(Theatrical Cut)

A film tényleg nem öregszik annyira szépen, mint a második rész. Egy negyvenéves filmről beszélünk, ami ha nem is úttörője a horror műfajnak, de mindenképpen egy emlékezetes és kiemelkedő darabja. Igazi horror jelenetet ugyan csak a film 30. perce környékén kapunk (40?), de a feszültséget már a legelejétől kezdve a vászonra idézi. Az üres(nek látszó) csendes Nostromon végigpásztázó kamera, és a csendbe élesen behasító számítógép zörejek már gyerekként is a frászt hozták rám, most is szépen megalapozták a hangulatot.

Bár továbbra is, a nagyvászon elsősorban a film utolsó feléhez tesz hozzá sokat, a nosztalgia faktor remekül végig vezetett a filmen, élveztem majd minden percét. Lassan építkező, atmoszférikus horror, ehhez képest pedig feszesre és rövidre vágva (ami sajnos jót tesz neki, a bővített verzióba sokkal jobban bele lehet fáradni).

Igazából órákat tudnék mesélni a filmről és annak hatásairól, mert nem titkoltan az egyik kedvenc "univerzumomról" van szó. Falom a könyveket, a folytatásokat és játékokat a témából. A megalkotott lény (és a folytatásban lefektetett lore) az egyik, ha nem a fő kedvencem. Nincs az az Isten, hogy mindazt, ami a témával kapcsolatban van, oldalakon keresztül én még le is vezessem. A tényeket leírtam, ez a film szerintem megkerülhetetlen, amit letett egykoron az asztalra, azért minden imádatom megéri, öregedésétől függetlenül is. Engem a mai napig oda tud a képernyő vagy vászon elé szegezni. Úgyhogy itt maradjon csak meg tisztán az élmény megosztás.

Értékelem: 8

Műfaja: horror, scifi