Ha már Joker ismétlést tartottam, gondoltam bepótlom eme remekművet is, ha már ott megígértem magamnak (amúgy is rég óta szerepel a watch listemen).
Mindennek előtt, remek kis filmnek tartom, és a maga korában, biztos sokkal jobban hatott. Most, tucat hasonló filmmel később, kicsit megkopottnak tetszik. Tudom, hogy nem a film hibája, de így sokkal nehezebb a helyén kezelni az alkotást.
A központi szereplő egy beteg ember, kinek mániákus rajongása a stand up komédia és önmaga felé, súlyos döntések felé sorolják. Ez viszonylag a film elejétől sejthető, ahol először csak egy kullancsként tapadó rajongóként tűnik fel. Lekoptathatatlan, hajthatatlan, ha nem is pokollá, de kényelmetlenné téve rajongásának tárgyát körbevett emberek életét. Egyre többször látjuk fantáziálni arról, hogy egy műsör házigazdája, hírességek barátja, és lassan rájövünk, hogy egy igazán narcisztikus személyiség belső észjárásáról kapunk itt képet. Annyira behazudja magának a képzelgéseit, hogy sokszor azokat megtörtént eseményként könyveli el.
Lehet kicsit kisarkítom, de a mélyén én ezt látom. Kényelmetlen nézni a filmet, és ezek a képzelgések kicsit túl sokszor, túl vontatottan jelennek meg. Kapunk némi betekintést arról, hogy szeretné látni önmagát, és következtethetünk arra, hogy milyennek ítéli meg a környezete valójában, de mindezt (igaz, sokkal hatásvadászabb módon) a Joker szerintem jobban tette.
Aztán fordul a film, és megtörténik a vége felé az esemény. Onnantól kicsit pörgősebb, feszesebb lesz a film. És amikor megtörténik az az előadás, megtudhatjuk, milyen mélyen sérült ez az ember, és hogy nincs más vágya, csak az, hogy felfigyeljenek rá.
Maradandó film volt, remek főszereplővel és jó rendezéssel. Számomra azt a pluszt mégsem adta meg, amire számítottam. Bár azt azért, meg kell adni neki, hogy ennek a filmnek is nagyon jól áll, a valós helyszínek, az utcán forgatás (néha annyira, hogy látni a nem statiszta, járókelők meglepődését is).
Értékelem: 7
Műfaja: komédia, krimi, dráma
