Ahogy az előző havas westernt, ezt sem tudom ajánlani mindenkinek. Kezdjük azzal, ami egyeseknek lehet nem fog feküdni.
Ez egy Tarantino film. Ez azt jelenti, hogy többet beszélnek, mint akcióznak a szereplők. Ráadásul kamaradarab, ami egy olyan mű, ami egy helyszínen játszódik, és főleg csak a karakterek közötti kommunikáció az ami viszi előre a történetet. És 3 órás. Szóval a néző 3 óráig Tarantino szövegfelolvasást kap pár, hol jó, hol kevésbé jó színészektől.

Csak azért szólok, mert szépen szállingóztak ki az emberek a moziból, többen pedig inkább a telefont nyomkodták (a két klinikai eseten, akik csak a nem vicces pillanatokban tudott könnyes szemmel röhögni, azon nem tudok segíteni). Szóval csak kitartóak és a fent említett tulajdonságokat szeretők üljenek be.

Azoknak viszont remekmű. A 3 óra minden perce leköti az embert, szinte keresni kell az üres járatokat. A karakterek a megszokott módon tökéletesen megírtak (legalábbis a főbb szereplők). Samuel L. Jackson továbbra is Samuel L. Jackson bár a "mother fucking" mondatra csak hevesen helyesel, nem az ő szájából hangzik el (gondolom easter egg-nek szánták). Jennifer Jason Leigh minden pajkos-őrült pillantásáért díjat adnék, de a Kurt Russell és Walton Goggins is a legjobbat hozta ki magából.

A hangulata feszült, minden főbb szereplőnek van miért tartania a másiktól, akivel össze van zárva. Főbb hangot természetesen itt is a rasszizmus kap, és természetesen minden párbeszéd erősen eltúlzott. Az a kevés ami akció van az véres, de inkább komikus sem mint horrorisztikus. Ellenben a zene simán elférne egy horror filmben, Tarantinora jellemző pop vagy régebbi rock számok itt 2 esetnél többször szerintem nem is hangzott fel.

A történet egy kicsivel egyszerűsített Kutyaszorítónak tűnik, Mindenki rejteget valamit, és mindenkinek van valami olyan motivációja, ami legalább egy szereplő kárára valósítható meg. A megfejtés (ki-kicsoda) szerintem elégé méltatlan lett. Nem kapunk jeleket (azt a gumicukrot nem nevezném annak). Az ellentmondásokról csak a szereplők tudnak, mi csak akkor szerzünk erről tudomást, mikor az hajlandó az egész billit felborítani és megosztani a nézővel. Igaz, hogy most csak 1 darab visszaemlékezést kapunk, de az egy egész fejezetet ölel fel, azt az utolsó előttit, amiben a rendező bemutatja, hogy hja, egyébként ezek ők, és ezt csinálták. Ennél többet vártam.

Csalódni azonban a nagy egészben nem csalódtam, remek egy 3 órás Tarantino élmény volt.

Értékelem: 8

Műfaja: krimi, dráma, vígjáték