapasztalja, hogy tudja átültetni saját stílusát a nagy amerikai piac számára.

Amit igazán furcsállok, az, hogy komoly erőfeszítést, nem nagyon láttam benne. A forgatókönyv silány. De tényleg. Pár fontosabb elem, mint karakter vagy a történet egy pillanata, ki lett emelve, a vázlatosnál kicsit jobban ki lett dolgozva, de a kettőt összekötő rész, konkrétan hiányzik, vagy ha nem, akkor gyorsan és egyszerűen le van zavarva.
A rendezés már egy fokkal jobb, de a korábban látott Hátsó ablakhoz képest, jócskán lemaradásban van. A díszlet aprólékossága fel-fel sejlik (pl a templom mögött játszódó cselekmény hátterében az utcán várakozó karakter szerepeltetése), de sokkal több a vetített háttér, mint a tényleges szett. A hangulata hozza magával az angolos, helyzet komikumra építő, inkább szóbeli humort, és előnyére legyen mondva, hogy tud drámai és feszült lenni (az operaház teljes jelenete vagy a külföldi követségen a lépcsőhöz vezető séta). Mégsem alkot maradandót, látványosat, sem túl érdekeset.

A zenét én kevésbé vettem észre, értelem szerűen a Que Sera Sera és az opera betéten kívül, de az észre vehető, hogy a zenének, a ritmusnak fontos kulcs szerepe van nem csak a feszültség keltésben de a megoldásban, lezárásban is (a keretes szerkezet is a zene egy elemére épül rá). A színészek hozták, amit kellett, kiemelni talán a női főszereplőt tudom, aki inkább vezette a történetet, mint a férfi szereplő. A kamera munkába belekötni nem tudok, ha őszinte akarok lenni, talán ez volt az egyetlen hibátlan eleme az alkotásnak.

Öreg film már, és szerintem akkor is túl egyszerű volt. Haragudni azért nem tudok rá, de újra nézni biztos hogy nem fogom.

Értékelem: 5

Műfaja: dráma, thriller