Imádom ezt az évet. Mindsomar, The Lighthouse, Monos, Joker. Olyan gyomrosokat kapok, hogy csak kapkodom a fejem. Nincs sok már hátra, és erős a gyanúm, hogy számomra az év filmjét sikerült megnézem. Számomra a mozi, ezért és a hasonló filmekért létezik. Az egy dolog hogy látványos, 2019-et írunk, nem ezen fogok meglepődni. De a forgatókönyv, a színészi játék, a zene, a hangulata, a minden részletre kiterjedt rendezése, egyszerűen lélegzet elállító. Nem is olyan rég említettem meg az aprólékos díszlet felépítést és feszültség teremtést (Hitchcock Hátsó Ablak című filmjével kapcsolatban). Nos, ez a film visszaadta ezt a fajta rendezést, mai köntösben. Az utcák, a lépcsőház, az összes helyszín amit bejárunk létezik. Ott van, kézzel fogható. A patkány a hatalmas vászon apró kis sarkában, a grafiti a falon, a kopás az ajtón, a járművek és épületek, a lámpák színei, olyan szinten létező világot tárt elém, hogy a körülöttem ülő közönség ellenére is, teljesen kiragadott a mozi székből, és berántott Gotham városába.
És akkor Joaquin Phoenix mély átalakulásáról és beleéléséről, az őrületét megtámogató sejtelmes és nyugtalanító zenékről még nem is beszéltem. Idén láttam már a vásznon, magukból teljesen kivetkőző színészeket. Nem is sejtettem, hogy láthatok még ehhez felérő (talán túl is szárnyaló) alakítást az évben.
Ettől függetlenül, nem ajánlom mindenkinek, ehhez a filmhez kell egyfajta érettség, egyáltalán hogy felfogd, mit is nézel. Egy ténylegesen megtört, mélységesen beteg ember kórrajzát láthatjuk a filmben. Betegsége létező betegség (PBA) és lassú megőrülése is túlságosan emberközeli. A társadalom peremére szorult és az ott magára hagyott ember képe nagyon is ismerős lehet országunk utcáit járva. De fontosnak tartom kiemelni, hogy a rendező nem menti fel a tettei alól csak azért, mert az ország/város vezetése úgy dönt, nem foglalkozik tovább ezekkel a sérült emberekkel, vagy mert a nevelő apja, a munkatársak, környezetében lévő embertársak bántják, verik, kiröhögik, leköpik őt. Bemutat egy tragikus és végzetes utat, rámutat a társadalmi háló gyengeségére. A rendező Todd Phillips nem titkolt célja, hogy beszélgetéseket, vitákat gerjesszen a témáról. És ezzel a hozzáállással szakad el nagyon durván a megszokott és kevésbé megszokott (sötét lovag, watchman) képregény filmektől. A Másnaposok rendezője!! Nem hiszem el.
Annyit még gyorsan megjegyeznék, hogy a kórrajz mellett, többször fejet hajt a korábbi Batman filmeknek (van egy konkrét jelenet, ahol Heath Ledger jelente visszaköszön), képregényeknek (a rengetek utalás, a Wayne család története), és pár régi remekműnek, mint a Taxisöfér és a Komédia királya. Nem ezeket utánozza, nem ezen elemek miatt kell a filmet megnézni, de aki érintett valamelyikben, fog találni pluszt mélységet ebben a filmben. És ki tudja még mit nem vettem észre. Nekem ez többször újra nézős alkotás.
Szerk.: ohh igen.. és a főszereplő. Nem Joker. Talán, a film utolsó perceiben felsejlik hogy egyszer majd az lesz, de a főszereplő Arthur, és végig az is marad. A körülötte történtek ellenére is, átalakulása passzív, a gyógyszerek hiánya és a betegsége okozza.. nem lesznek elvei, nem tör káoszra. Számomra az sem biztos, hogy a történet elképzelt folytatásában, ő lenne e majd A Joker, Batman ellenfele, nem e csak egy inspiráció más őrült gonosztevők számára.
Ezen írást nem is tudom, miért nem élesítettem, talán csak féltem tőle, hogy a kezdeti lelkesedésem és pontozásom a napok és hetek során szépen lassan lejebb apad. De nem. Tartom magam, ez egy remekmű. Bár tervbe van véve még a Komédia Királyának megnézése, ami után még átgondolandó lehet ez a film is (más kritikusok véleményére adván), de jó két (három?) héttel a megnézése után, továbbra is, ez az év kedvence.
Szerk.: megnéztem, Tetszett, jó volt, de a Joker nekem többet adott.
Értékelem: 9
Műfaja: krimi, dráma, thriller
