Egy igazi hangulat film. Pont ezért, ha nem ráhangolódva sikerül megnézni, kifejezetten gyűlölni fogja az ember.

Engem jó pillanatban talált meg. Ettől független, messze nem tartom remekműnek, mint egyesek. Az igazat megvallva, kifejezetten unatkoztam néha, és a végét már át-áttegergettem ott, ahol tudtam, hogy történet már nem lesz, csak az érzést erősítő fények, kitartott képek és zene.

Ha moziban nézem, simán lehet hogy gyűlöltem volna.

A történet egy jól ismert sablonra épül, de nem ez számít. A színészek jók, de igazából nem ebben a filmben mutatják meg a színészkedés ezer formáját. A szövegkönyv a több mint másfél órás film ellenére maximum 30 percnyi, ebből a főszereplő nagyjából 5 percnyit kapott. Ahogy írtam, a kitartott jelenetek, a fényképezés adja a film esszenciáját. Zene is csak ritkán van, és önmagában számomra értékelhetetlen lassú énekkel ellátott szintetizátor zene a 80-as évekből, a film jeleneteihez mégis tökéletesen passzol. Akció relative kevés van, de azok gyorsak és nyersek. Éles kontrasztban állnak a film egészét nézve. Kivéve a kezdő jelenet. Az valami fantasztikus. Lassú akció, ha ez így értelmes, inkább a feszültségre épít. És jó sokáig. Utána pedig a lepihenésnél a zene.. nagyon maradandó kezdés volt.

Újra nézni nem hiszem hogy fogom, de egy előzményre kiváncsi lennék.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, krimi