Magam előtt sem titkoltan, a már 1 év 1 napja elindult Top250-es felzárkózásom egyik kiszemelt célpontja pont az Aranypolgár és Casablanca megnézése, és ezek közül az utóbbi híres főszereplője Humphrey Bogart, a stílusos férfiasság megtestesítője, korának férfi eszményképe (gondolom én). Így hát eme évforduló alkalmával (ha már tegnapra csak a Spy jutott..) megnézek egy olyan filmet, ahol eme szépfiú a főszereplő.

Ismételten egy klasszikusról beszélhetünk, még ha talán nem is alap mű, az biztos, hogy ennek elemeit láttam már máshonnan vissza köszönni. Nem is kell messzire mennem, elég ha csak a Vérző olajra tábortűzes jelenetére gondolok. Nem tudom pontosan mit is vártam tőle, de azt tudom, hogy megint sikerült pozitívan csalódnom egy 72 (!!!) éves filmben. Meglepően modern, remek jelenetekkel, visszafogottabb és árnyalt színészi játékkal, tanulságos és jól megírt történettel.

Ami még jobban meglepett, az Bogart játéka. Itt egy csavargót játszik, ki arany ásásra adja fejét. Koszos, kicsit sem barátságos. Ráadásul az ő karaktere kerül a legjobban az aranyláz hatása alatt, és az átváltozása, eme ősember szerű, irigy, becsavarodott gonosszá válása, még ha ki is számítható, mégis hatásos és látványos. De csak dicsérni tudom a színész társait, a rendezőt, forgatókönyv írót is. Persze lehetne jobb, sok hibája van (képileg is, de logika terén is), és a tempója is ma már lassabb, megfontoltabb, de még mindig egy értékes és egy érdekes darab.

Értékelem: 7

Műfaja: kaland, dráma, western