7 nap múlva lesz 40 éves ez a csoda, még akkor is, ha tudjuk, hogy az évfordulója csak 5 év múlva érkezik el. De most, 40 évvel később is ugyan az a kemény, feszült, véres VHS tökéletesség, mint anno volt.

Hogy moziba milyen élmény lehet, csak elképzelni tudom, de arra tisztán emlékszem, hogy a kazettát, addig nyüstöltük, amíg nézhetetlenné nem kopott. Talán ez lehetett az Alien és a Terminator 2 mellett az első komolyabb, véres akciófilmem egyike, és ez utóbbi kettőt, biztos hogy szülői felügyelet nélkül, titokban az unokatesómnál sikerült sort keríteni rá.

Meg is volt utána a pár napi álmatlanság.

Az ikonikus zene, a pattanásig feszült hangulat, az elpusztíthatatlan osztrák hegyomlás, a kioperált szem, a véres mosdókagyló, a felvágott kéz, és a végén a vörös szemű halálfejes torzó, mely az utolsó energiájával is torokra mar, egy életre beivódott az emlékeimbe.

Azóta is számtalanszor láttam már, és azóta elkezdtem értékelni a két emberi főszereplő talpra esettségét (és itt jegyezném meg, hogy Linda Hamilton, nem először tündökölt ebben az évben a filmvásznon), a trükkök kivételezését, a "meglepően" az Aliens-re hajazó rendezői kézjegyeket.

A szerelmi szál lehet hogy hirtelen előhúzott, de ebben a rettegésben, egymásra utaltságban, korrektül működik. A második rész ismeretében pedig ezer és egy millió dolgot tud kiszúrni a filmért rajongó lelkes nézőközönség.

Minden szembe ötlő "olcsó" trükkje és karcos tökéletlensége ellenére is, ez ezredszerre is élmény volt. Ha a lelkem maradványaira hallgatnék, simán feljebb dobnám egy ponttal az értékelést.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, kaland, scifi