Ebben a körben 1 filmet kivéve mindent láttam, és őszintén, a többi közül egyet sem szívesen néznék újra. Ezért is esett nem rég a választásom a 2010 - A kapcsolat évére, mert megláttam hogy az első rész itt szerepel, mindegy hívogatva, hogy gyerünk, nézz meg újra, hátha most jobb lesz. De nem. Ellenben, ami eddig kimaradt .. !

Furcsa látni, mennyi minden nem változott 100 év alatt, pedig a film után történt még egy olyan apróság is mint a 2. világháború és a náci hatalomátvétel. Fritz Lang első hangos filmes munkája annyira nyers és gyomorba vágó, hogy teljes döbbenettel néztem a képernyőn történteket. Furcsa módon, amíg a korábbi alkotása a monumentális Metropolis Hitler kedvenc filmjévé vált, ez az alkotás a cenzorok keze alatt múlt ki majdnem örökre (szerencsére a megmaradt kópiákból ezt is sikerült nagyjából helyre állítani).

A történet, ahogy a címe is mutatja, egy gyilkos utáni hajszáról szól. Nem is akármilyen gyilkosról, az elkövető egy beteg, szexuális kényszer hajtotta őrült, kinek áldozatai mindegyike kiskorú kislány.Nem éppen az a történet, amit 1931-ből várna az ember.

A film (ellenben a korábbi Metropolis szúrealizmusával) teljes egészében realista. Igaz, nem mutat meg mindent direktben, és nagyon sokat játszik a csenddel (ennek mondjuk költségvetési okai is voltak), és még többet az árnyékokkal, de ez a sejtelmesség csak még tovább növeli a nézőben az amúgy is egyre csak gyülemlő feszültséget.

A felvételek technikai oldala, egyszerűen bámulatos. Ugyan a felújított kópián ma már simán szemet szúrnak a trükkök amiket használtak, de kérem szépen, egy zárt ablakon átmenő kamera, már csak ötlet szinten is merész lehetett akkoriban. De a párhuzamos jelentek vágása is simán példa értékű lehet (főleg a Tégla című film vágója számára lenne tanítani való). Igaz, a teljes film dinamika kicsit azért ma már régies, sok a vontatott, elhúzott rész is. Jó, de ez a film 90 évvel ezelőtt készült.

A színészi játék ennek megfeslően erősen túljátszott, de ez, főleg a főszereplő esetében, remekül illik a beteg személyiségéhez. A tárgyalás jelenet során teljesen kivetkőzik magából, de ez nem hogy kivetett engem a jelenetből, hanem sokkal inkább bevont. Az a rész egyébként is zseniális (kár is volt az utolsó perccel "elrontani"), már csak a témáját nézve is: mennyire van jogunk elítélni valakit, aki nem ura tetteinek (főleg ha az ítélő szék maga is gyilkosok gyülekezete), vagy a meggyilkolt gyermekek anyjával való szembesítés és számon kérés.

A vége mondanivaló kicsit talán túl egyszerű, valószínűleg ma már kicsit drámaibb véget szőnének köré, de ez csak az utolsó 1 perc. Egészen addig tökéletesen működik mai szemmel is.

Értékelem: 8

Műfaja: krimi, misztikum, thriller