Egy igazán érdekes katyvasz, amiből nem tudnék semmi igazán kiemelkedőt kiemelni, de a sötétebb fennhangú mese jellege, változatossága, hogy mindig történik vagy bejön a képbe valami váratlan, add neki egy, "jó, akkor most ülök tovább és nézem" hangulatot.

Az a könyv elolvasása nélkül is azonnal kiütközik, hogy ez leírva valószínűleg jobban működhet, mert így azért voltak nagyon megalapozatlan, nagyon furcsán, kicsit kínosan sikerült jelenetek is, és piszok módon csapongott a történt vezetés. És az az igazság, hogy se a könyvhöz, se a folytatáshoz nem hozta meg a kedvemet.

Mondjuk így utólag utánanézve, folytatása nem is született meg film formájában.

Nem mondom, hogy teljes időpocsékolás, mert tényleg nézette magát.. de így, folytatás nélkül, max egy fa díszítés közbeni délutáni mesefilmnek volt jó csak, egy egész estés filmként nézve, ráfeszülve, ez így már csak egy masszív csalódás lehetne.

Értékelem: 6

Műfaja: kaland, családi, fantasztikum

(általam) Kevésbé látott archiv felvételekkel, Einstein leírt vagy lejegyzett szavaival tűzdelt dokumentum film, élőszereplős jelenetekkel.

Ez utóbbi TV filmes és nagyjából semmit sem tesz hozzá az egészhez, az előbbi viszont érdekes.

Aki a bomba készítéséről szeretne többet megtudni, annak nem ajánlom, ez inkább Einstein hozzáállást mutatja be az akkori világpolitikához, és árnyékolja be jelen korunkat, ahol nem tanulva múltunk hibáiból, egyre erősödő szélsőségesség felé hajlik el újra a világ, miközben a tudományt már csak öntelt narcisztikus techmilliárdosok által képviselve ismeri az átlag polgár, közben egyre jobban terjed a tudomány és történelem tagadás.

Ez utóbbi kishazánkban ugyan úgy, ahogy globális szinten is.

Érdekes volt látni, hogy egy olyan korban, ahol a nácizmus megvalósulhatott, volt egy másik pólus, ahol ilyen széleskörű "rajongás" övezhette az akkori tudósokat. Ezt a pólust keresvén jelenkorunkban is, nem vagyok benne biztos, hogy túl bizakodva állok a ránk következő évek elé.

Ennyi gondolkodást, legalább megindított bennem a dokufilm, úgyhogy lebeszélni senkit nem akarok, de rábeszélni sem kifejezetten.

Értékelem: 6

Műfaja: történelmi, dokumentumfilm

És akkor élesen szembe állítva, így is lehet filmet készíteni (amúgy mindkét film megtalálható Netflixen).

Aranyos kis rejtett gyöngyszem, mely végtelen kreativitással bánt választott témájával.

Pedig ez sem egy világmegváltó történet: egy kislány szeretne híres íróvá válni, és szárnypróbálgatásai során, papírra veti az amúgy teljesen hétköznapi életének apró, ámde jelentős mozzanatait, miközben próbálja felderíteni, megismerni, milyen ember is volt, rég elvesztett édesanyja.

Az, amilyen eszközökkel ez a történet tálalva van, na az több mint szép.

A megelevenedő szavak életre kelnek, a látvány világ színes, tágas, remek a fényképezés, a stílushoz passzoló vágás és a rengetek meta poén ("flashback" feliratú póló, a "magam alatt vagyok" jellegű vizuális humor, a 4. fal állandó jellegű ledöntése, stb).

A kissé amatőr szintű de mégis lelkesen előadott jelentek és színészek közreműködésével, Bagossy és egyéb ritkábban felhasznált alter számok hangulatával, ez egy nagyon is élvezhető egészé állt össze.

Ez az a film, amire azt szoktuk mondani, hogy szívvel készült és lelke van. Ajánlom mindenkinek.

Értékelem: 7

Műfaja: vígjáték, dráma, családi

A Riviéra vadorzói kicsit lecsúsztak a realitás mocskos talajára, és félrészegen, pánikbetegségben járják végig Makaó neonfényes poklát.

Egy, a csavart is beleértve, tucatötlet érdektelen megvalósítása. Azt megadom neki, hogy a történetéről, annak értelmezéséről lehet mit beszélni, de nem azért, mert annyira zseniális, hanem mert annyira mostohán kezelt, direkt félrevezetős, rosszul kifejtett.

De ami jobban fájt, hogy a látványos helyszínek mellett is elképzelhetetlen alúlfényképezés. Egyszerűen nincs kihasználva sem a városi, sem az ősi és sokszor misztikus kínai környezet, azon a fájóan ismétlődő 4 db helyszínt kivéve, ahova bemerészkedhettek a kamerával a kezükben.

Erre ráül a rémes vágás, a félresikerült rendezés, miközben hihetetlenkedve néztem végig Tilda Swinsonnak színészi játékát, aki félamatőr szintjére hozott szövegkönyvpróba szintjén erőlködött.. valami éppenhogycsak értékelhetőt előadnia.

Talán Colin Farrel volt az egyedüli, aki elhitte, hogy ebből a filmből még lehet is valami, úgyhogy ő apait-anyait beleadott, talán néha kicsit túl sokat is. De a film legjobban értékelhető eleme, egyértelműen ő. A színészt kevésbé, a karakterének megírását jobban tudnám kritizálni.

Nem volt jó film, de élmény szinten inkább csak csalódás, megnézni egyszer ettől függetlenül meg lehetett.

Értékelem: 4

Műfaja: krimi, dráma, misztikum, thriller

A végére szükségem volt egy kis japán művész filmre.. hát megtaláltam.

Szóval. Van egy eltűnőben lévő park, és az utolsó pad. Mi a pad "szemszöge" révén kapunk egy kis bepillantást, az arra járó emberek életébe, problémáiba.

Az első felvonás során ismerkedünk meg a film legszerethetőbb párosával, ismerkedünk meg a japán középkorú réteg életével, a túlórák és az elmagányosodás világával. Ahogy ők hívják magukat: a maradék (leftover) életével.
Az angol fordítás miatt, szerintem itt (és talán később is), jó pár szófordulatról lemaradhattam.

Őket egy fiatal pár váltja, és a film innen kezd átvedleni Kávé és cigaretta stílusba. Csajszinak nincs komoly baja a pasijával, csupán csak 101 db apróság, mint pl a sushi választása. Meg van egy fura fazon is a háttérben. 

Aztán jön egy testvérpár hisztéria, az otthonlakó és a hajléktalan pad-őrzőnek álló között. Sok sok hangos visítozással. Ami nem sokára, hiányozni fog!

Jönnek az átépítők, kapunk egy kis kritikát Tokió bájának elvesztéséről a folyamatos átépítések miatt, majd megmérettetik a pad, és a filmnéző türelme.

Sívitoznak baba nyelven a nem ufó nem emberek.

Itt már kísérleti film keretei között járunk, és átváltunk nagyon metába.

Aztán világít a szája a jetinek, a pad pedig az apja, aki viszont most már ufó.

Szerencsére a végén visszatérünk az első pároshoz, úgyhogy végül is kedvesen záródik ez a valami, amit határozottan megnéztem, csak nem tudom, hogy ez most nekem is jó volt-e vagy sem.

Értékelem: 5

Műfaja: dráma

Szórakoztató szatíra a médiára, politikára, jövőbeli terveinkre. Nem a legokosabb fajta, de kifejezetten impulzív. Ennek ellenére is, untam kicsikét (jó, a megnézés körülménye sem volt az igazi).

Mindenesetre Robert Pattinsonnak jól áll a buta és ronda szerep, ahogy Mark Trump Ruffalo is zseniális volt, mint mindig.

Klasszikus old-school scifi ponyva hangulattal (Tigris! Tigris! vagy Bill, ​a Galaktika hőse).

Értékelem: 6

Műfaja: kaland, vígjáték, sci-fi, fantázia

Tényleg nem értem az IMDB pontozást (és kritikákat). Sokáig nem néztem meg a filmet, a lehúzó vélemények miatt, de nekem ez a film kifejezetten ütött.

Egy tucat horrora számítottam, és az első perctől kezdve meglepődtem, hogy ez milyen szép film. Nem (csak) a fényképezésre értem, hanem egész jelenetek megkomponálására. A marionett színház, vagy a vége felé a jazz klub jelenetek, látvány világban, hangulatban is gyönyörű volt.

A film maga, lassú, melankolikus, nem kifejezetten akció film, bár akció jelenetekkel azért meg van támogatva. A hangokkal és a csenddel, fénnyel és árnyékokkal való játszadozás, bár kötelező elem egy ilyen tematikájú filmnél, szerintem jól is játszanak vele a készítők. Ahogy a kamera kezelés is, érdekes és egyedi.

És a színészek, remekül igazodnak a stílushoz.

A történet, tényleg nem a film erőssége, de ezt a világvégén a túlélésről való teljes lemondás és az utolsó pizzára való ráfüggés, nálam betalált. Valahogy én is így képzelném el magam, igaz, én a kedvenc kocsmám felé venném utolsó utam.

Volt egy kicsit A Triffidek napja (könyv) hangulata.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, horror, sci-fi, thriller

Vicces, jó humorú, aranyos. Tipikus, képregényre hajazó, laza fiatalos hangulat, már már majdnem úgy, ahogy én anno megismertem a figurát.

Aztán jön a "fordulat".  Onnan elég gyorsan átrobogunk gyerekesbe, már már gagyiba.

Szerencsére a jó humor itt is végig kitartott, úgyhogy elröhögcséltem rajta.

Az IMDB pontozását nem értem, de hát ez nyilvánvalóan nem nekem készült. Utazási időkitöltésre, figyelemlekötésre teljesen megfelelt, túl sok mindenre jövőre már biztos nem fogok emlékezni belőle.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, vígjáték, kaland, sci-fi

Nem először láttam, de az emlékek már megkoptak. Meg hát, mostani utam miatt, ez most egy kötelező kör volt számomra. Ugyanis volt szerencsém meglátogatni Himeji-ben a film egy ikonikus helyszínét is:

Hatásos és epikus, igazi film klasszikus, pedig a millennium után készült (igaz, nem sokkal), mikor ez a fajta filmkészítés, már kihalásra ítéltetett.

Nagyszabású rendezés, jó színészi játék, látványos koreográfia, csodálatos és valódi helyszínek (de még mennyire!), csodálatos fényképezés.

Konkrétan megidéződik Kurosawa szelleme, igaz, sokkal nyugat-kombatibilisebb, hatásvadászabb formában. Szívszorító történet, sokadszorra is hatásos és működik.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, dráma, tragédia

Az első két résznek nem voltam nagy rajongója (hmm.. úgy látom, annyira, hogy el is felejtettem róluk beszámolni?), úgyhogy nem nagyon siettem ezzel a filmmel. Ehhez képest, pozitívan csalódtam. Ez a multiverzumos hülyéskedés és a cameo áradat, jót tett neki.

Azt kicsit furcsálltam, hogy a repülős verzió cenzúrázta a fuck és retard szavakat, ellenben csak úgy repkedhettek benne a bél és belsőségek, de ők tudják..

Sok mindent nem tennék hozzá, aki leül a film elé, nagyjából pontosan tudja, mit fog kapni. Azt kaptam, csak kicsit jobban szórakoztam, mint amire számítottam.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, vígjáték, kaland, sci-fi

Volt egy röpke utam, úgyhogy a repülőn lezavartam pár filmet. Ahogy időm van, ezeket most elkezdem feltölteni. Cserébe, viszonylag röviden fogok csak értekezni róluk.

Kellemes humorú, mint szövegben, mint vizuálban. Talán messziről, nagyon nagyon nagyon messziről, emlékeztetett a Kiss Kiss Bang Bangra vagy a The Nice Guys-ra. Csak kicsit egyszerűbben, kicsit összecsapottabban.

Mindenesetre a bedrogozott ámokfutásra és útózönkéire, az utastársak is felfigyeltek, azon nem bírtam nem hangosan röhögni. Rövid, de ügyes (amúgy az egész film is), jó ki s meta-poénokkal.

És a sok CGI ellenére, jó volt nézni a stáblista során, hogy ha már kaszkadőr film, volt is benne kaszkadőr munka bőven.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, vígjáték, dráma, romantika

Isabel May nevét már az 1883 című sorozat miatt felírtam az "utána kell nézni" listámra. Sajnos túl sok filmben nem szerepelt (és úgy nézem, ezen valami érthetetlen okból kifolyólag, a jövőben sem akar egy producer sem változtatni), úgyhogy végül is, csak ez az egy film került fel a watchlist-emre.

Elég sokat vártam vele (talán az említett, amúgy hihetetlenül erős sorozat okozta sokk miatt), de mivel nemsokára amúgy is tervezem folytatni a westernes "kalandozásaimat" (1923, Yellowstone, Godless, Deadwood), eszembe jutott a leányzó, és így ez a film is.

Nos, szerencsére a nagymértékű lehúzó kritika áradattal által figyelmeztetve sem sikerült igazán csalódnom benne.

Az anyját nem rég elvesztett, katona múlttal rendelkező apja által nevelt, kicsit labilis leányzó (Isabel May) a főszereplő, kinek amúgy sem egyszerű magánéletét, nem igazán könnyíti meg az iskolába beköszönő, egyfajta bolondok napjára hasonlatos csínytevések és tréfák időszaka.

Főleg, mikor az ártatlan viccek mellett, elkezdenek szép lassan fellángolni a dolgok.

A fanyalgást részben értem, egy abszolút B kategóriás rendező és író újabb műve (15 filmet (mindegyik 5-6 ponton IMDB-n) rendezett, és mindegyiket ő is írta).

A forgatókönyv nem áll a legstabilabb lábon, az biztos. Az egészen érződik egyfajta, nem teljesen amatörizmus, de amolyan egyszerűbb iparos munka jelleg. Ez igaz a rendezésre, és bizonyos beállításokban, a kameramunkára is.

Ezt leszámítva, teljesen rendben van. Élvezhető akció film, egyfajta Die Hard szerű akció-túlélő stílusban, még ha nem is mondanám végig pörgősnek (a tempó elég sokszor meg van törve). A film fénypontja egyértelműen Isabel May, remekül helytállt már ilyen fiatalon is egy ilyen szerepben.

Azt nem tudom, hogy egy ilyen tragédia során, ez a bezárkózós kötelező eljárás, ez valódi, vagy csak a forgatókönyv kitalációja (ebben Amerikában sajnos járatosabbak), de az biztos, hogy durván meredek, ha tényleg így van (bár nem biztos, hogy az alternatíva, a kiürítés, sokkal jobb helyzetet teremtene).

Egyedül a legvégét tartom kegyetlenül amatőrnek, bár értem, hogy egy keretes szerkezetet akart a rendező. Ő is tudta, mi is tudtuk hogy így lesz, lépjünk túl rajta! A többi viszont jól működött, szerintem egy egyszeri (akár kétszeri) megnézést, mindenképpen megér az alkotás.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, krimi, dráma, thriller

Bár az első részt nagyon is szerettem, sosem szándékoztam a folytatásokat megnézni. Hát, most mégis itt vagyok. 40 évvel ezelőtt ugyanis, berobbant a Rocky 4. része, november legvégén, de úgy, hogy mindent letarolt, és a hónap legnézettebb mozija lett. 3-4 napnyi vetítéssel is. Mondjuk ezt nem tudom, hogy.. De a lényeg, ha 1985 november, akkor Rocky IV.

A film egy visszaemlékezéssel kezd, a Mr. T elleni harcról, egy rövid összefoglalójaként arról, hogy Rocky csúcsformában van, Apollo meg jóbarát. Aztán a következő percben már Rocky hatalmas kastélyában vagyunk, ahol egy robot szolgálja fel Paulienak a szülinapi tortát.

Nem, tényleg, jól írtam. Egy hatalmas, Lambogini-k tucatjával ellepet udvar közepén keringőzik Rocky és egy robot felszolgáló. Mert miért ne?

Hja, valahol már itt elvesztett a film. Talán, egyfajta foreshadowing akart lenni a készítők részéről Drago személyisége vagy az orosz technológia fölény irányába, gondolom én.

Vagy csak túl sokat nézek ki az írókból, az is lehet.

De tény, a történetben természetesen a szovjetek játsszák a gonosz szerepét, személyesítik meg a nyers, emberidegen technológiát, mely kitenyésztette az elpusztíthatatlan Ivan Drago-t.

Kár, hogy majdnem hogy ők voltak az elején a szimpatikusabbak. Eljöttek, bemutatkoztak, lényegre törően beszéltek, cserébe megkapták Amerikától a nagyzolást és a felesleges kötözködést. Járt érte az a pofon.

És az a pofon! Meg kell hagyni, ez volt a film csúcspontja. Hangulatban, de rendezés ügyileg is. Az amcsi show műsorra érkező halálos orosz válaszcsapás, az gyors volt és kegyetlen.

Kimondom, kifejezetten sokkoló.

Majd folytatódik a film, és visszatérünk a didaktikus rendezéshez. Lám, az orosz technológiai fölénynél és szteroidnál, az amerikai puszta akarat, bátorság, és a kék-piros szívben dobogó szeretet, mindennél hatalmasabb erő.

Ugyan van néhány érdekesebb rész, mely mintha Rocky, halálra készülő melankolikus jelenete akarna lenni, de végül ezzel nem lesz kezdve semmi. Rocky a pályára lép, aztán világbéke.

Úgy, hogy gyerekként sem rajongtam a filmért, így felnőtt fejjel sem lett a kedvencem. Nem utáltam, elvoltam vele (akkor is, ha itt fentebb főleg csak szőrszál hasogattam).

Védelmére megemlíteném, hogy a zenei betétek, a montázs jelenetek jók voltak, a karakterek, még ha elnagyolták is őket, nem tolták túl, és működtek. És biztos vagyok benne, hogy akkoriban (hiszen látom), hatásos is lehetett.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, sport

A film, az első másodpercben leteszi az asztalra, hogy ő most hogyan is fog hozzá állni a történethez. Úgy, hogy hegyméretű elefántokkal pusztítja el Camelot várát, az embereket porrá hamvasztó mágus irányítása segítségével.

De mi tud ebbe bele tenni Guy Ritchie? Kérdezte mindenki, amíg meg nem tekintette a felvezető utáni montázst. Hektikus vágások során a szajhák által örökbefogadott utcagyerek, Artur, egy kigyúrt igazi londoni(umi) gengszterré nő fel, dinamikus modern pop-rock-trance-viking (?) zenére.

Megérkeztünk.

Az egésznek nagyon furcsa stílusa van, D&D keveredik Robin Hood-al, Game of Throne szereplőkkel tarkított királydráma modernebb gengszter/heist hangulattal. Végig pörög, egy percre nem áll le.

A helyszínekben látványos CGI vegyül a valódi helyszínekkel, díszletekkel, akció film tempóban pörög még az is, ha valaki szót vált valakivel, egyedül ott bukik ki egy kicsit a lóláb, mikor ezekre valami komolyabbat is építeni szeretne. Annyira azért nem jó, hogy megtapadjon, de piszok jól csúszik.

A filmet átjárja a rendező és kedvenc vágójának stílusa. Én sem hiszem el, hogy ez ennyire jól illik ehhez a dark fantasy köntöshöz, de nagyon is működik. Bár a jump cut-okat egy kicsit túlzásba vitték, ezekkel a túltolt karakterekkel, eszement párbeszédekkel, valahogy egész jól működik.

Mondjuk a CGI mikor ember-ember/démon közti harc van, azért megbicsaklik, ott átmegyünk egy PS3 játékba, de így is látszódik, hogy volt az egész mögött koncepció és lelkesedés.

Sajnálom, hogy anno nem adtam rá pénzt (volt ez moziban?), mert nagyon jól szórakoztam. És talán ez a fajta alkotói próbálkozás, talán jobban megérdemelné, mint pár tucat futószalagon gyártott egyéb alkotás.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, kaland, dráma, fantasztikum 

Hát igen, Jagged Edge mellett megnézve, nem véletlen, hogy ez a film maradt meg jobban a popkultúra emlékezetében. Még akkor is, ha mai szemmel megnézve, lehet az új generáció csak nézne ránk furcsán, hogy mi bajunk volt nekünk akkoriban.

Valljuk be, teljesen érhető. Ez a film, nem egy jó film.

De azon a szokásos magyarázkodáson felül, hogy kicsit más volt akkoriban az elvárás, van, amit sok mai akciófilmmel szemben állítva nyújtani tudott: ez pedig az önazonos, sajátos hangulata.

Az pedig, kegyetlen mód szórakoztató (jó, a városban ámokfutása sokkal jobban, mint az utolsó, elnyújtott végső leszámolás).

1,5 órányi akció, nincs túlírva, ellenben túl van játszva. A tempója erre az időre tökéletes, remek ütemben váltják egymást a kínos jelenetek (főleg, de nem kizárólagosan, mikor Schwarzi színészkedni is megpróbál), a változatos helyszíneken játszódó, izgalmas akció szekvenciák, elborult egysorosok, fájdalmas párbeszédek, vérgőzös izzadt tesztoszteron dús összecsapások.

Ez a jól ütemezett változatosság biztosítja, hogy fárasztó helyett, inkább legyen élvezetes. Na meg emlékezetes. Helyszínekre, jelenetekre, konkrét párbeszédekre lehet évtizedek múlván is vissza emlékezni.

A színészek közül, ha nem az elpusztíthatatlan kőszikla jelenetekben szobrot álló Arnoldra tekintünk fel álmélkodó tekintetettel, talán csak a kölyök Alyssa Milánót tudnám kiemelni, de őt is inkább csak azért, hogy legyen egy átvezetésem arra, hogy 1 perc elejéig, Bill Paxton is beköszön a filmben (nem tudom, ez korábbi nézések során is feltűnt-e nekem?).

Rövidre zárva, ez az igazi 80as évek akciófilm esszencia, egy ikonikus Schwarzenegger (korai) éra tökéletes összefoglalója.

Aki akarja tudni, milyen érzés volt kölyökként amcsi filmek vhs kazettáin felnőni, annak ezt tudnám bátran ajánlani.

Némi sör, vagy egy vállról indítható rakéta kézikönyve azért nem árt, ha kéznél van.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, kaland, thriller

Ez a hónap (is) kicsit érdekesen alakult. 40 éve, a Commando csapott össze ezzel a filmmel az első helyért. Abban a hónapban, el is verte. De végül, az évek során, összbevétel tekintetében, egy kicsorbult tőrhosszal, de ez a film zsebelt be több pénzt.

Furcsa, mert amíg a Kommandó-t szerintem mindenki, addig ezt itt, nagyjából senki sem ismeri (legalábbis az átlag filmnézők köréből).

A 140p felbontású trailerjét előzetesen megnézve, nos igazából inkább hallgatva, nem is tűnt olyan nagy rejtélynek, hogy miért.

Egy olcsó 60-70es évekbeli ponyva thriller hangulatát keltette.

Aztán a trailer végén mégis csak elhangzott pár név, és megnézve az imdb-t, itt igencsak kellemes stáblistával van dolgunk.

Glenn Close, Jeff Bridges, Peter Coyote (, Lance Henrisken.. zárójelben, mert ő, mint kiderült, kemény 6 másodpercet szerepel). Rendezőként Richard Marquand (A Jedi visszatér), forgatókönyvíróként Eszterhás József/Joe Eszterhas (Elemi ösztön) szerepelt.

Úgyhogy ez végül, kifejezetten kíváncsivá tett.

Nos, a name dropping ellenére sem véletlen, hogy így 40 évvel később, már nem beszélünk erről a filmről. Bűnügyi thrillerről, nagyobb részt tárgyalótermi drámáról van szó. Korrekt rendezés, korrekt színészi játék, korrekt kameramunka. Stabil film.

Amin megbicsaklik, az egyrészt a vágás és utómunka, másrészt pedig a forgatókönyv (bocsi), mely nem rossz, de néhol fáradt, klisékre épített. Hitchcock-ra próbál kicsit hajazni, csak kissé esetlenül. Vannak benne fordulatok, nem is egy, de azért láttuk ezt már stílusosabban is kivitelezve.

Ez végül az egész filmre, hangulatra, rányomta a bélyeget. Nem rossz, de láttunk már ilyent, és jobbat.

Megnézni meg lehet, viszont most sokkal inkább kíváncsibb lettem arra, így 40 évvel később, mit tud Schwarzi felmutatni emellett.

Felkészül a Kommandó.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, misztikum, thriller

Szóval ilyen az, mikor Paul Thomas Anderson akció filmet rendez!

Talán, talán, az általában rá jellemző hangulat-filmes jelleg, most itt kicsit kevésbé határozottan húzható rá az alkotásra.. mármint a fenét nem.. csak valami bevezetőt ki kellett találnom..

.. de az biztos, hogy mint minden általam látott PTA filmben, itt is az időhúzós részek a film legkiválóbb és legszórakoztatóbb jelenetei.

Karakterei, a köztük zajló interakciók, frissek és váratlanok, egyediek.

Ugyan nem kapunk egy Daniel Day-Lewis féle atomrobbanást, de az biztos, hogy Sean Paul karakterét sem fogjuk szerintem egy jó ideig elfelejteni.

Sem azt, hogy ez a színész milyen jó volt ebben a szerepben.

Talán ez volt egy jó ideje a leggyorsabban elrohanó közel 3 órám. A film tempója, mikor "le is áll", akkor is pörög, mindig történik valami apróság, mindig elhangzik egy olyan párbeszéd, hogy a néző csak fogja a fejét, hogy már megint mi zajlik itt.

Néhol konkrétan Tarantino flashem volt, csak némi furcsa és sajátos PTA fűszerrel megszórva.

A rendezés nem hogy kifogástalan, de egyszerűen lenyűgöző!

Hajszálpontosan, aprólékosan megtervezett és felvett jelenetek, néha tömegeket megmozgató dinamikus felvételek, látványos fényképezés, remek színészi játék, fájdalmasan vicces párbeszédek, abszurd jelenetek, izgalmas, feszült és végtelenül szórakoztató hangulattal.

Az év egyik legjobb mozis élménye volt.

Értékelem: 8 (de lehet fog ez még feljebb menni)

Műfaja: akció, krimi, dráma, thriller

#moziban

Régóta görgetem ezt a filmet magam előtt, de Robert Redfort távozása után már nem akartam tovább várni vele. Eddig sem kellett volna.

Szerintem vannak itt páran, akik pontosan ismerik a film ikonikus lezárását anélkül is, hogy látták volna a filmet. Én is közéjük tartozom.

Azt viszont nem tudtam, hogy ez a véres, western téma, ez milyen remek humorral lesz tálalva. Konkrétan az utolsó mondat is a filmre jellemző szatirikus poénként csattan. Közben pedig, spoiler, nem happy end a vége.

A film végig ezen kettős hangulatát hordozza. Western a javából, az a fajta, ahol napokig tart a felvezetés, és másodpercek alatt zajlik le a halálos leszámolás.

Közben viszont a stílushoz nem illő tempó váltások, kiugró zenei témák, montázsok, néhol konkrétan Chaplint idéző jelenetek szakítják meg. Aztán vissza az izzadság és lőporfüst világába.

Ami e kettősséget mégis egyben tartja (az amúgy zseniális operatőri munka és színes, látványos képi világ mellett), az a párbeszédek, és a két főszereplő. Robert Redford és Paul Newman közti a kémia.

A nekik írt párbeszédek, 60 év alatt sem öregedtek egy percet sem. Főleg Newman esetében (akiről az első képkockából lerí akkor is, ha nem ismered, hogy ez a férfi egy legenda). Az ő karaktere a harsányabb, de Redfordnak sem kellett szomorkodnia.

Az általa alapított Sundance filmfesztivál neve sem a semmiből jött.

Remek film, érdekes stílusban elmesélt western történet, legendás színészekkel, legendás alakítással. Nem utoljára ültem le elé, az is biztos.

Értékelem: 8

Műfaja: tragédia, western, kaland, életrajzi

Mark Hogancamp, egy tehetséges illusztrátor, egy este részegen, egy vele kötekedő csapatnak elszólja magát, és bevallja, hogy szeret magassarkú női cipőket felpróbálni. Hibája majdnem végzetes, reggel a kocsma mögötti sikátorban találnak rá, szinte halálra verve.

Emlékeit, finom-mozgás képességeit elveszítve, a hosszú rehabilitáció után, PDST-vel, állandó fájdalmakkal küzdve, a világtól eltávolodva éli tovább életét, egy kisváros türelmes és befogadó közösségben.

Életét, legyen az a tragikus múlt vagy csak az éppen zajló hétköznapok egyike, egy elégé furcsa hobbi segítségével dolgozza fel. Háborús-fikciós fényképeket készít (mivel rajzolni már nem tud), játék bábuk segítségével.

És igen, a történet, valós eseményeket dolgoz fel, ezek a képek és Mark Hogancamp, tényleg léteznek.

A fotókon visszatérő momentum, egy náci csapat, a támadóinak megszemélyesítői, egy zöld boszorkány, mely gyógyszerfüggősségét és a fájdalmat testesíti meg, a nők, a témájának helyszínéül szolgáló Marwen(col) városka hősies védői, a kisváros azon lakói, akikkel összebarátkozott.

Na meg, sok lenge ruházat és sok-sok-sok női magassarkú cipő. Kicsit fetisizálja a témáit.

A film, tematikájának megfelelően, elég furcsa alkotás, az élőszereplős jelenetek vegyülnek az animációs bábfilm stílusával. A rendező, Robert Zemeckis, a tőle megszokott magabiztossággal vezényli le a film egy jó nagy részét, a probléma csak ott van, hogy hiába aranyos, hiába megható, mikor komolyan akar szólni a témájáról, mikor megpróbálna egy kicsit a The Whale szintjére felérni, ott sajnos elbukik.

Túlságosan erőlteti, túlságosan is olcsó eszközökkel próbálkozik.

Pedig a színészi játék jó (erre Steve Carell a biztosíték), a film hangulata remek, és az animációs részek ahogy reflektálnak a történtekre, ötletesek és szavak helyett is mesélnek.

Nem lett rossz film, de nem meglepő, hogy a watchlistemen kívül (ötletem sincs hogy került fel rá), szerintem nem is hallottam a filmről. Ajánlani ajánlom, de csak visszafogott elvárásokkal.

Értékelem: 6

Műfaja: életrajzi, dráma, romantikus, komédia

Egy mindentől és mindenkitől elszigetelt zárdában, Ágnes, a fiatal és törékeny apáca, egy gyermeket hozz a világra. A vérveszteségben ájult nőre, ki a történtek után, semmire sem emlékszik, már csak az élettelen, megfojtott magzata mellett találnak rá.

A vallási közösség stigmákra, szeplőtelen fogantatásra hivatkozva zárkóznak el a hivatalos nyomozás elől, míg az állam végül, kénytelen lesz egy pszichológust felfogadni annak érdekébe, hogy felderítse, a nővér beszámítható és felelősségre vonható-e tetteiért.

A film elégé nehéz és vitatható témákat ütköztet, három remekül eljátszott karakteren keresztül. Felfogható (és úgy látom, ténylegesen is) egy színházi darabnak, a hangsúly a három főszereplő viselkedésén, a köztük lezajló párbeszédeken van.

Jane Fonda játssza a modernebb oldalt képviselő, a gyermekvállalásra képtelen, a vallással a családja által korábban már ütköztetett orvosnőt, Meg Tilly, a világtól nagyon fiatalon elszakított, annak bűneiből semmit sem értő, mélyen sérült apácát, és Anne Brancoft, az egykori életét hátrahagyó, az apácát és a zárdát védelmező főnővért.

És bár igen, az előkerülő témák a karakter rajzokból bőven kitalálhatóak, ez a három karakter, nem egy-egy éles sarokpontot képvisel. Bár nincs igazán mélyen kibontva, de az érdekeik, világnézetük ütköztetve vannak, kialakul közöttük egyfajta kapcsolat, hol barátibb, hol ellenségesebb, de végig azon az érzelmi hullámvasúton haladva, amit a néző is átél, a kibontakozó történet szálakat tekintve.

Nem mondom, hogy nem tudtam volna mélységeiben jobban elmerülni a történtekben, a múlt dolgaiban, de ez így is teljesen jól működött. Főleg, hogy a három színésznő teljesítménye elvitathatatlan.

Talán egy, igazán hatásvadász részt emelkedik ki a jelenetek közül, de az is, egy olyan érzelmes monológ katarzisaként csapódik le, hogy nem vádolható a film azzal, hogy túlságosan is a néző arcába tolná az egyértelmű véleményét.

Elgondolkodtató, sok esetben megrázó, egyszerűsége mellett is egy ideig még velem maradó alkotás volt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, misztikum

Kellett egy kis kiszakadás, az elmúlt időszakban túl sok japán popkulturális termékekkel töltöttem el sok-sok órát.

Ideje volt eltávolodni a (jó értelemben vett) túljátszott és színpadias környezettől, egy ízig vérig amerikai sláger filmmel, a kapitalizmusról szőtt piros fehér csíkos tökös történettel.

Gondoltam én.

Aztán csak belecsöppentem egy kissé suta rendezésű, erőltetett és színpadias monológokkal, túlírt párbeszédekkel és sokszor felolvasó próba szintű nagyközelikkel tarkított giccsparádéba.

Nem pont erre voltam felkészülve.

Ugyan a fent említett stílusjegyek a film közepe felé mérséklődnek, már-már sokszor természetessé és hihetővé válik a film, csak hogy a végére újra visszacsöppenjünk a mézes vödörbe.

Szerencsére a filmet a színészek megmentik, főleg, mivel a rendező hagyja őket teljesen magukévá tenni a szerepüket. Sokat számít, akkor is, ha kvázi mindenki a szokásosat hozza.

De a kémia jó közöttük, Tom Cruise és Cuba Gooding Jr. láthatóan fürdőznek a szerepükben.

Talán Renée Zellwegernek áll a legjobban ez a film, az ő kedves, kicsit naiv mégis talpra esett kisugárzása, sokkal befogadhatóbbá teszi, mint az elvárható lenne.

Magának a filmnek, történetnek is voltak aranyos pillanatai. Persze alaposan túlromantizált, főleg a vége (az már fájdalmasan kínos), de ettől függetlenül, kedvelhető.

Még akkor is, ha a mondanivalója nagyjából annyi, hogy ha nem tanulsz meg szeretni, nem fogsz tudni eladni. Jobbra emlékeztem, de végül is elszórakoztatott.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték, dráma, romantikus, sport

Rendben, ez az év a nem szokványos horrorok éve akar lenni?

Egy amerikai kisvárosban járunk, ahol az egyik nap, az iskola egyik osztályából, csak egy gyerek érkezik be az órára. No meg elég gyorsan utána, a teljes rendőrség.

A többiek ugyanis, ahogy ezt a plakát is szépen elmeséli nekünk, hajnali 2:17kor felkeltek az ágyukból, kirohantak a házukból, majd eltűntek az éjszakában.

A film, feszült, sőt, kifejezetten izgalmas felütéssel indít, a város, mely nem tud megbirkózni a történtekkel, az új helyettesítő tanár, aki a választ követelő szülők dühének célpontja lesz, a túlélő srác, és a körülötte sorakozó kérdőjelek.

A film első harmadánál ugyan előkerül (legalábbis sejthetővé válik) egy (amúgy jó régen nem használt) horror toposz, és a film is építkezik bőven, jól bevált elemekkel, mégis kifejezetten egyedire sikeredett. Ilyent, így, azért nem gyakran lát az ember. Én legalábbis.

A második harmadban elkezdjük követni a főszereplőn túl a város többi lakóját, és elkezdődik egyfajta parodisztikus, fekete komédia jelleg, mely az utolsó harmadra, teljesen fékevesztetten rohan a végső lezárás irányába.

Meg kell mondjam, erre nem voltam felkészülve.

A szereplők, talán pont a szinkron miatt, elégé zavaróak voltak. Néha beleillettek ebbe a fajta bizar légkörbe, néha nagyon kiugrottak. Én Julia Garnert kifejezetten kedvelem, csak nem itt. De a film szerencsére, nem is ragad le egy karakternél.

Erős kezdés, zavarba, sőt néha kínos feszengésbe forduló mégis izgalmas folytatás és teljes agyfasz lezárásnak. Féltem, izgultam, teli torokból nevettem.

Remekül szórakoztam, akármennyire is próbálkozott a magyar szinkron tenni ez ellen.

Értékelem: 7

Műfaja: horror, misztikum

#moziban

Nos, ez lett volna a film, aminél biztos használtam volna a menekülő kiskaput. 

85 augusztusának megjelenései közül, a legtöbb bevételt hozó film, mely bemutatta a Hollywoodnak Tim Burtont és a csodálatos Danny Elfmant.

E kreténségnek valamiért nagy divatja van odaát, és a világ top50 legjobb vígjátékai között, ez a film is nyilván van tartva. Hát, valamit nálam is elért.

Én két éve nem ittam egy korty alkoholt sem itthon (de csak itthon). Büszke vagyok magamra, hogy ennek a filmnek csak a 11. percében bontottam fel az első sörömet, melyet a hűtőben találtam.

Az már nagyobb baj, hogy csak 3 vendég sör pihent ott.

Látom, hogy van aki kedveli, gyereklelkű felnőttről beszélnek, vicces és szórakoztató, érdekes figuráról.

Engem már gyerekként is (bár viszonylag későn találkoztam vele) irritált. Kellemetlen, kínos és ijesztő. Inkább bunkó, mint aranyos.

Egy hasonló karakter rémlik régről, Ernest. Kíváncsi vagyok, hozzá most mit szólnék. Így tippre, lehet a nosztalgia őt kicsit mentené.

És ha már mentés.

Amit ezzel katasztrófa csomaggal Burton rendezése, Elfman zseniális zenéje, komponálása, és a díszletes csapat munkája leművelt, az egyszerűen lenyűgöző.

Az első percektől kezdve elkönyveltem, hogy ezt a filmet én mennyire de mennyire gyűlölni fogom. Aztán elkezdődött a road movie rész, és ez a két őrült, a világ legidegesítőbb karakterből és legidiótább jelenetekből is képes volt egy élvezhető abszurditást kihozni.

Vagy csak működtek a sörök.

Konkrétan, eljutottunk olyan jelenetekig, hogy díszletekben, hangulatban, maszkmunkában, megidézték a pár évvel későbbi Beetlejuice horror-parodisztikus jeleneteit. Konkrétan, ezen a mozin többet nevettem, mint az Európai vakáción nem is olyan rég.

Úgyhogy le a kalappal a két zseni előtt. Bár én továbbra sem szeretnék soha többet Pee Wee karakterével találkozni, ez a baromság, sokkal kevésbé készített ki, mint ahogy arra felkészültem.

Mondjuk arra hogy is tudtam volna felkészülni, hogy Télapó a Godzillával karöltve begaloppol a Twisted Sister Burn in Hell klipforgatására?

Az első fél óra gyötrelem, a főszereplő karaktere kínzó, minden más viszont meglepően.. szórakoztató(?).. vagy legalábbis érdekes.

Értékelem: 6

Műfaja: kaland, családi, vígjáték

Nem fogom azt hazudni, hogy ez a film, nem a Duszka Petiék trailer-vágó versenye miatt került fel anno a watchlistemre. De így a megtekintése után, ez egyértelműen csak az én szegénységi bizonyítványom.

Ez egy remek film, mely megérdemli a figyelmet. Ebben szerencsére a HBO Max is egyetért, így aki ott előfizető, annak könnyű dolga lesz, ha pótolni szeretné az elmaradást.

Stílusát tekintve, kifejezetten érdekes pszichothriller, az 56-os forradalom időszakába csomagolt, megosztó témával foglalkozó két helyszínes kamaradarab. 

A két helyszín nem véletlen, a film egymástól két elhatárolt időben és térben játszódik, a jelenetek párhuzamosan vannak vágva, hogy az amúgy is kicsit túlírt forgatókönyvet még csavarosabbá, a nézőt pedig még összezavartabbá tegye.

A hazai filmekre oly jellemző alul játszás és motyogás alig képviselteti magát, a két fiatal szereplőn (és egy énekesnőn) kívül, szerintem mindeni remekül játszik (és ők sem kifejezetten rosszak, csak kicsit gyengébbek). Főleg Hajduk Károly előtt le a kalappal.

Ami mellette még tényleg kifejezetten erős, az pedig a film vizualitása.

A szűk, szinte mozgástér nélküli két helyszín (és az egy-két röpke kilépés eme falak közül) olyan ötletesen, annyira látványosan vannak fényképezve, hogy azt bármelyik amerikai mozifilm megirigyelhetné.

Ezt még szépen kiegészíti, támogatja a zene és a vágás, egy elégé egyedi, kicsit zavarba ejtő hangulatot teremtve.

Nem mondom, hogy aki sok ilyent látott volna, az túlságosan meglepődne a történet kifejtésén (még ha a film próbálkozik is kicsit elbizonytalanítani a nézőt ebben), de még így is egy nagyszerű filmélmény volt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, misztikum, thriller, háborús

Be kell vallanom, megfordult a fejemben, hogy csaljak. Nem azért, mert nem szeretném a hónap nyertes filmjét. Csak már ezerszer láttam, miközben igazán kíváncsi az Európai vakációra voltam (régen láttam, na). Ráadásul, a Vissza a jövőben 2. része, mely 4 év múlva ugyan csak az első helyen fog végezni (talán novemberben), úgy az igazi, ha ezzel együtt nézzük meg.

Így hát a nagy terv az volt, hogy ezt a filmet, most elcsúsztatom 4 év múlvára.

Szerencsére, mivel az általam kitalált struktúrába ez furcsán nézett volna ki, és félek, hogy egy olyan menekülő kaput nyitottam volna ki, amit később többször is kihasználtam volna, megnéztem az Európai vakációt, és volt annyira pocsék, hogy nem volt szívem ezt a lépést megtenni.

Úgyhogy ezer egyedjére is, menjünk vissza a jövőbe!

Kicsit sem bántam meg. Ez a film, egy kortalan klasszikus. Noha sosem volt a kedvencem, így egy bizonyos pont számot nálam nem tud túllépni, de olyan sem volt még, hogy megbántam volna, hogy leültem elé.

Teljesen megértem, ez miért sokak kedvenc filmje. A viszonylag "egyszerűbb" történet vezetés ellenére is, irtózatosan kompakt film. Minden kis apró kütyű, díszlet, ruha, minden el van készítve, az egész film kézzel fogható. Saját dimenziója, saját élete van.

Ez egy olyan tulajdonság, mely lassan kiveszik a mai filmekből.

A karakterek természetesen elnagyoltak, karikatúrák, de a saját világukba tökéletesen jól működnek. Sőt, ez kell is, hogy a film elméletben nehéz hátterét, egy könnyed családi szórakozássá transzformálja át. 

Az időutazás, bár a hardcore elemzőknek bőven add videók garmadájára alapanyagot, a filmben meglepően szórakoztatóan működik. Az öregítő maszkok mára már jobban észrevehetőek, de azok az apróságok, hogy a Twin Pine-ból, Solo Pine lesz, a toronyóra történetének átélése, vagy csak Chuck Berry felhívása, mind mind remek kis poén forrás.

A zene ízlés kérdése, engem magával ránt. Ahogy a film technikai háttere is. Egyszerűen jó nézni ezt a filmet. A kamera kezelés, a már említett díszletek, tényleg életre keltik ezt a világot. Hamisítatlan Spielbergi és Zemeckis életérzés.

Gondolkodás nélkül újra fogom nézni 4 év múlva is, és abban is biztos vagyok, hogy nem utoljára.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, vígjáték, sci-fi