Rendben, ez az év a nem szokványos horrorok éve akar lenni?
Egy amerikai kisvárosban járunk, ahol az egyik nap, az iskola egyik osztályából, csak egy gyerek érkezik be az órára. No meg elég gyorsan utána, a teljes rendőrség.
A többiek ugyanis, ahogy ezt a plakát is szépen elmeséli nekünk, hajnali 2:17kor felkeltek az ágyukból, kirohantak a házukból, majd eltűntek az éjszakában.
A film, feszült, sőt, kifejezetten izgalmas felütéssel indít, a város, mely nem tud megbirkózni a történtekkel, az új helyettesítő tanár, aki a választ követelő szülők dühének célpontja lesz, a túlélő srác, és a körülötte sorakozó kérdőjelek.
A film első harmadánál ugyan előkerül (legalábbis sejthetővé válik) egy (amúgy jó régen nem használt) horror toposz, és a film is építkezik bőven, jól bevált elemekkel, mégis kifejezetten egyedire sikeredett. Ilyent, így, azért nem gyakran lát az ember. Én legalábbis.
A második harmadban elkezdjük követni a főszereplőn túl a város többi lakóját, és elkezdődik egyfajta parodisztikus, fekete komédia jelleg, mely az utolsó harmadra, teljesen fékevesztetten rohan a végső lezárás irányába.
Meg kell mondjam, erre nem voltam felkészülve.
A szereplők, talán pont a szinkron miatt, elégé zavaróak voltak. Néha beleillettek ebbe a fajta bizar légkörbe, néha nagyon kiugrottak. Én Julia Garnert kifejezetten kedvelem, csak nem itt. De a film szerencsére, nem is ragad le egy karakternél.
Erős kezdés, zavarba, sőt néha kínos feszengésbe forduló mégis izgalmas folytatás és teljes agyfasz lezárásnak. Féltem, izgultam, teli torokból nevettem.
Remekül szórakoztam, akármennyire is próbálkozott a magyar szinkron tenni ez ellen.
Értékelem: 7
Műfaja: horror, misztikum
#moziban
