Egy darab előzetest láttam róla, és már ott megfogott. Feszült, zaklatott elmébe való betekintést ígért, remek thrilles hangulattal.

És ez mind benne is volt. Elrejtve valahol egy rettentően unalmas film jelenetei között.
2,5 óráról beszélünk, ami nem lenne baj, mert a központban egy igazán izgalmas figura áll. Olyan témákról, olyan társadalmi problémákról mert a rendező beszélni, melyek nagyon is aktuálisak, és amelyet egy új eddig még nem nagyon látott perspektívából közelíti meg.

És a közelíti meg a helyes kifejezés. Ugyanis mire eljutunk odáig, hogy bele akarjak bújni a karakter elméjébe, fel akarjam tárni a kérdésekre a választ, addig eltelik a film fele. Ami itt kemény 75 perc. Nem is tudok egy-egy konkrét jelenetet kiemelni, amivel bajom lenne. Mert mindegyik működik, mindegyik add valami pluszt hozzá a sejtelmekhez. Csakhogy ez néha egy elvetett szó, vagy egy érzés amit az egyik szereplő közvetít.

Sajnos ezek a jelenetek így összefűzve egymással, számomra olyan információ áradat cunami hatást váltott ki, amire nem voltam felkészülve, és nem éreztem indokoltnak. Töménytelen mennyiségű komolyzenei utaláson, be nem mutatott karakter neveken, általam nem vagy alig ismert karmesterek, zeneszerzők anekdotáin kell átrágnom magam, melyek nem hogy nem ismerősek (bocsánat, halvány lila dusztum sincs a komolyzene-történelemről), de nem is érdekelnek.

Persze, aki kicsit járatos a témában, annak biztos máshogy csapódik le. Sajnos nekem ebből a köntösből csak nagyon nagyon nagyon lassan bontakozott ki az a szereplő, akivel igazából nekünk dolgunk van. Nem mondom, hogy a második fele már nem volt érdekesebb, vagy a lezárás felé tartó mélyrepülés ne lett volna izgalmas, mert az volt. És tele volt olyan utalásokkal (például az ablak kinyitás és az utca zaja), melyek remekül működtek. Csak nagyon hosszú volt odáig az út.

Kár érte, mert a téma érdekes, a nézőpont tényleg izgalmas, és amit itt Cate Blanchett-től láthattunk, az valami hátborzongatóan vérprofi. Ennyire undorító és sajnálni való karakteret, ilyen határozott magabiztossággal előadni, lehengerlő teljesítmény. Kár, hogy a történet mesélés módja ennyire elidegenített. Úgy látszik nem jövünk ki túl jól Todd Fielddel.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, zenés