Anno egyetemen filozófián tanultunk Platon barlanghasonlatát. Röviden, egy barlangban élsz, de a láttható világ ami számodra ott a valóságnak tűnik, csak a barlangban égő tűz és a mögötte létező valódi dolgok árnyéka csupán. De mi van, ha felszabadulván, kiléphetsz a napfényre, látni a tényleges valót? És mi történik, ha ez után arra kényszerítenek, hogy visszatérj a barlang árnyékvilágába? Vagy, ha ... meghagyom a spoilert a film számára.

Mert hogyJordan Peele, csinált ebből egy horror filmet, a saját értelmezés szerint.

Érdekes felütés, remek technikai kivételezés. A rendezés magabiztos, a kamera kezelés precíz, látszik, minden másodperce meg van tervezve. A forgatókönyv, hát.. elégé elborult. A történet, a szereplők reagálása, kicsit furcsa. Az észszerűség alá van rendelve a konfliktus helyzet generálásnak.

A stílusa kicsit a klaszik 70-es és 80-as évekbeli horrorokat idézi.  Az előbbiből a feszültség keltést, az atmoszférikus zörej zenét, latin nyelvű kántálást hozta át, az utóbbiból egy kicsit a trash, a "szórakoztató" és változatos öldöklési módokat. A karakterek a saját síkjukon mozognak, van a kicsit szeleburdi nagydarab melák, a szótlan, maszk mögé bujdosó fiú, és a kamaszodó, kevésbé lázadó magányos tini kislány. Na meg a zakkantnak tűnő, gyermekeit az utolsó vérig védő anyuka. Mindkét időszakból a lassan építkezős horrorokból merített, szólok, ez a film lassú!

Ráadásul a magyarázata elégé zavaros, szerintem felesleges is, a vége csavar pedig már-már a műfaj kötelező "meglepetése". Nem szokványos alkotás, de a rendező korábbi filmjéhez képest, sokkal konzervatívabb. Horrorként kicsit döcögősen állja meg a helyét, talán az első fél órában működik csak a feszültség keltés, a további részére marad a trash. Nagyon, nagyon érezni kell a filmet, hogy élvezni lehessen, mert a magyarázatok, amit kapunk, csak rontanak rajta.

Ha absztrakt műként értékeljük, akkor, tudom túl erőltetem, de átugorhatunk az egzakt magyarázaton, amit kapunk, hogy saját értelmezésünk szerint értékeljük a történteket. Ami segít ebben a fajta nézőpontban, hogy a rendező rengetek hasonlattal él, lépten-nyomon szimbólikával találhatjuk szembe magunkat. Ott van már maga a cím is, és a film közepén elhangzó "Amerikaiak vagyunk" felszólalás is. De ide sorolhatnám a Kéz a kézben mozgalmat, és a bevezetőben említett barlanghasonlathoz való megfeleltetés. Másrészt az egyik főszereplő is állandóan egy felsőbb hatalom (Isten) létére és akaratára utal, de Jeremiás 11:11-je is egy állandó visszatérő elem: 

"Ezért így szól az Úr: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket."

Tehát a lenti pontozásom, a 7 pont, a blog elején felállított értékelési szempontom "lehetett volna jobb is" részére utal. Kicsit kevésbé szájbarágósan, sokkal misztikusabban, jobb lett volna. Ettől függetlenül, én kifejezetten élveztem.

Értékelem: 7

Műfaja: horror, misztikum, thriller