Ami a Rush az autóverseny világában, vagy ami a Whiplash a jazz zene műfajából, ez a film az, a komoly zene palettáján. Nehezen tudom elképzelni, hogy van bárki, akit a műfaj ismeretének a teljes hiányába sem tudná berántani (pedig tudom, biztos van).

Vagy harmadszor sikerült megnéznem, és mind a 3 órája ellenére (rendezői változat), végig leköt, szórakoztat, megnevetted és megöli kicsit a lelkem. Milos Forman olyan érzékkel komponálja meg a hiúság és bűntudat eme kaotikus táncát, hogy arról nem tudok nem ömlengve beszélni.

A színészi játék annyira érzékletes, annyira őszinte. F. Murray Abraham, főleg öreg kori változata, olyan jól hozza a csodálat és féltékenység által meghasadt karakterét, és olyan jól megírt szövegkönyvet kapott hozzá, hogy az aláfestő remek zene már-már nem is szükséges oda a háttérbe, anélkül is betalál.

De persze, szerencsére ott van, úgyhogy nem lehet erre sem panaszunk.

Sokadik nézésre rá tudom fogni, hogy látom a hibáit (a pontozásom nézvén, talán ezek régen is feltűntek), de nem tud foglalkoztatni, ez az a film, ami bármely megnézésre, újra és újra megállja a helyét.

Értékelem: 9

Műfaja: életrajzi, dráma, zenés