Egy a tucatból

Split

2017. január 30. 11:57 - Kergeboci

Széttörve

Nagyon vegyes élmény volt, a film legalább annyira tudathasadásos, mint annak a szereplője. Őt James McAvoy játsza, maximálisan kiélvezve ezt a nem mindennapi karaktert. Lényegében 5-7 személyiséget kell vászonra vinni, mely akkor igazán lenyűgöző, mikor hirtelen vált az egyikből át a másikba.

A történet legnagyobb részében a föld alatt vagyunk. Ennek megfelelően a rendezőnek sikerült egy igazán nyugtalanító, feszült, klausztrofóbikus érzést keltenie, melyet a mostanában újra divatba jött arc közeli kamera snittekkel alaposan rásegít.

Kifejezetten örültem annak, hogy a kamerakezelés végre nem a kamerarángatózással próbált még jobban zavarba hozni minket (a film előtt levetítették például a John Wick, 2 előzetesét, amiből alig lehetett valamit rendesen látni, annyira ugrált a kép). Pedig nem nagy titok, ebben a filmben is vannak üldözéses, futkározásos jelenetek.

A történetről sokat spoiler nélkül kár lenne lelőni. Adott a főszereplő,aki elméje 23 külön személyiségre tört szét, melyek nem csak gondolkodásban, de fizikai tulajdonságukban is különböznek. A gyermek személyiség suta és gyenge, az egyik női énje pedig cukorbetegség tüneteit mutatja, miközben a többi 22 nem. De egy közös van mindegyikükbe: egy 24. gyilkos bestia megszületésétől rettegnek.
2-en közül próbálják kordában tartani a többit, és felkészülni az eljövetelre. Az ő fogságukba (fogságába) esik 3 fiatal leány, köztük a lelke mélyén nagyon is sérült Anya Taylor-Joy játszotta kislány. Hogy miért sérült? Nos, ez egy M. Night Shyamalan film, így egy csomó egyéb jelenség mellett, erre is fény fog derülni. Hogy végül minek, mennyi behatása vagy fontossága van a néző és az események számára, az már elégé vitatott kérdés. Mindenesetre a hangulatnak minden kis fordulat vagy lelepleződés, rendesen alá dolgozik.

Mert bár a jelentet sorok és a látvány világ nagyon is néző barát, ami a háttérben van, az elégé gyomor forgató.

És akkor, a Shyamalan tényező.

A vége. Igazából csak annyit vártam, mint a The Visit esetén, és úgy gondoltam, ezt a lány történet szálával fogja kibontani. És erre a film utolsó 20 perce átfordul egy olyan agyament őrületbe, amire nem voltam felkészülve. Az addigi thrilleres száll horrorba, a logikusnak tűnő dolgok teljesen kifordítottá válnak, pedig ennek korábban, ténylegesen megágyaztak. Csak figyelni kellett.

Szerencsére a bezártság hangulata megmarad, és írtózatos feszültséget kell továbbra is a nézőben, de biztos vagyok benne, hogy ahogy sok korábbi filmjénél, itt is sokaknál ki fogja verni a rendező a biztosítékot.

De van még valami.
Az utolsó két perc. Két dolog miatt nem volt a stáblista végén. Egyrészt, mivel senki nem számított rá. Másrészt, mert lehet, hogy több köze van/lesz a történethez, mint sem azt sejteni merjük. Tetszik, ahogy egy univerzummá fonja a rendező a két egymástól nagyon is különböző filmet, mint ahogy azt JJ tette a Cloverfieldben. Mikor hallottam, hogy jön a Sebezhetetlen 2


Engem nagyon beszippantott a film, minden hibája ellenére odaszögelt a nagyvásznon elé, és sikerült elérnie, hogy tűkön ülve várjam a következő mozit tőle. Még a 7-8 között ingázok, nem szeretek fél pontot adni, de ez valahol pont közötte van.

Értékelem: 8

Split (2016) on IMDb

Műfaja: horror, thriller

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyatucatbol.blog.hu/api/trackback/id/tr2012168622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása