Volt már olyan érzésed, hogy ezt már láttad? Nem, nem csak az unalomig ismételgetett klisékre gondolok, hanem arra, hogy konkrétan ezt a jelenetet már egyszer végig nézted. Mégsem emlékszel rá, mi lesz a következő lépés. A film nézése közbe végig ott volt ez az érzés. Tartok tőle, hogy ha nem nézem meg a listámat legközelebb, akkor ugyan így fogok járni legközelebb is. Ugyanis ebből egy perc sem fog tartósan megmaradni az emlékeimben.

Pedig mint film, nem rossz. A színészek és a hangulat jó. Egy másodpercig nem unatkoztam, pedig a történet, nem sejtett, és nem is add, semmiféle izgalmat. Mégis, a rendezés szinte tökéletes, a hozott anyagokból jól dolgozott. Viszont a forgatókönyvnek (vagy ki tudja, igazi könyvnek, ha olyanból készült), vagy nincs, vagy részemről erősen félre értett mondanivalója van.

Adott az önmagában elszigetelt kis világ, az amerikai külváros. Az Amerikai szépségben megszokott idilli családok élik, idilli minden napjaikat (bár itt talán kicsit több a rejtett apró titok, mint az előbb említett filmben), amibe annak rendje-módja szerint, unnak és fásulnak bele főszereplőink. A felszabadulást egy viszony látszik kiszolgálni, miközben mindegy mellék szálként, egy börtönből szabadult szexuális erőszaktevő költözik be a szürke kis város szegletébe.

És nagyjából ennyi is a történet. Van némi konfrontálódás (elsősorban az előbb említett pedofil miatt, másod szorban pedig az unalmas élet felpezsdítéséért megtett "erőfeszítések" miatt), de tényleges elszakadás, katarzis, fizikai és szellemi felszabadulás nem történik. Kivéve megint csak a fent említett erőszakoló. De az ő szála sem egy túl kibontott, rendesen körbejárt történet, csak itt-ott belekóstolgat, és a végén szolgáltat nekünk egy karakter fejlődést vagy inkább kibontást.

A többiek pedig miután a fellángolást elkönyvelik annak, ami, visszatérnek a korábbi életükhöz, látszólag mindenféle újragondolás, áthangolódás nélkül. A képernyőre kiírt üzenet pedig a végén az, hogy a múlt nem de a jövő megváltoztatható. Közbe én meg azt látom a filmből, hogy nem. Ott a kijelölt sorsod, oszt csókolom, próbáld csak azt erőltetni tovább. Bár a film közepén a regény analízise lehet az igazi mondanivaló, azaz hogy a fellángolás jó, a lázadás szükséges, akkor is ha elbukik az ember. Egy kicsit túlromantizáltnak tartom ezt a hozzáállást, amivel nem is lenne baj, ha ezt így is tudnák bemutatni nekem. Akkor hajrá, csináld a kis bolondságaidat, mindenkinek kell a kaland bizonyos keretek között. De ne így.

Majd körbe olvasok, másoknak mi jött le, nekem e mondani való miatt, kicsit elvérzett a film, akkor is, ha más tényleges problémája nem volt neki. Viszont megjött a kedvem az Amerikai szépséghez (vagy inkább a Született Gyilkosokhoz.. na, ott ténylegesen kiléptek a szereplők a külvárosi idilljükből :D)

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, romantika