Sikerült a legtöbb filmet pótolnom a jelöltek között. Elégé friss felhozatal, a legtöbb filmnek a magyar bemutatója mostanában volt, vagy lesz (hol nem lesz). Pár darabról írtam is, egyet kivéve. Ez a legnagyobb esélyesek között számon tartott Manchester by the Sea. Bevallom őszintén, szerintem ez a film rossz. A forgatókönyv és a szereplők munkáját elismerem, és értem mit akar a film átadni, de olyan szörnyű rendezése van, hogy arról sorokat tudnék megtölteni. Viszont a La La Land bebiztosította nálam a helyét, a második megnézéssel (melyet még több is követni fog).

Idén is végig nézem az átadót, és jó szokásom szerint mélyen tisztelt FreddyD-t követve fogom jó hangulatban eltölteni az estét. Az ő blogját (és a Filmbarátok podcastját) amúgy is ajánlani szerettem volna, minden évben végig kommenteli élőben az eseményt, érdemes becsatlakozni a hozzászólók vagy az olvasók közé: http://blogolkodom.blog.hu/

A gálát ha jól láttam egyre több fórumon követhetjük. Külön érdekesség hogy a VOX főszerkesztője, Szöllőskei Gábor idén is szerepel a DunaTV Oscar közvetítésében, így valószínű hog idén is, a blog mellett, őket is hallgatni fogom.

A tippeket a tavalyihoz hasonlóan, most is külön jelöltem.

A jelmagyarázatom ismét alul megtalálható.

Sokkal arcba mászóbb, kicsit polgárpukkasztóbb filmre számítottam a témájából adódóan, de kellemeset csalódtam. Kicsit művészi, független filmes hangulata van. Nem merít nagyot, de jól játszik a hangulattal és az érzelmekkel.

Egy gettóban nevelkedett fiú 3 életszakaszába nyerünk betekintést, érintve első szerelmét, az iskolai megaláztatásokat, anyja drogokhoz fűződő függőségét, majd végül a felnőt korábban fejezzük be, ahol a múltja miatti gyötrődésének egy, talán lezáró fejezetével búcsúzik tőlünk a film.

Egyszeri nézésre teljesen ajánlott a film azok számára, akik nem futnak világgá a film főszereplőjének hovatartozását ismerve

Értékelem: 7

Műfaja: dráma

Egy újabb egyedi, hangulat film tavalyról. Nehéz róla írni, egyrészt mert a történet részletezése spoiler lenne, másrészt mert számomra is elég nehéz volt követni az egészet. Bevallom, nekem sem állt össze teljesen a kép, de úgy érzem, ez második nézésre sokkal hatásosabb lesz.

Az érdekesség abban rejlik, hogy két (és fél) film zajlik egymás mellett. Adott a főszereplő (Amy Adams), kinek múltjából felbukkan az első férje (Jake Gyllenhaal), illetve annak a forgatókönyve, amit elküldött számára véleményezésre. A forgatókönyv szereplők tekintetében erős hasonlóságot mutatnak kettejük akkori és jelenlegi életére, így olvasás közbe a múlt, a jelen és az írott történet szálai egymásba gabalyodva tárulnak a néző szeme elé. Egyrészt a főszereplő számára, ez a forgatókönyv egy vallomás volt férjétől arról, milyen sebeket ejtett korábbi szerelme lelkén a múlt történései, másrészt az olvasása közbe előtörő emlékei egyfajta múltba mutató tükörként szolgálnak, szembesítve egykori énjét a mostanival.

Nehéz érteni, inkább érezni lehet. Ráadásul nem csak melankolikus, de bizonyos esetekben egyenesen gyomorforgató hatása van Erősen épít a tehetetlenség és a rettegés érzésére is, már ha a néző bele tudja élni magát a filmben belüli film főszereplő helyzetébe.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, thriller

Faék egyszerű bosszú film, az utolsó negyedében némi Taxisofőr áthallással. Nem sokat vacakolnak, a drámai részeket viszonylag rövidre zárják, így egy pörgősebb akciófilmre marad idő a 1,5 órában. A láthatóan kevés készítési költséget egész pofás vágással és fényképezéssel dobták meg, és külön plusz pont, hogy ebben a világban ismert a töltény csere fogalma is.

A főhős egyébként annyi mindenen átmegy, hogy elmehetne egy Crank előzmény filmnek is.
Egyszeri fogyasztásra ajánlott.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, krimi, thriller

Élvezhető romantikus film, a kevésbé rózsaszín habfelhős fajtából. Mindkét főszereplő mélyen sérült, zakkant személyiség, akiket ráadásul nem kevésbé őrült barátok és családtagok vesznek körül. Mondjuk így legalább könnyebb a beillszkedésük is ebbe a világba. Maga a történet nem nagy szám, de a színészi játék bőven elég ahhoz, hogy ezt a két órát elvigye a hátán. Bár tény, egy-két alakítás, azért néha erősen súrolja a ripacssság mezsgyéjét.

Jó volt végre Robert De Niro-t sem gusztustalankodni látni, és én egy 2 óráig Jennifer Lawrencet egy fényképen is el tudnám nézegetni, hát még így futva, táncolva, sírva és nevetve. De Bradley Cooper is megérdemelte volna azt az Oscar díjat anno, lehet hogy még jobban is mint partner

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma, romantika

Keser-édes romantikus musical, ezen stílusok tökéletes egyensúlyban tartásával. Mese, két, az élete célját hajszoló fiatal szerelméről, és annak múlásáról, a változásról. Nagyon ügyesen megírt forgatókönyv, mert az édes külső máz alatt, komoly, mindenki által ismert kérdéseket feszeget, és bátran mer modern maradni, változtatni a stílus szabályain.. Csak egy példát kiragadva, a női főszereplő nem a megszerezendő trófea szerepét tölti be, hanem saját céljai van, amiért nem fél kockáztatni és változtatni.

Megérdemelten szerepel ily sok helyen szinte minden díjátadón. Kötelezővé ugyan nem írnám fel, elsősorban a stílusa miatt, de gyönyörű alkotás lett. Ahogy kijöttem a moziból, kedvem lett volna újra beülni és megnézni.

Az énekeket nem viszik túlzásba, bár fontos részét képzik a műnek. A mondanivaló örök, a látvány fantasztikus, és a két színész között csak úgy ízzik a levegő. Az első két betét dalon nem kell megijedni, mikor jön a jelenet fent a hegyen, kettőjük között, az egyszerűen lélegzet elállító. Nem kis munka lehetett ezt összehozni. A legtöbb dal és tánc, szinte (vagy teljesen), vágás nélkül egysnittes jelenetben vannak bemutatva. Élmény a szemnek.

Le a kalappal a rendező előtt is, nagyon példás munkát végzett. Többször nézhető, és bátor film. Mindenki érteni fogja, miért, aki végig nézni.

Értékelem: 9

Műfaja: musical, komédia, dráma, romantika

Nagyon vegyes élmény volt, a film legalább annyira tudathasadásos, mint annak a szereplője. Őt James McAvoy játsza, maximálisan kiélvezve ezt a nem mindennapi karaktert. Lényegében 5-7 személyiséget kell vászonra vinni, mely akkor igazán lenyűgöző, mikor hirtelen vált az egyikből át a másikba.

A történet legnagyobb részében a föld alatt vagyunk. Ennek megfelelően a rendezőnek sikerült egy igazán nyugtalanító, feszült, klausztrofóbikus érzést keltenie, melyet a mostanában újra divatba jött arc közeli kamera snittekkel alaposan rásegít.

Kifejezetten örültem annak, hogy a kamerakezelés végre nem a kamerarángatózással próbált még jobban zavarba hozni minket (a film előtt levetítették például a John Wick, 2 előzetesét, amiből alig lehetett valamit rendesen látni, annyira ugrált a kép). Pedig nem nagy titok, ebben a filmben is vannak üldözéses, futkározásos jelenetek.

A történetről sokat spoiler nélkül kár lenne lelőni. Adott a főszereplő,aki elméje 23 külön személyiségre tört szét, melyek nem csak gondolkodásban, de fizikai tulajdonságukban is különböznek. A gyermek személyiség suta és gyenge, az egyik női énje pedig cukorbetegség tüneteit mutatja, miközben a többi 22 nem. De egy közös van mindegyikükbe: egy 24. gyilkos bestia megszületésétől rettegnek.
2-en közül próbálják kordában tartani a többit, és felkészülni az eljövetelre. Az ő fogságukba (fogságába) esik 3 fiatal leány, köztük a lelke mélyén nagyon is sérült Anya Taylor-Joy játszotta kislány. Hogy miért sérült? Nos, ez egy M. Night Shyamalan film, így egy csomó egyéb jelenség mellett, erre is fény fog derülni. Hogy végül minek, mennyi behatása vagy fontossága van a néző és az események számára, az már elégé vitatott kérdés. Mindenesetre a hangulatnak minden kis fordulat vagy lelepleződés, rendesen alá dolgozik.

Mert bár a jelentet sorok és a látvány világ nagyon is néző barát, ami a háttérben van, az elégé gyomor forgató.

És akkor, a Shyamalan tényező.

Engem nagyon beszippantott a film, minden hibája ellenére odaszögelt a nagyvásznon elé, és sikerült elérnie, hogy tűkön ülve várjam a következő mozit tőle. Még a 7-8 között ingázok, nem szeretek fél pontot adni, de ez valahol pont közötte van.

Értékelem: 8

Műfaja: horror, thriller

Modern western film, annak kicsit piszkos, vontatott, kőkemény stílus jegyeivel.

Egy olyan világban, ahol a modern japán autóval közlekedő fiatal suttyok között, még lóval jár a közértbe bevásárolni a marha pásztor. Ahol az élet kemény és mindenért a két kezével kell megdolgoznia az embernek. Ennek megfelelően, jó kis texasi autentikus helyszíneket és szereplőket kapunk a képernyőre.

Kettő közülük egy testvér pár. Egy céljuk van, kifizetni minden áron a határidő lejárta előtt (3 nap múlva), a földjükre kirótt banki hitelt, mielőtt elveszik családjuktól. Nem maguk miatt, hanem a két gyerek miatt, akiknek más életet szánnak, mint az övék volt. Pénzük és idejük nincs, így hát az állam legkisebb bankjának, legkisebb bankfiókjait veszik célba. Nem milliókra hajtanak, a legkisebb kockázatot vállalják, így csak a kasszákban található bankjegyek jöhetnek szóba. Pontos összegre céloznak, és nincs veszíteni valójuk. Mindketten tisztában vannak vele, hogy az ember ilyent, csak úgy, ritkán úszik meg. Így hát nem is számítanak boldog végkimenetelre az ő részükről.

Erről a kimenetelről próbál gondoskodni egy nyugdíj előtt álló igazi régimódi ranger, és fiatalabb, kicsit nyitottabb félvér társa. A nagy öreget Jeff Bridges játssza, pontosan olyan tökéletességgel, mint azt megszokhattok tőle.

A film hangulata nagyban idézi a Nem véneknek való vidéket. A történet folyása is pont annyira lassú, bár az akciók nem annyira véresek és kegyetlenek. Talán a zene kicsit találóbb, erős Nick Cave és Jhonny Cash utánérzés volt, biztos rá fogok még pillantani egyszer a soundtrack-re is.

A vége kifejezetten tetszett. A film során folyamatában megkapjuk a (főleg a műfaj arany korszakának vége felé megjelenő) westernekre oly jellemző szakaszokat, mint az utazás, az összehangolódás, a rablás, a tömeges leszámolás és végül a szemtől szembe való felállás. Csak itt nem jutunk el a végén a golyók ütötte igazság szolgáltatásig.

Minden vontatottsága mellett, remek kis film, bár bevallom, én sokszor többre, vagy másra számítottam. A jelölését pedig nem sajnálom érte, bár nem biztos, hogy nem találtam volna mást a helyére.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma, western

Ez az a film, amit ha nincs a random.org és a Filmbarátok Podcast, soha az életbe nem nézem meg, mert rettenetesen riasztó nyálas a plakátja és érdektelen a trailerje. Pedig kötelező olvasmányok mellett (néhol helyett), kötelező filmnek írnám elő.

Egy igazán életigenlő, példa mutató, szívfacsaró és mégis szívmelengető film, melyet első sorban édesapáknak és másod sorban mindenki másnak ajánlott.

Nehéz írni róla, mert ritkán látni ilyen filmet. Az alapötlet, egy Pillangó hatás szerű vissza ugrálás az időben szituáció, melyre az apa és fia is képes a családban, bizonyos megkötésekkel. Pont őket érintve, van egy erős, könnyfacsaró drámai szál is benne, de messze nem erről szól a film. A fővonal inkább romantikus, de nem az az Igazából szerelem túltolt stílusában.

Ami nagyon tetszett, az pont e két elem találkozásából, illetve nem találkozásából született meg. Ugyanis ez a visszaugrálás, inkább csak egyfajta komikus elemként van használva, és a találkozás(okat) kivéve, nem ezzel a módszerrel oldja meg a főszereplő az élete problémáit. A legtöbb esetben, csak újra átéli őket. Persze azért nem szent, ahol lehet, módosít annyit, hogy az ő javára történjenek a dolgot. De korán fel ismeri (amit a Pillangó Hatásban nem), hogy mindenre ez nem lehet ellenszer, van, ami utána örökre megváltozik és nem biztos hogy egy elfogadható irányban. Erre a legjobb példa a nővérével történt dolgok, akkor is, ha az ok, ott is inkább önző.

Tudom, túl romantizált darab, valójában senki, én sem, így viselkedne, hanem a lehető legönzőbb módon használná ki ezt az adottságot. De pont ezért tesztet, mert megmutattak egy másik, oldalt, hogy az élet ennél nagyszerűbb és átfogóbb is lehet. Talán egy fajta sablon üzenet is benne van, hogy élvezzük ki az élet minden apró kis örömét. Nem baj, kell néha erre az egyszerű tényre is emlékezni.

Mellékes, de megjegyezendő, hogy sosem hittem volna eddig a filmig, hogy a legapróbb részletekig is tökéletesnek vélt Margot Robbie mellett, Rachel McAdams labdába fog tudni rúgni. Pedig ahogy ezt a félénk lányt megformálja, az a mosoly, amivel együtt húzódik a mi szánk is felfelé, teljesen magával ragadja az embert. Lányoknak kevésbé van szerencséjük a film férfi főszereplőjét nézve, de remélem a fentebb taglalt érzés, azért őket is megragadja.

Értékelem: 9

Műfaja: komédia, dráma, romantikus, fantasy

Egy igazi hangulat film. Pont ezért, ha nem ráhangolódva sikerül megnézni, kifejezetten gyűlölni fogja az ember.

Engem jó pillanatban talált meg. Ettől független, messze nem tartom remekműnek, mint egyesek. Az igazat megvallva, kifejezetten unatkoztam néha, és a végét már át-áttegergettem ott, ahol tudtam, hogy történet már nem lesz, csak az érzést erősítő fények, kitartott képek és zene.

Ha moziban nézem, simán lehet hogy gyűlöltem volna.

A történet egy jól ismert sablonra épül, de nem ez számít. A színészek jók, de igazából nem ebben a filmben mutatják meg a színészkedés ezer formáját. A szövegkönyv a több mint másfél órás film ellenére maximum 30 percnyi, ebből a főszereplő nagyjából 5 percnyit kapott. Ahogy írtam, a kitartott jelenetek, a fényképezés adja a film esszenciáját. Zene is csak ritkán van, és önmagában számomra értékelhetetlen lassú énekkel ellátott szintetizátor zene a 80-as évekből, a film jeleneteihez mégis tökéletesen passzol. Akció relative kevés van, de azok gyorsak és nyersek. Éles kontrasztban állnak a film egészét nézve. Kivéve a kezdő jelenet. Az valami fantasztikus. Lassú akció, ha ez így értelmes, inkább a feszültségre épít. És jó sokáig. Utána pedig a lepihenésnél a zene.. nagyon maradandó kezdés volt.

Újra nézni nem hiszem hogy fogom, de egy előzményre kiváncsi lennék.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, krimi

- rövid RAGE -

Jó sokáig kondicionáltam magam erre a filmre, hogy véletlenül se úgy üljek le elé, hogy egy jó, vagy egy Jurassic filmet fogok látni. De így is sikerült felhúzniuk, és ami a legrosszabb, a sok visszautalással, sikerült a régi rajongásomat is bevonniuk a képbe. Így még jobban fájt.

Ettől függetlenül másnak nézhető, voltak benne számomra is értékelhető jelenetek, és bőven rosszabb is lehetett volna, mint ahogy végül is sikerült.

Egy szereplővel tudtam csak teljesen azonosulni, a lúzer informatikus, régi Park-os pólós sráccal a filmből, akit lenéztek, leszóltak, direkt arcon röhögtek, csak azért, mert ő dínókat várt, de csak valami összeCGI-ozott szir-szart kapott, és aki a végén egyedül búslakodva összeszedte a dinó maketjeit, és kisétált a képből.

Értékelem: 4

Műfaja: akció, kaland, scifi

Elégé ötletes és érdekes szatíra, ami kicsit odaszól a politikának és a média közeg majd minden szegletének (híradások, propaganda gépezetek, reklámok, film rendezők és producerek), de még a befogadó (néző) közönségnek is.

A film fő témája, maga a producer és annak a munkája. Nem is csodálkoztam, mikor IMDB-ről kiderült, hogy a rendező is többször producerkedett, sem mint rendezett (az egyik írónak is volt ilyen irányú tapasztalata). Ráadásul pont erre a szerepre keresték meg szerintem a film legjobb színészét, Dustin Hoffmant. Zseniálisan hozta a karaktert.

Hoffman és Robert De Niro rettentően jó szövegeket kapott, a szatirikus műfajnak rendesen megágyaztak vele. A jelenetek nagy része rendkívűl szórakoztató, legyen szó a megállíthatatlan ötletelésekről és azok megvalósításáról, akár a hirtelen jött fordulatokról és random cselekményekről.

Mélyen nem szabad belegondolni, mert ezek egy másodperce sem történhetne meg a valóságban (nagyon remélem). A hangulata is, kicsit könnyedebb a témájához képest, szóval ezzel meg kell barátkozni, különben lehet hogy keserűbb szájízzel kell fel az ember. Engem nagyon megfogott, és bátran merem ajánlani.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, komédia

Egy sokat mondó magyar cím, igaz, teljesen felesleges bővítése az eredetinek.

Ez a kamaradarab. A teljes cselekmény egy kocsi belsejében zajlik, majdnem valós időben (2,5-3 óra eseményei). Arcát adó szereplő egy darab van, ő pedig a "nemtudrosszulalakítaniakkorsemhaakarna" Tom Hardy. Mellette még 5 hang veszi ki részét a történetből; őket telefonon keresztül hallhatjuk megszólalni.

Röhejesen egyszerű az alap: egy férfi felelősség vállalása, ami alapjaiba dönti romba a teljes eddigi életét.
A döntés mozgató rugója az a rész, ami kicsit nehezen befogadható egyes nézők (köztük vagyok én is) szemében. Teljesen érthető, hogy egy ilyen apa figurával a főszereplő múltjában, ilyen és hasonló érzések törhetnek elő belőle, de az, hogy ezért tönkre teszi a karrierjét és a boldog családi életét, az nekem kicsit életszerűtlen volt.

De végső soron így is működött számomra is. Lassú, hangulati film, súlyos döntésekről, érdekes telefonbeszélgetésekkel előadva. Sajnos nincs benne többször nézős faktor, de mindenképpen egy ajánlott és egyedi alkotás.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma

Volt már olyan érzésed, hogy ezt már láttad? Nem, nem csak az unalomig ismételgetett klisékre gondolok, hanem arra, hogy konkrétan ezt a jelenetet már egyszer végig nézted. Mégsem emlékszel rá, mi lesz a következő lépés. A film nézése közbe végig ott volt ez az érzés. Tartok tőle, hogy ha nem nézem meg a listámat legközelebb, akkor ugyan így fogok járni legközelebb is. Ugyanis ebből egy perc sem fog tartósan megmaradni az emlékeimben.

Pedig mint film, nem rossz. A színészek és a hangulat jó. Egy másodpercig nem unatkoztam, pedig a történet, nem sejtett, és nem is add, semmiféle izgalmat. Mégis, a rendezés szinte tökéletes, a hozott anyagokból jól dolgozott. Viszont a forgatókönyvnek (vagy ki tudja, igazi könyvnek, ha olyanból készült), vagy nincs, vagy részemről erősen félre értett mondanivalója van.

Adott az önmagában elszigetelt kis világ, az amerikai külváros. Az Amerikai szépségben megszokott idilli családok élik, idilli minden napjaikat (bár itt talán kicsit több a rejtett apró titok, mint az előbb említett filmben), amibe annak rendje-módja szerint, unnak és fásulnak bele főszereplőink. A felszabadulást egy viszony látszik kiszolgálni, miközben mindegy mellék szálként, egy börtönből szabadult szexuális erőszaktevő költözik be a szürke kis város szegletébe.

És nagyjából ennyi is a történet. Van némi konfrontálódás (elsősorban az előbb említett pedofil miatt, másod szorban pedig az unalmas élet felpezsdítéséért megtett "erőfeszítések" miatt), de tényleges elszakadás, katarzis, fizikai és szellemi felszabadulás nem történik. Kivéve megint csak a fent említett erőszakoló. De az ő szála sem egy túl kibontott, rendesen körbejárt történet, csak itt-ott belekóstolgat, és a végén szolgáltat nekünk egy karakter fejlődést vagy inkább kibontást.

A többiek pedig miután a fellángolást elkönyvelik annak, ami, visszatérnek a korábbi életükhöz, látszólag mindenféle újragondolás, áthangolódás nélkül. A képernyőre kiírt üzenet pedig a végén az, hogy a múlt nem de a jövő megváltoztatható. Közbe én meg azt látom a filmből, hogy nem. Ott a kijelölt sorsod, oszt csókolom, próbáld csak azt erőltetni tovább. Bár a film közepén a regény analízise lehet az igazi mondanivaló, azaz hogy a fellángolás jó, a lázadás szükséges, akkor is ha elbukik az ember. Egy kicsit túlromantizáltnak tartom ezt a hozzáállást, amivel nem is lenne baj, ha ezt így is tudnák bemutatni nekem. Akkor hajrá, csináld a kis bolondságaidat, mindenkinek kell a kaland bizonyos keretek között. De ne így.

Majd körbe olvasok, másoknak mi jött le, nekem e mondani való miatt, kicsit elvérzett a film, akkor is, ha más tényleges problémája nem volt neki. Viszont megjött a kedvem az Amerikai szépséghez (vagy inkább a Született Gyilkosokhoz.. na, ott ténylegesen kiléptek a szereplők a külvárosi idilljükből :D)

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, romantika

Rég óta itt volt a listámon. Mivel a főszerepben Mads Mikkelsen található, és az IMDB-n 7 pont felett van, gondoltam így az SW után, nézek egyet teljes estés mozifilmet Mikkelsennel. Én és az ötleteim..

Az események két (később három) értelmi képességekben korlátozott, antiszociális személy körül forog. Kettő közülük hentes. Az egyikük izzadós, mindenki által lenézett, ambícióval rendelkező tag. A másik nem szeret az emberekkel beszélgetni, és van egy ikertestvére, aki komában várja sorsát, és.. ennyi a karakterük. Nos, ők el akarnak szakadni a jelenlegi munkaadójuktól. Mivel kell a pénz, és az előbb említett ikertestvér elég sok pénzt örökölt a szüleitől, ezért őt gyorsan le is kapcsoltatják a lélegeztető gépről, annak reményében, hogy így békében távozik az élők soraiból. Ettől viszont nem meghalni támad kedve, hanem felébredni, és még jobban beleripacskodni az amúgy sem túl érdekfeszítő történetbe.

A pénzügyi problémák ezen túl nem részesei a történetnek. A vevőkör annál inkább. Ugyan van a párosnak egy speciális pác szószuk, de azt korábbi munkaadójuk kegyetlenül leminősített, így nincs benne bizadalmuk. Ráadásul a bolt nyitása sem kezdődik túl jól. Konkrétan egy vevőjük van csak, az is a már említett munkaadó, aki befolyásos emberek számára készít vacsorát, de nincs a saját üzletében már tartalék hús. Amit viszont ezektől a srácoktól kap, az kicsit más.

A fagyasztóba ugyanis bennragadt és halálra fagyott egy éjszakára a villanyszerelő, és izzadós főszereplőnk kétségbeesésében szépen felaprítja és eladja, mint csirke hús. A lakomának híre megy, mindenki majd megörül a termékért, így másnap már hosszú sor kígyózik a bejárat előtt. Nosza, mi a levont következtetés mindebből? Az, hogy a nép, ember húst akar. Így hát beindul az éjszakai áldozat keresés és aprítás, amiből a néző semmit nem lát, így még csak véres vagy izgalmas részt sem kapunk, csak a fekete komédia és a két nem normális ember hétköznapjaiba nyerünk betekintést. Ami nem csak unalmas, de még idegesítő is.

A filmet 4 részletben tudtam végig nézni, ebből az utolsó 15 percet is majdnem félbe hagytam. Eredeti nyelven talán jobban megfogott volna, ez a sajátos Dán hangulat, de a felírat annyira értékelhetetlen volt, hogy kénytelen voltam magyar szinkronnal nézni. Nem tudom, ez rántott e ki a film világából, vagy az alapból olyan, ami nem az én ízlésemnek felel meg, de kényelmetlen volt nézni. Minden karakternek egy darab érzelmet sorsoltak ki, és azt az egyet kellett a film egésze alatt előadniuk. A szövegek erőltetettek voltak, a karakterek közötti kémia iskola példája az egymás melletti elszínészkedésnek, a történet nem túl eredeti de legalább unalmasan tálalt, a végső megoldás pedig kimondottan röhejes.

Nagyon sajnáltam a rászánt időt. De láthatóan másoknak nagyon is bejött.

Értékelem: 3

Műfaja: vígjáték, dráma

Rég óta vártam a filmet, a rendező személyében ugyanis lassan hömpölygő, inkább hangulat, mint sem akció scifire lehetett számítani. És szerencsére a számítás nagyjából be is jött. Erős érzelmekkel fűszerezett drámát látunk, kevésbé tudományos, inkább irodalmi/művészi tálalással.

3 főszereplőnk van, ebből Jeremy Renner és Forest Whitaker csak háttér támogatás. Whitaker egy eddig klisés karaktert játszik el, üdítően újszerűen. Renner karakteréről sokat inkább ne beszéljünk, a szerepe pont csak annyi, hogy ott kell állnia, nem több.
A filmet a hátán Amy Adams viszi, tökéletes, Oscar díj gyanús alakítással. Ez nem véletlenül alakult így, látszik a rendező célja, nagyon sok közelit kapunk a színésznő arcáról, nagyon közel akarja éreztettetni a nézőt hozzá.

A történet megágyazás az idegenek érkezése, akik nem bombázással köszönnek be bolygónkon. 12 kavicsürhajó érkezik, akik békésen lebegnek egy helyben, várva az emberek kapcsolat felvételére. Ami elég nehézkesen indul. Az idegenek láthatóan nem is próbálkoznak, az emberiség pedig nagyon lassan halad. Elégé lassan ahhoz, hogy odalent közben a fajunkra megszokott paranoia szépen lassan átvegye az uralmat az emberek elméje fölött.

Sajnos a tudományos háttér, erősen popcorn szagú lett. Talán ez is a film legnagyobb hibája. Lassú történet vezetésében bőven belefért volna több tudományos magyarázat, mind a kommunikáció mind az elméleti fizika oldaláról. De sajnos a scifi vonal is erősen hanyagolva lett, legalábbis az idegenekkel kapcsolatban. Szinte semmit sem fogunk megtudni, sem az érkezőkről, sem a következményekről. A rendező (vagy a könyv írója) sok mindet hagy lógni a levegőben.

Ennek köszönhetően, rettentően jó beszéd téma lett a film. Sokat lehet róla vitatkozni, lehet filozofálgatni, hogy milyen hatással lesz, lenne ez a jövőnkre nézve. Ha másik filmhez kéne hasonlítani, ez nagyjából olyan, mintha a Csillagok között-et, a könyvespolc háta mögötti jelent sorral zárták volna le. Kevésbé szájba rágós, és sokkal inkább a képzeletre bízott lezárás.

A film kihagyatatlan, de egy bizonyos szintű érzelmi fejlettség elvárandó a megnézéséhez (ettől persze még lehet nem szeretni, de átérezni, csak úgy lehet majd). Az évben eddig még jobbat nem láttam, valószínűleg, nem is fogok. Az izgalmas cselekmény hiány ellenére is rettentően feszült a film, sokszor csak tátott szájjal meredtem a vászonra. Hagyjátok magatokat elmerülni benne, és tényleg erős élményben lesz részetek.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, misztikum, sci-fi

Komoly előítéletekkel ültem le a film elé. A maga műfajában az első rész tetszett, de tisztában vagyok minden sutaságával. És ami akkor működött, nem biztos hogy ma is fog. Régen volt, nekem is kisebbek voltak az elvárásaim, a filmnéző igényei is mások voltak. Ráadásul az a film jól tempózott volt, rettenetesen látványos, talpig adrenalinban és amerikai zászlóba öltözve robbant fel minden, ami az ember (és az idegenek) szeme elé került.

Persze volt egy átlátszó mondanivaló szerűség, az emberiség összefogásáról, az önfeláldozásról a köz érdekében, stb, de ez inkább amolyan fellengzős álca volt csupán, jól hangzó közhelyek, amivel lehetett védelmezni az alkotást. Tökös vagy éppen vicces beszólások, érdekes, néhol rettentően iritáló, de egymástól jól megkülönböztethető, klissékkel bár, de felépített karakterek voltak. Soha nem látott, vagy legalábbis UFO filmben nem nagyon használt jelenetek (Top Gunt idéző repülős jelenetek, UFO-t leboxolós vagy éppen kihallgatós jelenetek, stb..). Egy igazi, jól összegyúrt élvezet gombóc volt, meg kell hagyni.

Az új filmről pedig lehetett sejteni (és hallani), hogy pont az első rész szellemében fogant. Sznob filmfaló lelkem pedig nem repdesett az örömében.

De most hétvégén megnéztem. És meg kell mondanom, nagyon bánom, hogy nem moziba néztem. A film buta. Nagyon buta. És igen, a legnagyobb "baja", hogy rettentően hasonlít a régi műhöz. Nem csak a fejhajtásokra gondolok (sőt, azok sokszor egész jól működtek), mint mikor megjelenik egy régi szereplő, vagy éppen lemásolnak vagy utalnak egy, az előző filmben történtre (pl. ököllel az idegennek, az elnöki testőrség az idegenek ellen, a hajó/repülő törött megmentése, a busz(ok) a sivatagban, a bemutatás/beköszönés az idegen központi irányításának az anyahajón, stb). Inkább a viccesnek szánt beszólásokra, az irtózatosan random szereplőkre és azok bajtársi összekötődésére, a felkészületlenségek, a karakterek viselkedése, stb.

De hozta magával a lélegzet elálló látvány világot (úristen de jól sikerült.. ez az utópisztikus, az idegen maradványok és technológia feldolgozása, piszok jó ötlet volt.. mondjuk bőven többet is ki lehetett volna hozni belőle. De majd a következő részben), a karakterek sokszínűek voltak, és egy két összecsapás, igen csak izgalmas.

Félre nem érteni, nem egy jó film, de egy kis kikapcsolódásra, pont annyira jó, mint anno az első volt.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, kaland, sci-ifi

Ez egy nagyon egyszerű mozi. Adott a téma: cápatámadás és szörfözés. Nincs túl bonyolítva, sőt.

Adott egy szép testű leányzó, a főszereplő. Igazából rajta, és a cápán kívül nagyon más nem is szerepel. A főbb tulajdonsága, hogy szép teste van. Ennyivel szerintem a rendező meg is elégedett volna (megnézve a többi "szereplőt"), de szerencsére sikerült a leányzónak más téren is megnyilvánulnia. Igazából, egy percre sem lógott ki a szerepből, és bár nem kapott túl kidolgozott karaktert, amit hozni kellett, azt szépen hozta.

A film felvezetése, bár kicsit klip szerű, de rendkívül hatásos, és a képi világ, a kamera kezelés kifejezetten első osztályú volt.

Azonban a feszültséget rosszul adagolja. Ahol igazán beindul, ott már a rossz CGI és a cápa röhejes cirkuszi showja megöli a hangulatot. Karakter felépítésnek, mondanivalónak sok helye nincs, cserébe a film sem hosszú, talán még másfél óra sincs meg. Bőven látni rosszabbat is, egy szörfös-cápás filmre vágyó, pont azt kapja, amire számít. Néha jó egy ilyen faék egyszerű egyenes filmet is megnézni.

Értékelem: 5

Műfaja: dráma, horror, thriller

Volt egy film, amiről hallani hallottam, de kicsit sem érdekelt. A zombis filmeket kedvelem, de a mostani zombi sorozat felhozatal és a korábbi Resident Evil filmek emléke mellett, erős fenntartásaim vannak. Talán csak a Maggie volt fogyasztható, de szintén felejthető alkotás, ami mostanában moziba került. Ráadásul sem a színész, sem a rendező, de még a forgató könyv író neve sem mondott túl sokat.

Aztán el kezdtek jönni az értékelések. Metascore 87%? Zombi filmre? Elégedett, max pontokkal dobálózó nézők? Sorra megjelenő pozitív kritikák? Nosza, nézzük meg mi is.

Előjáróban: a film tényleg jó. Messze nem kihagyhatatlan, se nem remekmű. De az elején említett fenntartásaim ellenére, olyan alkotás, ami tud nekem is újat mutatni, és mert változtatni a már jól bevált sablonokon.

A történetről túl sokat nem lőnék le. Talán annyit, hogy bizonyos játék rajongók szive, biztos hogy nagyot fog dobbanni az alapötlettől. Az elején nem tudjuk hol vagyunk, nem kapunk előtörténetet. Ott kezdünk egy katonai komplexumban, ahol látszólag ártatlan gyermekeket tartanak cellákban, jó nagy távolságot tartva fegyverrel kényszerítik őket naponta tolószékbe, és gurítják be őket egy tanterembe, székhez kötözve. Bár oktatják őket, nem tartják őket ember számba. Korcsoknak hívják őket, tilos velük mint szóba mint fizikailag érintkezni.

A történeteket az egyik, túlzottan is udvarias gyerek ("korcs") szemszögéből van találva. Nem ismeri a körülményeket, nem ismeri a külvilágot, így a nézőt is sikerül sokáig homályban tartani. A gyerek számára a bánásmód már már napi rutin, megszokott és ismert közeg.

A filmnek van egyfajta kis költségvetésű hangulata. Kicsit a "28 Nappal Később"-re hasonlít, mely szintén inkább egy két részes sorozat hangulatát keltette. Ahogy ez is, bár itt a kamerázás sokkal profibb munka. Ez a kicsit egyszerűbb hangulat sajnos, ahogy az előbb említett filmben is, a vége felé erősödik. Nem egy rész lesz kicsit nevetséges, és az erre érzékeny nézőt bizony többször kizökkentik a filmélményből. Erre talán a szinkron is rátett egy kicsit.

Sajnos nem ez az egyetlen probléma. Félelem, feszültség szinte alig található. Izgulni sincs nagyon kiért, egy végtelenül naiv szereplőt (és nem a főszereplőt) leszámítva, bármelyik karaktert láthatnád holtan, talán csak megkönnyebbülést éreznél, mást nem. A képi világ mint mondtam szép, látszik hogy figyeltek a részletekre. Véres jelenet akad, de kevés az igazán horrorisztikus.

Cserébe jó volt a felvezetés, és a lezárás is merész és igazán egyedi. Egyszerre demolarizáló, másrészt mégis felszabadító. Aki a zombi filmeket szereti, bátran tudom ajánlani, de simán drámának is tökéletesen elmegy. A mozijegyet abszolúte nem bántam meg, 111 perc játékidővel simán fogyasztható.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, horror, thriller

Most nézem csak IMDB-n, hogy 2015-ös film. Ahhoz képest jó sokat vártak a magyar mozik (tippelem: csak a művész mozikba lehet megnézni), a bemutatással.

Először is, a 18-as karika indokolt. Másodszor, nagyon erősen nem randi film. Ehhez képest szinte csak párokat láttam a moziba, és nem úgy tűnt, hogy mindkét fél élvezte volna a filmet.

A Csontok és skalpok, egy érdekes próbálkozás, amiben a klasszikus western (nagyon nagyon nagyon lassú kibontakozás, rengetek beszélgetés, realista és gyorsan végződő összecsapások) elemeit egészítették ki a kannibál horror filmek (test közelből bemutatott csonkolások, belezések, ahol a "gonosz" nem túlvilági, hanem nagyon is emberi) elemeivel.

A végeredmény: oké. A film ezen elemeket nem keveri ténylegesen, inkább egymás után használja fel. A felütés (a film első percre) a kannibál horror elemmel kezdődik, ahol egy kényelmetlenül közeli és lassú nyaknyiszálásnak lehetünk szemtanúi. Utána jó egy óra klasszikus westernes csapat összeállás és a pusztában barangolást élhetünk át, rengetek karakterek közti beszélgetéssel, amelyek alig mozdítják előre a cselekményt, számomra mégsem voltak unalmasak, és végig lekötöttek. Utána van egy fél órás tényleges mix, ahol a western összecsapás és némi horroros beütéssel kavarodik, csak azért, hogy a leszámolás már tényleges kannibál filmbe forduljon át.

Tehát aki egy jó westernt akar látni félig megkapja, de sokkolni fogja a brutalitás, aki horrorra számít, meg majd halálra fogja unni magát, a végéig. Ráadásul nem mindenhol olyan brutális a film, mint amilyen lehetne.

Rendes gyomorgörccsel jöttem ki a vetítésről, és még mindig nem igazán tudom, hova tenni ezt az alkotást. Az biztos, hogy érdekes próbálkozás, engem végig lekötött, a szereplőkkel együtt tudtam érezni, így nem bántam meg hogy megnéztem. Többször viszont nem fogom.

Értékelem: 6

Műfaja: kaland, dráma, horror

 -= muszáj lesz SPOILEReznem, mert nehezen tudom meghatározni, mi az ami elmondható, mi az ami nem. Szóval ha még nem láttad, először nézd meg. Előjáróban: nem bánod meg =-

És akkor jött a harmadik rész, ami a széria általam látott részei közül, a legjobb. A rendező maradt az előzőből, és hozta magával a kamera rángást és a ragaszkodást a zöld-fekete színkombinációhoz. Viszont, az akciók jobban élvezhetőbbek lettek, és néha azért egy egy új és világosabb jelenet is előkerül. A történet szintén alibi, lényegében az előző rész folytatása (annyira, hogy annak a vége, az itt a 20. perc), csak itt nem a bosszú jön előtérben, hanem ismét az első részhez hasonló, emlék töredékek visszaállítása.

A film amúgy több ízben is egy tribute-ja az elsőnek.Olyan apróságokra gondolok, mint a hajvágós jelenet, vagy az a lélegzet elállító verekedés a lépcsőházban (csak itt nincs alatta zene, ami talán még jobbá is teszi, mint az első rész verekedés(ei)t), vagy nagyobbakra, mint a vége, ahol kb megidéződik az első rész kezdése.

De, a második résznél is sokkal több akció, sokkal feszültebb (vasútállomásos jelenet), és sokkal pörgősebb. Itt már nincs idő megállni és beszélgetni. Az autós üldözés innen is emlékezetes, és még az egyik (madridi) ügynök is elég sok borsot tud törni a főhős orra alá. A befejezés szódával elmegy, az előzőnél talán kicsivel jobb. Azért 3 másodperccel hamarabb vége lehetett volna, de hát meg kellett mutatni, hogy ezt ők folytatni akarják. Igaz, ezzel végül is elég sokat vártak.

Lényegében műfaj reformáló széria ez, ami irtózatosan szórakoztató. Akció film rajongóknak kihagyhatatlan darab, senki ne várjon vele annyit mint én, mert lehet az első rész, nem fog a legjobban öregedni az évek múltán.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, thriller

 -= muszáj lesz SPOILEReznem, mert nehezen tudom meghatározni, mi az ami elmondható, mi az ami nem. Szóval ha még nem láttad, először nézd meg. Előjáróban: nem bánod meg =-

Az első rész úgy tűnik sikeres volt, így hát természetesen folytatni kellet. Jött egy új rendező, és vele együtt egy új stílus világ. Az előző résszel ellentétben, itt már sokkal sötétebb hangulat dominál. Erre erősen rájátszik a komor, szinte csak a zöld és fekete színekkel való játék. Minden jelenet komor és sötét. Cserébe annyi a kamera rángatás, hogy az akciók jó része alig kivehető.

A zene itt már sokat dob a hangulaton. Nem csak pörgősebb jeleneteket élhetünk át, de olyan feszültséget gerjeszt, ami erősen megdobja a film élvezhetőségét (elég csak a Berlin-es két lábon való menekülésre gondolni). De ebben a filmben láthattam a legjobb autós üldözést is, a moszkvai rész, egyszerűen lélegzet elállító. És itt sem egy csúcs kategóriás bömbivel menekül a főhős.

Sajnos viszont sokkal kevesebb jelenet maradt meg belőle, mint az első részből. A történetből sem sok rémlik, annyi hogy generálnak egy indokot (amúgy egy igazi, köpni-nyelni nem tudsz pillanat), és Bourne megy bosszút állni. Cserébe, igazi lezárása sincs a filmnek. Talán a három részből ez tetszett a legkevésbé.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, thriller

 -= muszáj lesz SPOILEReznem, mert nehezen tudom meghatározni, mi az ami elmondható, mi az ami nem. Szóval ha még nem láttad, először nézd meg. Előjáróban: nem bánod meg =-

Talán mert ez a legelső a filmek közül, ez hatott rám a legjobban (az első három alapján nyilatkozva). A történetet gondolom a legtöbben ismerik. Bourne-t, lövésekkel a hátán halásszák ki, miközben ő amnéziától sújtva, semmire sem emlékszik. Cserébe kitűnően harcol puszta kézzel, ért a fegyverekhez, igazi kém trükkök vannak a tarsolyában. Elindul hát kinyomozni, ki is ő valójában, és mi történt vele.

A film, a maga korában biztos egy adrenalin bomba volt, ma már, főleg a többi részt megnézve, inkább azt mondanám, hogy egy normálisan, nyugodtan felépített történet, amibe az akciók, agresszív események, elég hirtelen és váratlanul csapnak le, hogy aztán egy jó 3-10 perc pörgéssel kápráztassák el a nézőt.

A látvány itt még kimért, a végharcot leszámítva szinte végig világosban látjuk a történetet. Az akciók ütősek, a francia házban zajló verekedést legalább kétszer visszapörgettem. És természetesen már itt beköszönt a film széria névjegyévé vált autós üldözés, ahol egy mini-t alakít át a főhős, lényegében vasreszelékké. Azért a rendező kvázi kimértsége itt is tetten érhető, elég csak megnézni, hogy záródik ez a jelenet.

A zene nekem személy szerint nagyon nem jött be, a lezárás annál jobban. Ahogy a Mátrixban, ennél is úgy érzem, hogy a rendező ezt egy darab filmnek szánta, nem egy folytatásosnak.

Akció film rajongóknak kihagyhatatlan darab, senki ne várjon vele annyit mint én, mert lehet ez az első rész, nem fog a legjobban öregedni az évek múltán.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, thriller

Egy új buddy movie, a műfaj egyik koronázatlan királyától, Shane Black-től. Mivel a 80-as éveknek régen vége, így a filmet, ha már hasonlítani akarom, akkor azt a Kiss Kiss Bang Bang-el kapcsolatban tenném meg. A legnagyobb különbség, az pár nap múlva jön elő. Egyszerűen nem maradandó. Amíg a KKBB-ből röhögve tudnék sorokat és jeleneteket előkapni, addig ez esetében már meg kell erőltetnem magam.

Mindenesetre adok neki esélyt, végül is a KKBB-t is többször láttam, magyar és eredeti nyelven is, lehet pár nézés után a The Nice Guys is előbbre kerül.

A film jó. A kémia a három karakter között nagyon működik (talán a kiscsaj irányába még jobban, mint a két felnőtt között). Russell Crowe-t és Ryan Gosling-ot régen láttam ilyen jól remekelni, és Angourie Rice is jól helyt állt a dacos talpraesett lány szerepében.

A történet itt is alibi a kötelező egy-két csavarral, de hangulatban remekel. A világ és a karakterek elhelyezése benne szinte tökéletes. A disco/hippi korszak a színekben és a zenében nagyon átjön, aki nem kap rögtön idegbajt ezektől, szeretni fogja. A szövegek és poénok jók, bár mint mondtam, nem olyan erősek, hogy azonnal beégjenek. Talán direkt ez is volt a cél, érzésem alapján kicsit vissza próbált térni a Halálos fegyverek irányába a komolyabb hangvétellel, úgy hogy közbe meg sem próbál akciófilm lenni, és megőrzi a KKBB lazaságát.

Én nagyon élveztem, és hatalmasakat szakadtam rajta, és még biztos hogy előveszem, legalább a magyar szinkron miatt. Utána meglátjuk, kedvenc lesz-e ez is. Most egy ponttal kevesebbet adok neki, mint szerintem illene, de majd 2. vagy 3. nézésre lehet növelem.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, vígjáték, krimi

Amolyan PR anyag, bár nem néztem utána, az új játékok mechanikáját és újdonságait reklámozza-e, de erős a gyanúm.

Nézhető. Inkább gyerekek számára készült, kevés a felnőttes poén benne, de gondolom senki nem számított egy Pixar minőségre. Unalom kitöltésnek tökéletesen elment, bár jövő héten már ebből sem fogok emlékezni semmire.

Szerk.: most hogy pótlom a blogbejegyzést erről a filmről, eltelt 3 hónap a megnézése után. És ami megmaradt: jönnek a zöld disznók, tojást lopnak, és ezt nem hagyják a szereplők. Meg volt valami dühterápia, és egy tök jó poén a rendőr és a villámgyors madár között. Ha megfeszülök sem rémlik semmi más jelenet sem.

 Értékelem: 5

Műfaja: animáció, vígjáték