Az idén készült film, a nukleáris katasztrófa sújtotta, 80-as években ragadt távoli 1995-be repít minket, ahol egy képregény mániás fiú kalandjait van szerencsénk végignézni. A film báját ez is adja meg. A tipikus post-apocalyptic világgal szemben, itt nem a por, a kosz, a romok a mérvadóak (bár a vége felé egyre inkább), hanem a színek. Élénk citrom sárga és vörös színben, a 80as évekbeli ikonikus tárgyak köré épül a film első fél órája (kazettás magnó, vhs kazetták, bmx bicajok, poszterek, képregények, stb). A kevés költségvetésből viszonylag kreatívan gazdálkodtak, így a motoros üldözések helyett kapott bmx bicikli versenyek nem lógnak ki az összképből.

Nem én vagyok a célközönség, ez biztos. A film számomra unalmas. A szintielektro zene nekem inkább idegesítő, sem mint szórakoztató. A színészi játék még ha nem is mindenhol borzalmas (bár a macsó szerepét betöltő figura öregesebben játszik, mint M. Ironside, pedig annak csak annyi szerepe volt, hogy mindig leültették valahova), a közöttük lévő kémia konkrétan teljesen hiányzik. A történetről inkább nem is beszéljünk, egyértelmű, hogy a forgatókönyv helyett, minden pénzt a bábukra és véreffektekre költötték.

Egyedül Apple (amúgy kreatív névválasztás) zakkant karaktere, ami miatt nem kapcsoltam ki a filmet, na meg a gore faktor miatt. Bár a vége felé már ez is inkább unalmassá, elcsépelté vált. A film közepétől már csak fásultan néztem, ahogy repkednek a végtagok.

Értékelem: 4

 Műfaja: sci-fi, akció, kaland