A végére szükségem volt egy kis japán művész filmre.. hát megtaláltam.

Szóval. Van egy eltűnőben lévő park, és az utolsó pad. Mi a pad "szemszöge" révén kapunk egy kis bepillantást, az arra járó emberek életébe, problémáiba.

Az első felvonás során ismerkedünk meg a film legszerethetőbb párosával, ismerkedünk meg a japán középkorú réteg életével, a túlórák és az elmagányosodás világával. Ahogy ők hívják magukat: a maradék (leftover) életével.
Az angol fordítás miatt, szerintem itt (és talán később is), jó pár szófordulatról lemaradhattam.

Őket egy fiatal pár váltja, és a film innen kezd átvedleni Kávé és cigaretta stílusba. Csajszinak nincs komoly baja a pasijával, csupán csak 101 db apróság, mint pl a sushi választása. Meg van egy fura fazon is a háttérben. 

Aztán jön egy testvérpár hisztéria, az otthonlakó és a hajléktalan pad-őrzőnek álló között. Sok sok hangos visítozással. Ami nem sokára, hiányozni fog!

Jönnek az átépítők, kapunk egy kis kritikát Tokió bájának elvesztéséről a folyamatos átépítések miatt, majd megmérettetik a pad, és a filmnéző türelme.

Sívitoznak baba nyelven a nem ufó nem emberek.

Itt már kísérleti film keretei között járunk, és átváltunk nagyon metába.

Aztán világít a szája a jetinek, a pad pedig az apja, aki viszont most már ufó.

Szerencsére a végén visszatérünk az első pároshoz, úgyhogy végül is kedvesen záródik ez a valami, amit határozottan megnéztem, csak nem tudom, hogy ez most nekem is jó volt-e vagy sem.

Értékelem: 5

Műfaja: dráma