A hónapban, mikor dübörög a Szellemírtók- és a Bíboreső-láz, a hónapban, mikor kiadták a teljesen elborult Nyomul a nyolcadik dimenziót, Client Eastwood bekopogott, hogy ő meg hozott egy velejéig romlott, sötét thrillert. Na jó, erre én is kíváncsi lettem volna. Érdekes hónap lehetett.

Viszonylag kevés "modern" kori Clint Eastwood filmet láttam, de ez az elképzeltekhez képest, elégé explicit volt. Sötét és mocskos. És lassú.

Vizualitásában, fényképezésben, színészi játékban egyfajta múltidéző klasszikus kora 70es thriller hangulata van, semmi újszerű nincs benne. Viszont a szövegkönyv ritkásan szörnyű, a zene pedig bazári.

Ami jócskán ront a hangulaton.

Ami még furcsa volt, hogy a főszereplő lányát, ténylegesen Eastwood lánya játsza (a másikat meg a Troll kislánya), és kicsit utána olvasva a színész magán életének (ami nem kicsit Trónok harcás), ez a film, mintha csak egy családterápia akarna lenni.

Már ha terápia az, ha a kislányod egy olyan filmben játszik, ahol kurvákat erőszakolnak és gyilkolnak le.

Mindenesetre, talán ezek a családi részek, melyek a legjobban működtek.

A nyomozás viszont bőven hagy maga után kívánni valót, mert ez, hogy a főszereplő végig sétál a városon, és 1 mondatos kérdés után végigpróbálja az összes örömlányt, azt nem nevezném éppen nyomozásnak. Cserébe a gyilkos is felfigyel eme válogatás nélküli élvezkedésre, úgyhogy legalább ő a nyomozó után ered, hogy a végén történjen is valami.

Nem volt rossz, egyszeri megnézésre elment, de csak főleg, mert ilyen sötét krimire nem számítottam. De ezen felül, nyugodtan kihagyható.

Értékelem: 5

Műfaja: krimi, misztikum, thriller