Máig kultikus alkotás, egy sokakat megihletett rendezőtől. Nálam a giallo műfaj, teljes egészében kimaradt, így jó előre sejtettem, hogy lesznek problémáim a filmmel, de slashert láttam már, reméltem hogy azért ezen téren lesz némi nézni való.

Igazából nem is bántam meg, hogy láttam. '77-es és olasz keverék stílusú film, így az ijesztegetés, a paráztatás, vagy a slashert idéző zsigerelések, már nem hatják meg a mai nézőt. Engemet sem. Ezen elemek inkább csak érdeklődést váltanak ki. Kicsit feljebb kúszott ma már az az ingerküszöb. De a hangulata, hála a színpadias fényezésnek és a gothikus death metálos filmzenének hála, nagyon megvan. A filmnek hatása van, nincs rá jobb szavam. Olyan, mintha egy szűrtealista rémálmot élnénk át.
Sajnos a színészi játék és a karakter interakciók, dialógusok annyira gyengék és gyerekesek, hogy ebből a hangulatból rendre kirántanak. A kamera kezelésben és vágásban is vannak zavaró tényezők, sokszor a szereplők arca a kép alsó felére van pozicionálva, hagyva a fejtető felett jókora kitöltetlen üres részt. A vége is kicsit összecsapott, mondjuk ott már teljesen kijön a korábban említett rémálom hangulat, főleg az utolsó negyed órában..

A történet nem túl bonyolult, egy rövid boszorkányos gyilkolásos egy helyszínes darab lett vászonra álmodva. Mai szemmel, inkább egyfajta múltidézésnek, múzeumi körsétának felel meg, mint egy másik általam nem rég látott alkotás, az Omen is. A zene és a fény keltette hangulat, annál azért emlékezetesebbé teszi számomra. Már csak filmtörténeti okok miatt is, ajánlom a műfaj modern változatainak rajongói számára.

Értékelem: 7

Műfaja: horror