A vietnámi háború egy tragikus végű összecsapását átélvén a Szövetség (Fellowship) elindult Mordor felé, hogy megkeressék az igencsak elmebeteg Szauron Harrelson-t. Útbaigazítást is kapnak a Zöld szemű (a jó) Szméagoltól, de hőseink így is hamarost Schindler listájának táborában találják magukat. 28 Nappal Később jól megtervezett Nagy Szökést végrehajtva szorulnak kettős tűz közé a támadó világháborús sereg és a Holnap után jégzuhataga közé, hogy végül Mózes vezesse el népüket az Ígéret földjére.

Ja, a film minden egyes eleme ismert, látott, ne adj Isten, még talán lopott is. Mégis, az írok és a rendező, olyan szépséges egésszé gyúrták össze, hogy egy másodpercre sem tűnt fel, hogy több mint két órája nézem. Megható, izgalmas, látványos, minden tekintetben kielégítő. A fenébe is, volt hogy szorult a torkom, pár majom (és néha ember) sorsa miatt.

Kaptunk némi magyarázatot, hogy globalice mi is eshetett (esik majd meg) a világ többi részén. De külön plusz pont, a rengetek visszautalásra a 68-as nagyremekre (Alpha és Omega (jó, ez talán a második vagy harmadik régi részben volt), Nova, a vírus, a tó, stb)

Értékelem: 7

Műfaja: akció, kaland, dráma

Egy újabb hétfő az irodában. Ráadásul a világ végén Bogotában, ahol a cég kénytelen nyomkövetőt beépíteni az ember tarkójában, az esetleges emberrablások könnyebb felderíthetősége miatt.
Mindenhol a szokásos arcok, a kávé is hideg. És még a hangosbemondóba is csak szórakoznak az emberrel. Öljetek meg 30 embert, különben mi ölünk meg 60-at.
Rossz vicc.
Aztán hirtelen lezáródnak az acél zsanérok az ablakokon, és felrobban a szembe ülő kolléga feje.

Nem kívánok ilyen munkanapot holnapra.

Olcsó és pofon egyszerű vérgőzös hent-film, ami nem is akar többnek látszódni. Az emberi viselkedés kielemzését, nyugodt szível ugorja át a rendező egy fejlövéssel. Nem mondom, hogy elképzelhető, de elégé hátborzongató szituáció, pont annyi szereplővel, hogy azok vérével 1,5 óráig elfröcsöghessenek a készítők.

Egy megnézést teljesen megért, nem lesz maradandó emlék, nincs annyi benne. Viszont még megnéznék pár ilyen részt (a végén utal is a lehetséges folytatásokra), bár félő, hogy ha lesz, azokba vagy már némileg velősebb mondanivalót és történetek próbálnak meg majd betuszakolni, vagy épp a másik oldalra esve, akkora hülyeségre és agyatlanságra fordítják át a történeteket, hogy az már az élvezhetőség rovására fog menni.

Oszt ne legyen igazam. A lényeg, most pont eltalálták mindenből azt a mennyiséget, amivel én személy szerint elvagyok.

Értékelem: 5

Műfaja: akció, horror, thriller

Annyiszor hivatkoztak már erre a filmre, és a legtöbb kritikusnál, csomó film és sorozatban feltűnő plakát is arra utal, hogy hatalmas kultusza van már ennek a műnek. Amennyit én tudtam róla, hogy stop-motion, csontváz a főszereplő, karácsony körkényékén játszódik és Tim Burton írta és alkotta a karaktereket.

Főleg ez utóbbi és a cím alapján, valami nagyon nem szokványos elmebeteg történetre számítottam. Nos nem. A történet, egy teljes egészében gyerek és karácsonyi mese, ahol először a karácsony eltöröltetik, de aztán megmentik. Az elmesélés stílusa, már sokkal kevésbé konvencionális. Először is, a főszerepekben Halloweenland (Kísértet föld?) lakói, Tim Burton kokainos álmainak megtestesítői díszelegnek. A csontváz Tökkirály, levelekből kitömött és életre keltett Frankenstein szörnyére hajazó leány, mocsárpofa, boszorkányok, kacsacsőrű kilógó agyú dokik, stb.

A megvalósítás zseniális. A stop-motion önmagában is mindig lenyűgöző, hát még ennyire kreatív látvány világgal. A fény és az árnyék játék, egyszerűen lenyűgöző. A dalok, mivel ez amolyan musical, egyszerűek és nem idegesítőek. A Tökkirály hangja (mint IMDB-ből kiderült Danny Elfmann hangja) annyira tökéletesen hangsúlyozz, énekel, hogy kötelező jó hangcuccal vagy jobb minőségű fülessel megnézni.

Gyerekeknek kicsit ijesztő és abszurd, felnőtteknek túl egyszerű és gyerekes, de minden rétegnek kifejezetten érdekes és ötletes alkotás, érdemes vele próbálkozni, IMDB alapján is, a többségnek (még ha nekem nem is), sokat adó alkotás ez.

Értékelem: 6

Műfaja: animáció, fantasztikus, stop-motion

1. megnézésre

Csak röviden, mert egyrészt még emészteni kell, másrészt újra nézni. Elsőre nem teljesen azt hozta, amit vártam, igaz, sokat vártam. Tetszett az írók bátorsága, hogy sokszor ennyire földhöz ragadtabbak mertek maradni, és bátran mertek beinteni, ha szükséges volt (lásd több fontos karakter eredetét és sorsát).

Nem tetszett, hogy számomra nem jött át az az epikusság, ami a papírra vetett történet súlyából át kellett volna jönni. A karakterek néha túl hirtelen fordultak szembe a korábbi döntésükkel. Túl sok volt a humor/vicces jelenet, amit nem csak időkitöltésnek használtak, hanem igen komoly, drámai jelenetek közepére pakolták be, megint csak lefaragva annak súlyából (ez okozta, hogy már a bad-ass fénykardos párbajok során is csak röhögött a közönség, mert az előző viccelkedős betétek miatt, ott is a komikumot keresték).

Külön-külön, mindegyik jelenet nagyszerű és emlékezetes volt (viccet félre téve, mindegyik, spoileresen órákat lehetne róluk beszélni), csak valahogy nekem most még nem állt össze egy nagy epikus egésszé.

A látvány, a hangulat, dicséretes, szájtátva bámultam végig. A rajongók rengetek kikacsingatásokat kapott az eredeti triólogiára ismét (talán kicsit jobbakat is, mint vártam). A karakterek sorsa külön-külön izgalmas és ötletes (néha kifejezetten merész), bár sokszor a régi sorozatot idézi. Összességében tök jó film volt, megnézzük, többedszeri nézésre felmagasztalódik-e.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, fantasztikus, kalandfilm, sci-fi

Egy nehezen emészthető, kultfilmként számontartott 3 órás háborús (eposz?) film.
Ezidáig csak jókat hallottam róla, így hát itt vagyok én, hogy elsírjam, miért is nem volt jó.

Két tucat nagy név szerepel a stáblistán, kiket jelentéktelen és rövid szerepekben láthatunk is a három óra során (tisztelet a kivételnek). Ez lenne tán a legkisebb baj. Igaz, a karakterek egy része alul, mások inkább túljátszottak, nagy átlagban azért ezzel nincs baj. A kisebb nevek is tudnak rémülten nézni, őrült módjára viselkedni, kb hozni a kötelezőt, melyet a forgatókönyv és a rendező ledirigált.

A hangulattal sem lenne sok baj, igaz, egy háborús film esetén nem erre számít az ember. Melankolikus, lassú, erősen épít a zenére és a narratívára.

Kb fél tucat szereplő gondolatai szólalnak meg, ezek java részt ad-hoc gondolat foszlányok, de nagyobb részt, irodalmi fogalmazásban megszólalt szerelmi óda vagy jól felépített monológ, a túlélésről, életről. A narratíva szavait hol egy múltbéli emlék képpel, vagy az éppen történő események jeleneteivel erősíti/személyesíti meg a rendező (az örök láng elhangzásával párhuzamosan a lángoló kunyhók, a teremtés csodája szavak közben gyönyörű szép dzsungel állóképek, stb...), melyekről biztos irtózatosan jó esszét lehet írni valamelyik filmesztéta tanfolyam ZH-ja gyanánt, de nem éppen az egyszeri néző szórakozását fogja az egekbe emelni..

Cserében a vágás elképzelhetetlenül szörnyű. Nem csak a jelenetek közötti átvezetés, hanem a film teljes egészét, a cselekmények, a történetek összefüggéseit rombolja teljesen élvezhetetlenné számomra. Sosem látott, ismeretlen karakterek jelennek meg egy-egy váratlan pillanatban, akiktől sírós búcsút veszünk, vagy látjuk tovább úszni őket, úgy hogy még sosem láttuk őket, és később sem lesz róluk semmi féle megemlékezés. Emberek szólítják nevükön a másikat, és tesznek utalást valami közös történetre, miközben őket egyszer sem láttuk közös jelenetben szerepelni. Az egyik pillanatban egy dramaturgiailag nyomasztó, szürke, orromig sem látok ködben és egy japán berserker támadást átélve botladoznak a szereplők, majd a következő pillanatban egy teljesen jól bevilágított japán tábort/falut hánynak bajonett élre. Az egyik pillanatban ott áll az egyik szereplő elszakadva a többiektől, a következő pillanatban valaki elesik, majd már egy sír felett szomorkodik mindenki. 5 másodpercben.

Ismerem a legendát, hogy a film főszereplőjének eredetileg Adrien Brody-t szánták, majd a rendező a vágó asztalon egy új filmet rakott össze, melyből a színész szerepének a 95%-át kivágta. Ez egyrészt a meghagyott jelenetek alapján teljesen elképzelhetetlen (mind három jelenetben ijedt fejet vág béka szemekkel, és meg nem szólal), másrészt teljesen megmagyarázza az előbb említett vágásbeli problémákat a filmben. Így már el tudom képzelni, hogy a rendezőnek volt 16 órás nyersanyaga, amiből csinált 3 órát, éppen abban a hangulatában, amiben találták. Csak közben bent maradtak olyan jelenetek, melyek felvezetése kimaradt, vagy használhatatlannak lett titulálva.

Alul az értékelésem csupán a film szerkezetét kritizálja. Azt érdemes megemlíteni, hogy ami működött, az nagyon működött a filmben, és egy kisebb szünettel simán végig tudtam ülni, és szokszor oda szögezett a képernyőhöz. De ebben a formában, sajnos nem nekem való.

Értékelem: 4

Műfaja: dráma, háborús

És tessék, meg kaptuk a remake-et. Mondjuk ez inkább tributeja az első résznek, így legalább nem érzem akkora nagy problémának, hogy a javulás, a történet vezetést és komplexitást, nem érinti, csak a hangulatot, látványt, karaktereket és motivációkat.

Villeneuve teljesen magába szívta az előd atmoszféráját, és ennek fényében (vagy inkább sötét búskomorságában) rendezte meg a folytatást, felhasználva annak minden stílus jegyét.

Lassú. Nagyon, nagyon, nagyon lassú a film. A 2,5 órás játék idő amúgy is sejtette, hogy nem fog kapkodni, de erre nem teljesen készültem fel. Ryan Gosling választását tökéletesen megértem, minden 20 percen az Only God Forgives film jutott eszembe, és már már kiabáltam a vászonra, hogy "Beszééélj! Beszélj hozzánk az Isten szerelmére!".

Szóval igen, az első részhez hasonlóan, a film nem könnyíti meg a befogadását. Aki ráhangolódik, hatalmas élménnyel távozik, aki nem, annál már necces lehet a végeredmény.

Az én részemről, tudtam értékelni amit láttam. A világ aprólékos felépítése pontosan annyira lenyűgöző mind az 1982-es elődjéi. A hangulat ennél nem is lehetne Szárnyas Fejvadászosabb. A motivációk szerencsére sokkal emberközelibbek, megérthetőbbek, bár a szerelmi szál az első rész ponyva hangulatát idézi. A történet nem sok, a katarzis, a tanulság a végén, teljesen hiányzik. Érzésem szerint, ebben az időbe sokkal több belefért volna, anélkül is, hogy egy tucat látványfilm csapdájába kerüljön.

Egy scifi rajongónak ettől függetlenül tudnám ajánlani, de a fenti figyelmeztetések mellett. Ha 35 éve jön ki, ugyan úgy alapmű lenne belőle, mint ahogy az első rész is azt lett film, sorozat és a játékok világában.

Értékelem: 8

Műfaja: misztikum, sci-fi, thriller

Kimondani is szörnyű: 1982. Egy 35 éves, klasszikus mű, mely oly sok másra volt hatásra. Filmre, játékra, sorozatra. És nem csak Ridley Scott kicsit leegyszerűsített teremtő kutatás mániájára gondolok, melyet sikerült az Alien franchise-be is bevinnie, hanem sokkal de sokkal több rétegre. Ha nincs ez a film, nincs a Ghost in the Shell (konkrét jelenetek, atmoszférikus elemek kösszenek vissza, elég csak a városra, vagy az utca felett lebegő léghajóra gondolni), nincs a Mátrix, nem születik meg, vagy legalábbis máshogy születik meg a Battlestar Galactica (vicces amúgy, hogy a BSG főszereplője játszott abban a filmben, ami az ihletet adta a rendezőknek, íróknak), az Ex Machina, nem játszhattunk volna a Beneath a Steel Sky-al vagy a Syndicate sorozattal, de biztos vagyok benne, hogy közvetve szinte minden cyberpunk érintett műre hatott valamilyen szinten. Persze, ez nem mind a film érdeme, hiszen ha nem született meg volna a lángelme, kit Philip K. Dick-nek hívtak, nagyon sok mindenben máshol, más formában tartanánk.

És hogy ténylegesen milyen a film? Istentelenül unalmas és lassú.

Hát igen. Ha jól hallottam, már megjelenése idején is ezt a két problémát rótták fel neki, pedig akkor még nagyon más sebességen mozgott a mozi. Sajnos, én bármikor mikor néztem, vagy elaludtam, vagy alvás közeli állapotba kerültem.

Pedig az atmoszféra zseniális. Az egy dolog, hogy ez az ambient-jazz Vangelis zenezaj keverék erős talajt biztosít a hangulatnak, de maguk a díszletek, ez az aprólékosság, hogy minden, de tényleg minden ott van fizikailag és teljesen életszerű, az a mai szemnek egyszerűen hihetetlen látványt nyújt. És ebben a tekintetben kicsit sem öregedett a film.

A történet vezetésben és a színészetben már talán kicsit igen. A "szerelmi" szál teljesen valótlan, egy rossz erotikus ponyvából kölcsönzött érzelmekkel előadott maszlag. A színészek mindegyike kivétel nélkül túljátsszák a szerepüket, olyan grimaszokkal ijesztgetve az egyszeri nézőt, hogy az szegény hirtelen nem tudja nevessen-e vagy sírjon. Rutger Hauer az idő nagyrészében zseniális, de az a farkas emberes üldözéses jelenet, ma már nagyon komikus hatású, nem teljesen az az őrület jön le belőle, amit meg akart a rendező idézni (gondolom).

A tökéletlen tökéletesség. Kötelező, minden film rajongó számára, de tudni kell a helyén kezelni, közel 40 éves film lévén, le kell lassítani hozzá. És nagyon, de nagyon, nagyon nagyon nagyon hiányzik, egy igazán jó remake hozzá.

Értékelem: 9

Műfaja: sci-fi, thriller

27 év, és Krajcáros visszatért. Néhol parásabb néhol kevésbé mint korábban, de az összkép végül mégis csak lenyűgöző, a több mint két órás játékidő ellenére is. Hálás köszönet az atmoszférának.

Remek adaptálás, ahol nem volt rest a rendező változtatni, még ha talán nem is mindig a jó irányba. De minden kamerabeállításon, maszk vagy cgi megjelenésben, karakter kémián látszik, hogy a projekt a végén biztos kezekbe került.

Ami a filmben rossz volt: a cgi használata. Sok Pennywise jelenet kicsit kidobott a parából az érdeklődve figyelő állapotba.

Ami lehetett volna jobb is: a párbeszédek egy része, a háttértörténetek/karakterek még jobb kibontása. És talán lehetett volna még betegebb, a könyv bőven szolgáltat jobbnál jobb alapanyaggal. Elég csak a film utolsó harmadát megnézni, itt elég egyszerűen megoldották az egészet, mindenféle előkészületek nélkül. Azért, ez kicsit ötletesebben volt az eredeti műben megoldva (könyvre célzok itt természetesen)

Ami jó volt: minden más. A karakterek és a köztük lévő hangulat, ezzel a 80-as évekbeli környezettel, igazi csemege. Igaz, ugyan ez megidéződött a Super 8 filmben és a fantasztikus Stranger Things sorozatba, de aki hozzám hasonlóan ebben a korszakban és később e kor kaland filmes termékein nőtt fel (még ha idehaza is), azt nagyon be tudja szimpantani a film már azelőtt, hogy az rátérne a horror filmes vonulatra (ami kb az 5. percben már meg is történik). Apropó.. az az 5. perc, Pennywise első megjelenése.. Még mindig borsódzik a hátam.
Nem csak a gyerek szereplők, de a bohócot alakító Bill Skarsgard is hatalmasat alakított, minden jelenete, minden szem mozdulata, minden nyálkás csiga mozgása, minden szava hátborzongató és emlékezetes. Eredeti nyelv ajánlott.

A rendező erősen építkezik a jumpscare jelenetekre, de szerencsére emellett jó érzékkel sikerült tetemes adag feszültséget teremtenie, és nem egy jelenet elhúzása közben, remek para-hangulatot teremtenie. A legtöbb horror rész tehát mindkét fronton megállja a helyét.

Nagyon várom a folytatást, bár kicsit sajnálom, hogy ezt a korszakot hátra hagyjuk.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, horror, thriller

Mostanában (mármint akkoriban mikor néztem) az egyik legnagyobb hype-ot kiváltó filmek egyike (volt). Nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy Nolen rendezte (már jó ponttal kezd), és hogy ha sikerül bevonnia az embert az események közepébe, akkor az a legjobb filmélménnyel gazdagodik, amihez csak mostanában szerencséje lehet.

Pont ezért is, a cél az IMAX volt, akkor, amikor szinte senki nincs körülöttem.

Két dologra nem számítottam. Az egyik, hogy a rendező nagyon nem könnyítette meg a kapcsolódást a filmmel, kettő, hogy egy majd üres teremben lévő 10 db ember is képes lesz agyilag fel... mindegy, ez utóbbit gondolom mindenki ismeri. Az előbbi érdekesebb.

Nolan ugyanis egy igen különleges, már-már kísérleti jellegű művel érkezett. A rendezés, a kamera kezelés, a feszült hangulatnak a megteremtése, amire a zene szokás szerint csak rásegít, mind mind kifogástalan, már már elvárható tökéletes szinten mozog. De a filmben, nincsenek karakterek. Legalábbis, a szokásos értelemben vett karakterek, akikkel azonosulni lehet, akiknek neve van, akiknek a múltja, jövője, vágyai részletezve lennének, ilyen karakterek nincsenek.

Arcok vannak, akik a múlt egy sötét pillanatában a túlélésért kaparnak. Persze, látjuk a célokat. A fiatalokat, akik bármi áron el akarnak kerülni a partról. Az apa, aki hazafi vonását később egy múltbéli (és családbeli) traumával kiegészítve mutatja be, miért is erőlködik annyira, az életek megmentésével minden áron. De ezek annyira lecsupaszított, szinte már ösztön szerű tények, hogy nem igazán nevezhetőek karaktér építő elemeknek.
A cselekmény 3 szintéren 3 időpontban ugrál, mely megint csak nem segít az egyszeri nézőnek.

Valahogy engem sem sikerült teljesen bevonnia, de mindenképpen egy élmény volt moziban. Nagy vászon, feszült képek, zsigeri rettegés. És az első lövés hangok.. még mindig beleborzongok. Még nem hallottam ilyen erős, fémes, gyilkos hangot, nagy vászon előtt.

Részemről mindenképpen kétszer nézős.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, dráma, történelmi

A film előtti nyilatkozatoknak egyáltalán nem felel meg, ezt a rendező a mozi verzióra vágással (túl hosszú, túl bonyolult lett volna az eredeti forgatókönyv megvalósítása) magyarázta meg utólag. Ennek, és még pár kiegészítő információnak hála (Filmbarátok podcast által, a rendezővel készült fun made audiokommentár), így egy kicsit jobban felértékelődött a film a szememben.

Első nézésre túlságosan is logikus, egymásutáni "idősíkok"ra számítva néztem, és így nem is nagyon állt össze a teljes egész. A fent említett információk birtokában, inkább egy végtelen hurokra (végül is, a cím is erre utal), sokkal inkább amolyan Triangle féle pokoli körforgásra asszociálva, simán el tudom engedni azokat a sarok pontokat, amik annyira szemet szúrtak.

A színészi játék jó. A hangulata nagyon meg van. A kamerakezelés, a képi világ, egyben van a film egészével. A történet elégé mindfuck, bár már láttunk ilyent (korábban említett Triangle vagy a Lé meg a Lola). Ez így, főleg magyar filmrendezőtől, relatíve kicsi költségvetéssel, mindenképpen elismerésre és figyelemre méltó. Messze nem hibátlan, tényleg kell egy kis alá magyarázás, vagy legalábbis a helyén kell kezelni a filmet (még egyszer, a címe nem véletlen), és így bátran ajánlható, szerethető alkotás.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, scifi, thriller

Lelkes Alien rajongóként is tudtam, hogy rossz lesz, úgy is ültem be rá, de mégis reménykedtem. Legyen bármilyen rossz, beraknak némi vért, kedvenc szörnyemet, rettegést vagy ijesztést, és TALÁN elszórakozom rajta. Nem.

Ennyire ciki, kínos filmre nem voltam felkészülve. A néző közönség felével süllyedtem a székem mélyére én is szégyenemben, pedig igazából nem is nekem kellett volna így éreznem magam. Sebaj, mára már csak a düh maradt.

Annyi érzés és gondolat kavarog bennem a film kapcsán, hogy ugyan úgy nem tudok egy értelmes kritikát megfogalmazni, mint ahogy a film sem tudott egy normális történet vezetést összehozni. De azért címszavakat be tudok dobálni.
Röviden, ami probléma: a színészek, a karakterek és párbeszédeik, a történet, főleg a "teremtés" történet(ek) logikátlansága és kifejtetlensége, az irtózatosan amatőr "fordulatok" (a legbénább forgatókönyvírói és rendezői húzásokkal), a CGI használata az esetek nagy részében (ez inkább volt slenderman film sem mint alien), valamint a hangulat illetve annak a hiánya, Hja, és a furulya. A furulyázás. A FURU... hagyjuk..

Ami jó volt, vagy lehetett volna: a látvány (abban a 20 százalékban, ahol vérengzés van), az elgurult gyógyszer okozta elmebetegségek egy része (bármilyen vérciki is volt az a "barlang" jelenet(ek), azért az ott talált rajzok (H.R.Giger zsenialitása) és egyéb dolgok között, azért volt ötlet, amiből lehetett volna talán jobban építkezni, ha nem lyukas szitát vonnak köré történet gyanánt), valamint piszok jó lehetett volna ez a kézi kamerás képi világ is, HA teremtenek hozzá HANGULAT-ot (rettegés, bujdosás, valami nyomasztót). Istenem, mi volt már az, mikor megtalálták az űrhajót? Mintha csak gombászni mentek volna, és nini, ott a gomba. Semmi erőteljes zene, semmi feszültség, semmi misztikum! Bőven volt hibája az Alien-nek és az Aliens-nek is, de emlékezzünk vissza, milyen gyomor forgató, félelmet keltő hangok és zenék voltak az ilyen jeleneteknél! De talán még a Prométeuszban is.

Enyni, kész, ezt még egyszer nem akarom megnézni.

Értékelem: 4

Műfaja: horror, scifi, thriller

Még nagyon régen, moziba sikerült megnéznem eme alkotást, csak annyira ambivalens érzésekkel jöttem ki róla, hogy azóta sem tudom igazán szavakba önteni az érzéseimet.

Ez a film önmagában nem jó. Önmagában nem rossz. Nagyszerű remake és nem igazán sikerült remake. Szóval köszönöm agy, cserben vagyok ismételten hagyva.

Talán modulonként tudom jól feldolgozni az élmény. Első modul: a látvány. Ez, valami fantasztikus. Nem tudtam, hogy mit és hogy szeretnék látni az eredeti rajzfilmes világból, de a rendező és látvány tervező tudta. A világ él, a digitális és hologramos megjelenítések lélegzet elállítóak. És ami a legfőbb, olyan mértékben vissza idézi az anime város látványát és hangulatát, hogy azonnal bele tudtam magam újra élni ugyanabba a világban. Illetve, majdnem.

Mi a legelső dolog, ami az ember eszébe jut, ha az eredeti műre gondol a hangulaton és a látvány világon kívül? A zene, és főleg az intro jelenet. Hát, ebből semmi nem maradt. A keleti és modernebb ambient keverék eltűnt, cserébe kaptunk valami újat, mely a keleti vonásokat ugyan felidézte, de a digitális világot már nem tudta bele keverni. Mondjuk, a történetet nézve, ez itt más nem is volt cél.

Történet. Ez önmagában a legnehezebb pontja az egésznek. Az eredeti, születés/teremtés történet, akkoriban ütős lehetett, mai szemmel, már egyszerűbb, talán nem is elégséges. Ebben ezt szinte teljesen törölték. Spoilert elkerülvén, csak annyit mondok, hogy sokkal jobban leegyszerűsítették, inkább krimisebb vonalat vettek elő. Azonban így sokkal személyesebbé tették, sokkal körül határolhatóbbá, megfoghatóbbá. Szerintem ez egy ésszerű és érthető döntés volt, hiszen már láttunk egy Mátrixot, Ex Machina-t, melyek az eredeti témát már nagyon szépen és mélyen kibontották. Persze, leutánozhatták volna az eredeti történetet, az is egy döntés lett volna.

A casting már sokkal egyszerűbb kérdés. Pocsék. Minden téren.

A hangulat már sokkal szebben fest. Nem az eredeti, nagyon lassú, elmerengős világ (város) bemutatást választották, ennél modernebb és gyorsabb. Olyan, mintha vették volna azokat az 5 perces jeleneteket, és 2 percesre vágták volna. Jót tett nekik. A város bemutatása, mint már írtam remek. Sokkal, de sokkal többet kapunk a világból, mint az eredeti műben. Ebben nem csak hogy jól, de jobban teljesít a remake.

És az utolsó pont, maga az újra feldolgozás. Kérem szépen, a történetet és karaktereket (jó, meg a zenét) nem számítva, ez az igazi finomság. Az összes emblematikus jelenetet megvalósították, némileg módosítva. Ilyent még nem láttam, mintha a kedvenc képregényem rajzai elevenednének meg a hatalmas vásznon, látványosan, kicsit modernizálva. Látszik, hogy a készítők között ha nem is pusztán csak rajongók ültek, de mindenképpen olyanok, akik tisztelték az eredetit, és megpróbáltak valamit szépet visszaadni azoknak, akik valamikor az animével együtt nőttek fel.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, krimi, scifi, dráma

Igazán remek iparos munka, egy szórakoztató, összelopkodott elemekből felépített legó vár(acska).

Mivel én nagyon élveztem, így kezdjük a rosszal: a színészek, feleslegesek. Karakterük 1 hasábnyi, közöttük lévő dráma inkább komikus, mint megható. A történet kiszámítható, minden egyes cselekményt már láttál (de konkrétan annyira láttál, hogy az másodpercre lebontva utánozza az Alient vagy a Gravitációt). És bár Alien koppintás java részt, a sejtelmesség, az ismeretlenben tartás, szinte teljesen hiányzik, itt az akció van inkább előtérben, mindig látunk, szinte mindent.

És akkor a jók: ha mégsem látjuk, akkor az azért üt (vagy 1-2 ilyen jelenet is). A film középső fele akció horror, és a horror így úgy értve, hogy tényleg elmegy a popcorn zabálók étvágya az első pár táplálkozást látván. A kitörés jelenet, ahogy az ihlet adó Alienben is, fenséges, rendkívül parás. Az atmoszféra, a többi (kivéve drámainak szánt beszélgetés) részekben is toppon van, a rendező és az író jól használta az alapanyagokat. A film látványos, a belső terek felépítettek, szűk és pici, teljesen megismerhető és pont ezért, elégé klausztrofób érzést ad át. A végét bár túlnyújtották és így kiszámíthatóvá tették, mégis tud ütni.

Az Alien hasonlóságot sokan kikérik maguknak a film nevében, de szerintem vicces ez a tömeges hasonlóság. Korábban ezt spoileresnek hagytam meg, de valljuk be, ebben a filmben nincs spoiler, ha láttál már életedben 3-4 scifit és kb ennyi thrillert, nem fogsz meglepődni.

Szóval a hasonlóságok. Kapásból kezdeném a borító képpel, nagyon remélem, hogy ezt nem is kell megmagyaráznom:

Aztán a többi:

Ha önmagában az űrhajóállomás és a (amúgy multikulti) legénység, ahol az x. utas a halál, önmagában nem is elégséges tényező az összehasonlításra, ott van a történeti elemek:

Az űrhajó legénysége találkozik egy idegen lénnyel. A kitörés jelenet előtt, a "csápjait" használva ráakaszkodik a gazdatestre, amiről nem tudják leszedni. Később leválik az öntudatlan áldozatról. A orvosi szobában/laborban egy kis bújócska a lény megkeresése érdekében, szintén az eredeti Alien orvosi szobás jelenetet (sőt, jeleneteket, hiszen ez a jelenet, a többi részekben és játékokban is felidéződik) feldolgozását is megkapjuk, csak itt akciósabb formában.

Az alienben használt ösztöke kicsinyített mása amúgy még ezelőtt megjelenik a vizsgálódás során, de ez már szőrszál hasogatás.

A bújócska közben a lángszóró előkerül. A lény, nem kitör az áldozatból, hanem inkább belemászik. Miután elszabadult (amúgy a lég/víz csatornákon keresztül) még aprócska lényként, megindul rá a vadászat. Amit természetesen a kapitány vezet első körben (szegény Dallas kapitány ugye az Alienben), aki oda is lesz a kellemetlen találkozás végén. Ami során amúgy rájönnek, hogy az idegen megsokszorozta a tömegét, és kezd nagyobb, veszélyesebb lényé válni, változik a formája és igazi vadásszá fejlődik. (aki amúgy ellenáll tűznek, vákumnak, hidegnek)

Van egy kis idegen/emberi arcközeli találkozás is, ahol megcsodálhatjuk a nyomokban szerintem valamire hasonlító lényt közelebbről.

Aztán van itt szektor lezárások, csalik kihelyezése a lény számára, hogy elszeparáljuk és kilőjük a Napba/kiszívjuk a levegőt. Előkerül egy direktíva, amiről csak a beavatott android és az űrhajó vezérelte számítógép kapitány és tűzfalas csajszi tud, de arról szól, hogy a legénység feláldozásával is, meg kell menteni meg kell semmisíteni a lényt, ha úgy alakul.

A végén van menekülő kapszula, benne főszereplőnk összezárva a lénnyel, némi üzenet váltás, ahol a világ tudtára adjuk, hogy a legénység találkozott majd odaveszett egy idegen lény által, és mindenki óvakodjon

Biztos hogy ez jobban is összefoglalható, ez csak a hirtelen véleményem. Ettől függetlenül itt lentebb a pontnál jelezném, hogy emellett is, nagyon nagyon élveztem moziba. Jó kis horror scifi élmény volt.

Értékelem: 7

Műfaja: horror, scifi, thriller

A klasszikus cyberpunk történet, az információ áradatból megszülető tudatról. Ezerszer olvasott és látott történet, olyan atmoszférával bemutatva, ami már kevésbé jellemző. A rajzolás gyönyörű és bámulatban ejtően részletes. A sötét, kékes-zöldes színvilág, a lassú történet vezetés, a keleties, ambient zene, remek film noir hangulatot kölcsönös ennek az alapműnek (az eredeti színezésben láttam, nem a "feljavított" 3D-s narancssárga izében).

Azonban a történet nem túl csavaros. A hangulat teremtő lassúsága miatt, sok minden nem történik, így kicsit hiány érzete marad az embernek a vége után. Lehet, ez 95-ben máshogy volt, de most egy kicsit többet akartam mindenből. Jobban megismerni a karaktereket, de főleg a világot. Látni, hogy alakultak ki ezek a szervezetek, mire jó még ez a világháló, hogy alakította magát a Bábjátékos, hogy lett a főszereplőkből az, aki. És bár ez a vége, a Mátrix 1-hez viszonyítva, elégséges, úgy mindkettőből megnéztem volna/néznék egy méltó folytatást. Ha jól hallottam, ahogy abból, ebből sem sikerült ilyent készíteni.

Értékelem: 8

Műfaja: animáció, akció, krimi, scifi

Avagy kinek kellenek ellenségek, ha ilyenek a barátai.
A film lényege elhangzik a vége felé: "Az embereknek meg kellene tanulnia szakítani a másikkal".

A történet: egy "baráti" társaság leül ebédelni, titkokról beszélnek, és arról, hogy mindenki milyen őszinte a másikkal. Kitalálnak hát egy játékot: kiteszik a telefont az asztalra, és ha jön egy üzenet vagy hívást, annak tartalmát megosztják mindenkivel. Soha ilyen játékot, ha bármi apró kis vaj van a füled mögött.. hát még ha ilyenek, mint ezeknek.

A beszélgetés, a sok "jaj de régi és jó barátok vagyunk" tétel bizonygatása ellenére egész reális és bele lehet folyni, de a beérkező üzenetek során, teljesen elmegy a józan ész talaja a szereplők lába alól. Egy megnézést megérhet, többet nem.

Értékelem: 5

Műfaja: dráma

Egy igazán erős mozi élmény volt. El tudom képzelni, azok számára akik közel érzik magukhoz a karaktereket, milyen drámát élhettek át, de nekünk, kicsit távol állóknak sem okozott csalódást. A film sikeresen bevont engemet is azzal, hogy egy visszautalások nélküli, naturalista ábrázolásmódú, igazán véres és koszos road movie hangulatot szolgáltatott.

Itt a naturalista nem a kiontott belsőségek mutatását jelenti (ilyent azért nem kapunk), sokkal inkább test közeliket olyan kiöregedett hősökről, akik már csak halovány lenyomatai régi énjüknek. Ráncok, sebek, könnyek minden mennyiségben.

A cselekmény elégé rosszul van ütemezve, sokat és hirtelen ugrálunk a lassú, karakterközponti beszélgetések és a gyors, véres, általában pusztakezes akció jelenetek között. Ettől függetlenül mindkét stílus jól áll a filmnek és a főszereplőinek is. A történet is nagyjából annyi, amennyit vár az ember, de amivel azt kitöltötték, a karakterek közötti beszélgetések, a kilátástalanság, a nyomor képei, azok mind bőven elviszik a filmet a hátán.

És nem utolsó sorban nagyon sokat számított, hogy a kamera kiment a zöld hátteres szobákból a szabadba. Igazán élmény számba ment a por, a homok, az erdő, a hegyek, a kukoricás, minden, amit e másfél-kettő órában bejárunk a szereplőkkel.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, dráma, scifi

A tavalyi évhez képest, kevésbé éreztem bátornak, sokkal inkább önmagával megalkuvónak, az idei díjátadót. Tudom, én mondtam, hogy a bőrszíntől eltekintve is, mindenhol remek jelölést láthattunk, de több helyen biztos vagyok benne, hogy a díj nem a téma legjobbjának szólt, sokkal inkább eme új szemléletváltozás önigazolásának. Nem csak a fekete színészekre gondolok itt, hanem a kisebb, merészebb, művészibb filmek behozatalára is.

Szerintem megvan a Sundance-nek is a maga helye, nem biztos, hogy át kell fordulnia a populárisabb filmiparnak is erre az irányra, de egy kis vérfrissítés az biztos nem árt nekünk itt sem. Az én szívem ugyan továbbra is La La La-zik, de fejet hajtok a többi mű előtt is, főleg látva, hogy a sok színész és rendező, milyen elismeréssel és örömmel fogadja a többi film megjelenését is itt.

A show-t pedig most érdemes volt követni, Kimmel nagyon jó házigazdának bizonyult. Bár itt is voltak kínosabb és kevésbé vicces pillanatok, de a nagy egész emlékezetes marad. Hát még a vége. De erről később.

Egyfajta élménymegosztás stílusban, a nyertesek (megtartva a korábbi tippjeimet; jelmagyarázat lent):

Sikerült a legtöbb filmet pótolnom a jelöltek között. Elégé friss felhozatal, a legtöbb filmnek a magyar bemutatója mostanában volt, vagy lesz (hol nem lesz). Pár darabról írtam is, egyet kivéve. Ez a legnagyobb esélyesek között számon tartott Manchester by the Sea. Bevallom őszintén, szerintem ez a film rossz. A forgatókönyv és a szereplők munkáját elismerem, és értem mit akar a film átadni, de olyan szörnyű rendezése van, hogy arról sorokat tudnék megtölteni. Viszont a La La Land bebiztosította nálam a helyét, a második megnézéssel (melyet még több is követni fog).

Idén is végig nézem az átadót, és jó szokásom szerint mélyen tisztelt FreddyD-t követve fogom jó hangulatban eltölteni az estét. Az ő blogját (és a Filmbarátok podcastját) amúgy is ajánlani szerettem volna, minden évben végig kommenteli élőben az eseményt, érdemes becsatlakozni a hozzászólók vagy az olvasók közé: http://blogolkodom.blog.hu/

A gálát ha jól láttam egyre több fórumon követhetjük. Külön érdekesség hogy a VOX főszerkesztője, Szöllőskei Gábor idén is szerepel a DunaTV Oscar közvetítésében, így valószínű hog idén is, a blog mellett, őket is hallgatni fogom.

A tippeket a tavalyihoz hasonlóan, most is külön jelöltem.

A jelmagyarázatom ismét alul megtalálható.

Sokkal arcba mászóbb, kicsit polgárpukkasztóbb filmre számítottam a témájából adódóan, de kellemeset csalódtam. Kicsit művészi, független filmes hangulata van. Nem merít nagyot, de jól játszik a hangulattal és az érzelmekkel.

Egy gettóban nevelkedett fiú 3 életszakaszába nyerünk betekintést, érintve első szerelmét, az iskolai megaláztatásokat, anyja drogokhoz fűződő függőségét, majd végül a felnőt korábban fejezzük be, ahol a múltja miatti gyötrődésének egy, talán lezáró fejezetével búcsúzik tőlünk a film.

Egyszeri nézésre teljesen ajánlott a film azok számára, akik nem futnak világgá a film főszereplőjének hovatartozását ismerve

Értékelem: 7

Műfaja: dráma

Egy újabb egyedi, hangulat film tavalyról. Nehéz róla írni, egyrészt mert a történet részletezése spoiler lenne, másrészt mert számomra is elég nehéz volt követni az egészet. Bevallom, nekem sem állt össze teljesen a kép, de úgy érzem, ez második nézésre sokkal hatásosabb lesz.

Az érdekesség abban rejlik, hogy két (és fél) film zajlik egymás mellett. Adott a főszereplő (Amy Adams), kinek múltjából felbukkan az első férje (Jake Gyllenhaal), illetve annak a forgatókönyve, amit elküldött számára véleményezésre. A forgatókönyv szereplők tekintetében erős hasonlóságot mutatnak kettejük akkori és jelenlegi életére, így olvasás közbe a múlt, a jelen és az írott történet szálai egymásba gabalyodva tárulnak a néző szeme elé. Egyrészt a főszereplő számára, ez a forgatókönyv egy vallomás volt férjétől arról, milyen sebeket ejtett korábbi szerelme lelkén a múlt történései, másrészt az olvasása közbe előtörő emlékei egyfajta múltba mutató tükörként szolgálnak, szembesítve egykori énjét a mostanival.

Nehéz érteni, inkább érezni lehet. Ráadásul nem csak melankolikus, de bizonyos esetekben egyenesen gyomorforgató hatása van Erősen épít a tehetetlenség és a rettegés érzésére is, már ha a néző bele tudja élni magát a filmben belüli film főszereplő helyzetébe.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, thriller

Faék egyszerű bosszú film, az utolsó negyedében némi Taxisofőr áthallással. Nem sokat vacakolnak, a drámai részeket viszonylag rövidre zárják, így egy pörgősebb akciófilmre marad idő a 1,5 órában. A láthatóan kevés készítési költséget egész pofás vágással és fényképezéssel dobták meg, és külön plusz pont, hogy ebben a világban ismert a töltény csere fogalma is.

A főhős egyébként annyi mindenen átmegy, hogy elmehetne egy Crank előzmény filmnek is.
Egyszeri fogyasztásra ajánlott.

Értékelem: 6

Műfaja: akció, krimi, thriller

Élvezhető romantikus film, a kevésbé rózsaszín habfelhős fajtából. Mindkét főszereplő mélyen sérült, zakkant személyiség, akiket ráadásul nem kevésbé őrült barátok és családtagok vesznek körül. Mondjuk így legalább könnyebb a beillszkedésük is ebbe a világba. Maga a történet nem nagy szám, de a színészi játék bőven elég ahhoz, hogy ezt a két órát elvigye a hátán. Bár tény, egy-két alakítás, azért néha erősen súrolja a ripacssság mezsgyéjét.

Jó volt végre Robert De Niro-t sem gusztustalankodni látni, és én egy 2 óráig Jennifer Lawrencet egy fényképen is el tudnám nézegetni, hát még így futva, táncolva, sírva és nevetve. De Bradley Cooper is megérdemelte volna azt az Oscar díjat anno, lehet hogy még jobban is mint partner

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma, romantika

Keser-édes romantikus musical, ezen stílusok tökéletes egyensúlyban tartásával. Mese, két, az élete célját hajszoló fiatal szerelméről, és annak múlásáról, a változásról. Nagyon ügyesen megírt forgatókönyv, mert az édes külső máz alatt, komoly, mindenki által ismert kérdéseket feszeget, és bátran mer modern maradni, változtatni a stílus szabályain.. Csak egy példát kiragadva, a női főszereplő nem a megszerezendő trófea szerepét tölti be, hanem saját céljai van, amiért nem fél kockáztatni és változtatni.

Megérdemelten szerepel ily sok helyen szinte minden díjátadón. Kötelezővé ugyan nem írnám fel, elsősorban a stílusa miatt, de gyönyörű alkotás lett. Ahogy kijöttem a moziból, kedvem lett volna újra beülni és megnézni.

Az énekeket nem viszik túlzásba, bár fontos részét képzik a műnek. A mondanivaló örök, a látvány fantasztikus, és a két színész között csak úgy ízzik a levegő. Az első két betét dalon nem kell megijedni, mikor jön a jelenet fent a hegyen, kettőjük között, az egyszerűen lélegzet elállító. Nem kis munka lehetett ezt összehozni. A legtöbb dal és tánc, szinte (vagy teljesen), vágás nélkül egysnittes jelenetben vannak bemutatva. Élmény a szemnek.

Le a kalappal a rendező előtt is, nagyon példás munkát végzett. Többször nézhető, és bátor film. Mindenki érteni fogja, miért, aki végig nézni.

Értékelem: 9

Műfaja: musical, komédia, dráma, romantika

Nagyon vegyes élmény volt, a film legalább annyira tudathasadásos, mint annak a szereplője. Őt James McAvoy játsza, maximálisan kiélvezve ezt a nem mindennapi karaktert. Lényegében 5-7 személyiséget kell vászonra vinni, mely akkor igazán lenyűgöző, mikor hirtelen vált az egyikből át a másikba.

A történet legnagyobb részében a föld alatt vagyunk. Ennek megfelelően a rendezőnek sikerült egy igazán nyugtalanító, feszült, klausztrofóbikus érzést keltenie, melyet a mostanában újra divatba jött arc közeli kamera snittekkel alaposan rásegít.

Kifejezetten örültem annak, hogy a kamerakezelés végre nem a kamerarángatózással próbált még jobban zavarba hozni minket (a film előtt levetítették például a John Wick, 2 előzetesét, amiből alig lehetett valamit rendesen látni, annyira ugrált a kép). Pedig nem nagy titok, ebben a filmben is vannak üldözéses, futkározásos jelenetek.

A történetről sokat spoiler nélkül kár lenne lelőni. Adott a főszereplő,aki elméje 23 külön személyiségre tört szét, melyek nem csak gondolkodásban, de fizikai tulajdonságukban is különböznek. A gyermek személyiség suta és gyenge, az egyik női énje pedig cukorbetegség tüneteit mutatja, miközben a többi 22 nem. De egy közös van mindegyikükbe: egy 24. gyilkos bestia megszületésétől rettegnek.
2-en közül próbálják kordában tartani a többit, és felkészülni az eljövetelre. Az ő fogságukba (fogságába) esik 3 fiatal leány, köztük a lelke mélyén nagyon is sérült Anya Taylor-Joy játszotta kislány. Hogy miért sérült? Nos, ez egy M. Night Shyamalan film, így egy csomó egyéb jelenség mellett, erre is fény fog derülni. Hogy végül minek, mennyi behatása vagy fontossága van a néző és az események számára, az már elégé vitatott kérdés. Mindenesetre a hangulatnak minden kis fordulat vagy lelepleződés, rendesen alá dolgozik.

Mert bár a jelentet sorok és a látvány világ nagyon is néző barát, ami a háttérben van, az elégé gyomor forgató.

És akkor, a Shyamalan tényező.

Engem nagyon beszippantott a film, minden hibája ellenére odaszögelt a nagyvásznon elé, és sikerült elérnie, hogy tűkön ülve várjam a következő mozit tőle. Még a 7-8 között ingázok, nem szeretek fél pontot adni, de ez valahol pont közötte van.

Értékelem: 8

Műfaja: horror, thriller

Modern western film, annak kicsit piszkos, vontatott, kőkemény stílus jegyeivel.

Egy olyan világban, ahol a modern japán autóval közlekedő fiatal suttyok között, még lóval jár a közértbe bevásárolni a marha pásztor. Ahol az élet kemény és mindenért a két kezével kell megdolgoznia az embernek. Ennek megfelelően, jó kis texasi autentikus helyszíneket és szereplőket kapunk a képernyőre.

Kettő közülük egy testvér pár. Egy céljuk van, kifizetni minden áron a határidő lejárta előtt (3 nap múlva), a földjükre kirótt banki hitelt, mielőtt elveszik családjuktól. Nem maguk miatt, hanem a két gyerek miatt, akiknek más életet szánnak, mint az övék volt. Pénzük és idejük nincs, így hát az állam legkisebb bankjának, legkisebb bankfiókjait veszik célba. Nem milliókra hajtanak, a legkisebb kockázatot vállalják, így csak a kasszákban található bankjegyek jöhetnek szóba. Pontos összegre céloznak, és nincs veszíteni valójuk. Mindketten tisztában vannak vele, hogy az ember ilyent, csak úgy, ritkán úszik meg. Így hát nem is számítanak boldog végkimenetelre az ő részükről.

Erről a kimenetelről próbál gondoskodni egy nyugdíj előtt álló igazi régimódi ranger, és fiatalabb, kicsit nyitottabb félvér társa. A nagy öreget Jeff Bridges játssza, pontosan olyan tökéletességgel, mint azt megszokhattok tőle.

A film hangulata nagyban idézi a Nem véneknek való vidéket. A történet folyása is pont annyira lassú, bár az akciók nem annyira véresek és kegyetlenek. Talán a zene kicsit találóbb, erős Nick Cave és Jhonny Cash utánérzés volt, biztos rá fogok még pillantani egyszer a soundtrack-re is.

A vége kifejezetten tetszett. A film során folyamatában megkapjuk a (főleg a műfaj arany korszakának vége felé megjelenő) westernekre oly jellemző szakaszokat, mint az utazás, az összehangolódás, a rablás, a tömeges leszámolás és végül a szemtől szembe való felállás. Csak itt nem jutunk el a végén a golyók ütötte igazság szolgáltatásig.

Minden vontatottsága mellett, remek kis film, bár bevallom, én sokszor többre, vagy másra számítottam. A jelölését pedig nem sajnálom érte, bár nem biztos, hogy nem találtam volna mást a helyére.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma, western